A médiapluralizmus világában többé-kevésbé piaci alapokon működnek a médiaszolgáltatók. Céljuk a nézettség növelése, nemcsak a szórakoztató, hanem a hírműsorok vonatkozásában is. Ennek szellemében a hír legyen első, a hír legyen érdekes, a hír legyen megdöbbentő, de maradjon életszagú… Idáig talán még rendben is volna. Egyről nem szabadna azonban elfeledkezni soha: a hír legyen igaz. Manapság azonban úgy tűnik, előfordulhat, hogy ha a valóság unalmas, akkor tupíroznak kicsit rajta – ez a tupírozás mértékétől függően lehet ízlésbeli, etikai vagy a legszélsőségesebb esetben jogi kérdés.
A közelmúltban az egyik kereskedelmi csatorna műsorában megjelent egy országos médiabotrányt kirobbantó összeállítás. A riport a kukoricatolvajlásra hívta fel a figyelmet, ám a rendőrségi vizsgálat alapján úgy tűnik, hogy a történet „jó oldalán” álló szereplők fején is vaj volt: kiderülhet, hogy a riporter fantáziadús filmrendező, a kukoricát védő mezőőr pedig producer és főszereplő is volt egyben. Hozzájuk képest a sötét oldalt képviselő tolvajok szerepében feltűnő környékbeli vízművesek a statisztáskodásért kapott csekély „bér” alapján csupán epizódszereplők voltak.
Az ügy eddigi egyenlege: két ember menesztése, megvezetett nézők százezrei, felháborodott közvélemény. A rendőrség már megvizsgálta az ügyet és az NMHH-nak átadott információi alapján médiahatósági eljárás is indulhat. Emellett azonban érdemes elgondolni általánosságban is a jelenségen.
Az ember kíváncsi
A megszerzett információ hatalom, de sokszor elfeledkezünk arról, hogy egyúttal olyan erő, amely saját döntéseinket is befolyásolja.
A régi időkben elegendő volt kiülni a délutánonként a szomszéd asszonnyal a lócára, vasárnaponként ellátogatni a templomba, a falu kocsmájába és máris birtokunkban lehetett demokratikus döntéseinkhez szükséges valamennyi információ: például, hogy Tóni bánál megellett a tehén, vagy hogy Mari néni büdös tojást adott el a heti piacon. A bulvárhírek kategóriában is feltehetőleg színes és élettel teli történeteket hallhattunk volna, amelyek ráadásul olyanokról szólnak, akiket legalább látásból ismerünk.
Azt pedig egész biztosan tudtuk, hogy Erzsi néni, aki a lócán ülve meséli el mindezt, miről híres: a színes fantáziájáról vagy a szavahihetőségéről.
Túl „sokat” tudunk
A demokratikus állami berendezkedés széles körű döntési és befolyásolási lehetőséget ad mindenkinek. A helyes döntéseket pedig megalapozott információk alapján hozhatjuk meg. De ki dönti el, hogy milyen információra van szükségünk, miből lesz hír? Hogyan ellenőrizzük, hogy a megjelent hír kellőképpen megalapozott, tényszerű és részletes-e?
A médiát szabályozó törvények biztosíthatják ezeknek a képzeletbeli válaszlehetőségeknek egy olyan alapvető minimumát, amelynek segítségével a tömegtájékoztatás is legalább hasonlóan hasznos és megbízható információforrás lehet, mint régen Erzsi néni a lócán. A jogszabály megalkotásakor például figyelembe vették, hogy túl sok bűnügyi bulvárhír lepte el a sajtót, ezért a hírműsorokban kvótát vezettek be erre. A nézettség növelése érdekében sokszor megalázó helyzetekben mutatták be egyik vagy másik hír kárvallottját vagy áldozatát, ezért szigorították az emberi méltóságot védő törvényi szakaszokat. A hírverseny, a felfokozott tempójú „hírgyártás” egyre kevésbé ellenőrzött híreket, kevésbé körüljárt anyagokat eredményezett, ezeknek a kirívó példáira lehet megoldás a tájékoztatási tevékenységet végző lineáris médiaszolgáltatások hír- és tájékoztató műsoraitól elvárható tárgyszerűség és kiegyensúlyozottság, amelyekre a jogalkotó szintén kitért.
Újságírás és etika
A témák, a stílus, a platformok, a funkció, a közönség, az elérés, a gyorsuló világ hihetetlen mértékben megváltoztatta az újságírást – és a folyamat nem zárult le. Egy érték azonban mindig sérthetetlen kell hogy maradjon, ez pedig az újságírói etika. Ebben a vonatkozásban az újságírók személyes felelősségén túl az új médiatörvénnyel bevezetett szakmai-etikai szervezeteknek, a társszabályozóknak lehet szerepe. A Médiatanács mostanáig négy szakmai önszabályozó szervezettel kötött közigazgatási szerződést társszabályozásra.
A nézőkkel nem lehet kukoricázni
Az aktuális médiabotrány kapcsán sajtóban megjelent hírekből megtudhattuk, hogy az ominózus riport miatt a szerkesztő-riportert azonnal elbocsátották. Emellett az ügy egyik érintettje polgári jogi pert fontolgat.
Ám hogy a terménylopást feldolgozó riport médiajogi vonatkozásban milyen elbírálásra számíthat, arról egyelőre korai lenne beszélni. A rendőrség bejelentésében szereplő adatok vizsgálata után hamarosan kiderül, hogy milyen eljárás indulhat az ügyben.
Amennyiben az NMHH Hivatalának vizsgálatából kiderül, hogy vélelmezhetően megsértették a médiajogi szabályokat, akkor a Médiatanács elé kerülhet az ügy. Ha pedig a testület megállapítja, hogy a szolgáltató törvényt sértett, akkor szankciót is alkalmazhat.
Mindemellett nézzük és hallgassuk tudatosan a hírműsorokat, olvassuk értő szemmel az újságot, közben mindig jusson eszünkbe: nem biztos, hogy mind kukoricatolvaj, ami a televízióban annak látszik.
