A szenzációhajhászástól az álhírekig, avagy ami a kukoricacsövön kifér

2011.08.24. 12:49 :: Sajtoiroda

 

A médiapluralizmus világában többé-kevésbé piaci alapokon működnek a médiaszolgáltatók. Céljuk a nézettség növelése, nemcsak a szórakoztató, hanem a hírműsorok vonatkozásában is. Ennek szellemében a hír legyen első, a hír legyen érdekes, a hír legyen megdöbbentő, de maradjon életszagú… Idáig talán még rendben is volna. Egyről nem szabadna azonban elfeledkezni soha: a hír legyen igaz. Manapság azonban úgy tűnik, előfordulhat, hogy ha a valóság unalmas, akkor tupíroznak kicsit rajta – ez a tupírozás mértékétől függően lehet ízlésbeli, etikai vagy a legszélsőségesebb esetben jogi kérdés.

 

A közelmúltban az egyik kereskedelmi csatorna műsorában megjelent egy országos médiabotrányt kirobbantó összeállítás. A riport a kukoricatolvajlásra hívta fel a figyelmet, ám a rendőrségi vizsgálat alapján úgy tűnik, hogy a történet „jó oldalán” álló szereplők fején is vaj volt: kiderülhet, hogy a riporter fantáziadús filmrendező, a kukoricát védő mezőőr pedig producer és főszereplő is volt egyben. Hozzájuk képest a sötét oldalt képviselő tolvajok szerepében feltűnő környékbeli vízművesek a statisztáskodásért kapott csekély „bér” alapján csupán epizódszereplők voltak.


Az ügy eddigi egyenlege: két ember menesztése, megvezetett nézők százezrei, felháborodott közvélemény. A rendőrség már megvizsgálta az ügyet és az NMHH-nak átadott információi alapján médiahatósági eljárás is indulhat. Emellett azonban érdemes elgondolni általánosságban is a jelenségen.


Az ember kíváncsi

A megszerzett információ hatalom, de sokszor elfeledkezünk arról, hogy egyúttal olyan erő, amely saját döntéseinket is befolyásolja.


A régi időkben elegendő volt kiülni a délutánonként a szomszéd asszonnyal a lócára, vasárnaponként ellátogatni a templomba, a falu kocsmájába és máris birtokunkban lehetett demokratikus döntéseinkhez szükséges valamennyi információ: például, hogy Tóni bánál megellett a tehén, vagy hogy Mari néni büdös tojást adott el a heti piacon. A bulvárhírek kategóriában is feltehetőleg színes és élettel teli történeteket hallhattunk volna, amelyek ráadásul olyanokról szólnak, akiket legalább látásból ismerünk.


Azt pedig egész biztosan tudtuk, hogy Erzsi néni, aki a lócán ülve meséli el mindezt, miről híres: a színes fantáziájáról vagy a szavahihetőségéről.


Túl „sokat” tudunk

A demokratikus állami berendezkedés széles körű döntési és befolyásolási lehetőséget ad mindenkinek. A helyes döntéseket pedig megalapozott információk alapján hozhatjuk meg. De ki dönti el, hogy milyen információra van szükségünk, miből lesz hír? Hogyan ellenőrizzük, hogy a megjelent hír kellőképpen megalapozott, tényszerű és részletes-e?


A médiát szabályozó törvények biztosíthatják ezeknek a képzeletbeli válaszlehetőségeknek egy olyan alapvető minimumát, amelynek segítségével a tömegtájékoztatás is legalább hasonlóan hasznos és megbízható információforrás lehet, mint régen Erzsi néni a lócán. A jogszabály megalkotásakor például figyelembe vették, hogy túl sok bűnügyi bulvárhír lepte el a sajtót, ezért a hírműsorokban kvótát vezettek be erre. A nézettség növelése érdekében sokszor megalázó helyzetekben mutatták be egyik vagy másik hír kárvallottját vagy áldozatát, ezért szigorították az emberi méltóságot védő törvényi szakaszokat. A hírverseny, a felfokozott tempójú „hírgyártás” egyre kevésbé ellenőrzött híreket, kevésbé körüljárt anyagokat eredményezett, ezeknek a kirívó példáira lehet megoldás a tájékoztatási tevékenységet végző lineáris médiaszolgáltatások hír- és tájékoztató műsoraitól elvárható tárgyszerűség és kiegyensúlyozottság, amelyekre a jogalkotó szintén kitért.

