Sok bírálat érte a médiatörvényt azért (is), mert a jogszabály lehetővé teszi, hogy a Médiatanács jelentős pénzbírságokat is kiszabhasson. Jóllehet, a tanács tagjai sokszor és sok helyen beszéltek már erről, a félreértések tisztázása végett nem árt még egyszer leszögezni: a pénzbírság végső eszköz, amelyet csak valóban indokolt esetben alkalmaz a testület. A politikai furkósbotként való használat pedig elvileg is kizárt.
A törvények azért születnek, hogy betartsák őket. Nyíltan kevesen vitatják, hogy a jogsértéseknek kell, hogy legyen következményük. Az olyan társadalmakban, ahol a közfelfogás szerint nem az anarchia az üdvözítő jövőbeli állapot, általában nem a szankciók létjogosultságáról, hanem azok típusáról és mértékéről vitáznak. Demokratikus országokban a világos és átlátható szankciórendszerre van szükség, és az alkalmazásban olyan alapelveknek kell érvényesülniük, mint az arányosság, az egyenlő elbánás és a fokozatosság.
A Médiatanács számára az lenne az ideális állapot, ha a szankcióhoz, mint eszközhöz nem is kellene hozzányúlnia. A törvény hatálya alá tartozó személyekkel, szervezetekkel ezért korrekt partneri viszonyt alakít ki, és folyamatos párbeszédet folytat velük, tájékoztatja őket. Ugyanakkor illúzió azt hinni, hogy az előbb említett ideális helyzet, a „mindenki betart minden törvényi szabályt” állapota elérhető.
Azok, akik szerint a médiatörvény szankciórendszere a kipécézett médiavállalkozások elhallgattatásának eszköze lesz, nem jó irányban kapizsgálnak. Ez több ok miatt is képtelenség.
Először is, a hírszolgáltatás és a tájékoztatás fogalmi körébe tartozó követelmények – pl. kiegyensúlyozottság, tárgyilagosság – megsértésének csak akkor van a médiatörvényből eredő jogkövetkezménye, ha van panaszos, és a panaszos előzőleg nem tudta elérni, hogy az elhallgatott álláspontot közöljék. A szankció pedig legfeljebb ennek az álláspontnak, illetve a hatóság marasztaló határozatának a közzététele lehet. Ráadásul a Médiatanács döntései bíróságon megtámadhatók.
Másodszor, a törvény egyértelműen meghatározza azokat a szempontokat, amelyeket a Médiatanácsnak kötelező figyelembe vennie a szankció kiválasztásánál: az egyenlő elbánás alapelvének alkalmazása a diszkrimináció tilalmát jelenti, az arányosság és a fokozatosság betartása pedig biztosítja, hogy a büntetés mértékében tükröződik a jogsértés súlya, illetve például az, hogy egyszeri jelleggel és nem rosszhiszeműen, vagy éppen ellenkezőleg, szándékoltan és notórius módon követték el. Figyelembe kell venni a jogsértéssel megszerzett vagyoni előnyt, az okozott kár nagyságát, a médiapiaci viszonyokra gyakorolt negatív hatásának erősségét, valamint az okozott érdeksérelem mértékét és a veszélyeztetett személyek számát. Ezeknek az elveknek a betartását szintén vizsgálhatja a bíróság.
A Médiatanács előtt több lehetőség is van, hogy a pénzbírságok helyett más eszközöket alkalmazzon. Az egyik, hogy a jogsértő egy ideig nem vehet részt a támogatási pályázatokban, tehát nem kaphat pénzt az erre létrehozott alapból. Szintén lehet a bírság alternatívája, amikor a törvénysértésről meghatározott műsorszámban közleményt kell közzétenni („nyilvánosság szankció”).
És most lássuk a legfrissebb példákat a Médiatanács „drákói intézkedéseiről”!
Március 2-án 16 ügyben állapított meg jogsértést a testület. Tizenegy ízben figyelmeztetés az alkalmazott szankció, és csak öt esetben szabott ki vagyoni szankciót (kötbért, illetve bírságot) a Médiatanács. Hangsúlyozandó, hogy az alábbi normaszegések még 2010-ben történtek, azaz azokra a régi médiatörvény szabályait kellett alkalmazni.
A jelentős hallgatottságú NeoFM ismert reggeli műsora nem megfelelő módon tüntette fel a támogatót. Mivel ez először történt meg, és kisebb súlyú jogsértésről van szó, itt figyelmeztetéssel élt a Médiatanács. Hasonlóan járt el – más ügyekben – több kisebb médiaszolgáltatóval szemben is.
Az RTL Klubot több műsorral kapcsolatban, különböző típusú törvénysértések miatt is elmarasztalta a tanács, és összesen 7 millió forintra büntette a szolgáltatót. Ezen ügyekben a reklámszabályok megsértéséről (Vacsoracsata, 2010. október 15. – burkolt reklám), illetve nem megfelelő korhatári besorolásokról volt szó. A TV2 burkolt reklám miatt (Aktív, 2010. november 22.) kétmillió forintos büntetést kapott.
Mindkét csatorna esetében kötbérről van szó, mégpedig a hatályos műsorszolgáltatási szerződésükben rögzített (tehát nem a korábbi vagy az új médiatörvényből következő) forintösszegeknek megfelelő kötbérről. Vagyis a csatornákat korántsem érheti meglepetésként, sem a kötbér, mint szankció, sem az összeg nagysága. A kötbérszankció esetén a Médiatanács nem mérlegelhet, a szerződésben szereplő összeget szabhatja csak ki. A Médiatanács mérlegelési jogköre ilyen esetekben csak arra terjed ki, hogy elegendő-e a figyelmeztetés, vagy a szerződésben meghatározott szankció indokolt.
Az új médiatörvény azonban már lazít ezen a korábbi merev rendszeren, mégpedig egyrészt úgy, hogy a szankciók között már nem is említi a kötbért, másrészt és a szerződések hatósági szerződéssé átalakításakor kikerülhetnek ezek a merev elemek a rendszerből.
