Június 2-án, csütörtökön közleményt adott ki Lendvai Ildikó, a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselője, az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának tagja. Ebben a Médiatanács rádiós pályázatok lebonyolításával kapcsolatos jogalkalmazói tevékenységét bírálva téves számadatokra hivatkozott. A Médiatanács tényekről és valós adatokról szeretné tájékoztatni a közvéleményt és a tisztelt képviselő asszonyt.
Először nézzük a tévedést, és aztán a tényeket! A közlemény szerint „Az eddigi rádiós frekvenciák pályázati úton történő elosztása (…) durva egyoldalúságot mutat: a rádiófrekvenciák 45 százalékát egyházi, vallási kötődésű rádiók kapták meg, amelyek nyilván tiszteletre méltó munkát végeznek, de ilyen arányban való szerepeltetésük ellentmond a sokszínűségnek.”
A Médiatanács tavaly októberi megalakulása óta 36 frekvencia sorsáról hozott döntést. Ezekre a pályázatot még a határozatképtelenné vált jogelőd, az Országos Rádió és Televízió Testület írta ki, azonban a pályáztatást már nem tudta lefolytatni.
A szóban forgó jogosultságok zöme új médiaszolgáltatási lehetőség (hullámsáv), vagyis úgynevezett „talált frekvencia” volt, ami több esetben egyben azt is jelentette, hogy a bíráló testületnek nem is volt mérlegelési jogköre, így szinte automatikusan az „eredeti igénylő” köthetett szerződést a Médiatanáccsal.
| A „talált frekvencia” olyan rádiós célokra szolgáló, de használatban nem lévő frekvencia, amelyet egy meghatározott hatósági műszaki eljárás, majd speciális szabályrendszerű pályáztatás után hasznosítanak. |
A kérdéses jogosultságok „sokszínűséget csorbító” elosztásának határozottan ellentmond az a tény is, hogy az összesen 36 pályázati eljárás nyertese között 11 jogosultságon - korábban a piacon nem szereplő - teljesen új szolgáltató kapott lehetőséget arra, hogy saját műsorával színesítse a rádiós piac kínálatát.
De nem válaszoltuk még meg azt a kérdést, hogy került mégis a frekvenciák 45 százaléka egyházi, vallási kötődésű pályázókhoz. A válasz nagyon egyszerű: sehogy, mert a számadat hamis, téves az állítás. De nézzük részletesen a számokat!
Először érdemes egy pillantást vetni statisztikai adataink alapján a „TOP 3” pályázóra, vagyis azokra a szolgáltatókra, amelyek a legtöbb pályázattal indultak a frekvenciákért való versenyben:
|
A fenti táblázatból kiderül, hogy a vallási műsort szolgáltató rádiók közül a Mária Rádió 14 pályázattal, a Magyar Katolikus Rádió 5 pályázattal a legtöbbször induló szolgáltatók között volt. Az egyházi-vallási kötődésű rádiók (Európa Rádió, Magyar Katolikus Rádió, Mária Rádió) összességében is igen aktívak voltak; a 36 frekvenciára összesen 22 pályázatot nyújtottak be.
Utolsó gondolatként: a ORTT „hagyatékaként” a Médiatanácsra maradt rádiós pályázatok közül 12 esetben nyert olyan szolgáltató, amely egyházi-vallási kötődésűnek mondható (Mária Rádió 7, Európa Rádió 3, Magyar Katolikus Rádió 2.) Ez az összes pályázatnak nem a 45 százaléka, hanem a 33 százaléka. Mindez azt jelenti, hogy a szóban forgó kommüniké nemcsak összefüggéseit tekintve nem tükrözi a valóságot, de az adatok pontossága tekintetében is hagy némi kívánni valót maga után.