Újságírás és etika

A témák, a stílus, a platformok, a funkció, a közönség, az elérés, a gyorsuló világ hihetetlen mértékben megváltoztatta az újságírást – és a folyamat nem zárult le. Egy érték azonban mindig sérthetetlen kell hogy maradjon, ez pedig az újságírói etika. Ebben a vonatkozásban az újságírók személyes felelősségén túl az új médiatörvénnyel bevezetett szakmai-etikai szervezeteknek, a társszabályozóknak lehet szerepe. A Médiatanács mostanáig négy szakmai önszabályozó szervezettel kötött közigazgatási szerződést társszabályozásra.

A nézőkkel nem lehet kukoricázni

Az aktuális médiabotrány kapcsán sajtóban megjelent hírekből megtudhattuk, hogy az ominózus riport miatt a szerkesztő-riportert azonnal elbocsátották. Emellett az ügy egyik érintettje polgári jogi pert fontolgat.

Ám hogy a terménylopást feldolgozó riport médiajogi vonatkozásban milyen elbírálásra számíthat, arról egyelőre korai lenne beszélni. A rendőrség bejelentésében szereplő adatok vizsgálata után hamarosan kiderül, hogy milyen eljárás indulhat az ügyben.
Amennyiben az NMHH Hivatalának vizsgálatából kiderül, hogy vélelmezhetően megsértették a médiajogi szabályokat, akkor a Médiatanács elé kerülhet az ügy. Ha pedig a testület megállapítja, hogy a szolgáltató törvényt sértett, akkor szankciót is alkalmazhat.
Mindemellett nézzük és hallgassuk tudatosan a hírműsorokat, olvassuk értő szemmel az újságot, közben mindig jusson eszünkbe: nem biztos, hogy mind kukoricatolvaj, ami a televízióban annak látszik.

A riport adásba kerülésétől a riporter elbocsátásáig

3 komment

Címkék: tv2 napló mezőőr kukoricatolvaj pszeudo esemény

A bejegyzés trackback címe:

http://mediatanacs.blog.hu/api/trackback/id/tr823175839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

drflash99 · http://drflash.hu 2011.08.24. 15:47:03

hol a hvg.hu -ra való link?!

menekse 2011.08.24. 20:55:32

Mekkora visszhangja van ennek a kis kukoricalopásnak. Legalább 10 fórumon leírtam, megküldtem a médiahatóságnak, írtam az RTL összes illetékesének, az érintett 3 riporternek és mi lett belőle. Semmi. A történet 1947 június 8.-án kezdődött. Valaki lefényképezte a kis „nagy embert” és ez a kép ismert lett az egész országban. Mindenki tudhatta, hogy ki készítette, mert ott volt a fotós neve. De menjünk vissza még egy és egy negyed évet, amikor kivégezték Szálasit 1946-ben. Ezt egy másik híres fotós örökítette meg az utókor részére. Nem szeretném sorolni a képeket, mert félek, hogy nem fogják végigolvasni. Eltelt hatvanvalahány év és előrukkol egy ismert „celeb” 2011.02.22.-én a Reggeliben, a Fókuszban, majd a dokumentumműsorban a XXI. században és elmeséli, hogy édesapja hogyan is fotózta a vezért, Szálasit, Mindszenthyt, a háborús bűnösöket. Igen ám, de két fotósnak még élnek a gyermekei, akik pontosan emlékeznek még ezekre a híres képekre. Még a tárgynapon e-mailek írásába kezdenek az RTL-nek, a riportereknek, a felelős szerkesztőnek, majd nem adják fel és értesítik a médiahatóságot is. Elküldik a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött képek hátoldalát, a múzeológusok szakvéleményét, a valódi fotósok nevét, életrajzukat (szerepel benne a kép története). Az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött és az adásban lobogtatott újság másolatát, természetesen a fotós nevével. És itt befejezem a történetet, de megkérdezem az olvasót, hogy ez felér-e a megrendezett kukoricalopással. Ugye igen. Na hát itt még nem történt a mai napig semmi. Mennyi idő is telt el az adás óta? Fél év és két nap. Nem kevés. Örülök, ha valami újjal szolgálhattam a bulvár médiáról

menekse 2011.08.24. 21:00:57

@menekse:
Bocsánat elkapkodtam. Most hallom, hogy a különbözű újságokon, tévé csatornákon kívül még megkapta a történetet a MUOSZ Etikai Bizottsága is.

A Médiatanács blogról

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogja. A Médiatanács tagjai: dr. Karas Monika elnök, dr. Auer János, dr. Kollarik Tamás, dr. Koltay András, dr. Vass Ágnes.

Friss topikok

Weboldal a médiatörvényről

Ugrás a www.mediatorveny.hu-ra

Mecenatúra – Pályázati tükör

mecenatura_uj_310x222.jpg

A Médiatanács a Facebookon

  

Mecenatúra a Facebookon

                 

A Médiatanács YouTube-csatornája

Iratkozz fel YouTube-csatornámra