Médiatanács-blog

Stodulka Gábor és Tóth Zsolt Marcell ismeretterjesztő filmesekkel beszélgettünk készülő filmjükről

Tavaly tavasszal indult el a Magyar Média Mecenatúra program Kollányi Ágoston ismeretterjesztő filmes pályázata, amelyen támogatást nyert készülő új ismeretterjesztő filmjére a Termeszetfilm.hu Egyesület is. A Bauxit expedíció címen készülő legújabb filmjük a „magyar ezüst”, vagyis az alumíniumgyártás és bauxit-kitermelés világába kalauzol. A Bauxit expedíció-ban tudományos szakértők és ismeretterjesztők együtt tárják fel, hogyan befolyásolja életünket az alumínium.

– A természetfilmek szórakoztatásra, kikapcsolódásra, ismeretterjesztésre egyaránt alkalmasak, vallják a honlapjukon. Jelenleg a Természetfilm.hu Egyesület kínálja a hazai természetfilmek egyik legszínesebb palettáját. A most készülő legújabb filmjükről, A bauxit expedícióról mit tudhatunk meg?

TZSM: A Bauxit expedíció ötlete évekkel ezelőtt kezdett körvonalazódni bennünk. A Magyar Természettudományi Múzeum megbízásából a Bakony szívében, Iharkút közelében forgattunk. Az volt a feladatunk, hogy megörökítsük Ősi Attila és paleontológus kollégáinak munkáját, ahogy a Magyarországon egykor élt dinoszauruszok maradványait feltárják. Nagy benyomást tett ránk a kutatócsoport munkája, de legalább ilyen mély nyomot hagyott bennünk a felhagyott bányaterület. A hatalmas tájsebek, a magukra hagyott épületek és bányagépek egy letűnt kor mementói. Egy olyan időszaké, amikor még nagyüzemben folyt a bauxit kitermelése a területen. Ekkor kezdtünk el gondolkozni rajta, milyen jó lenne erről a témáról filmet forgatni. Aztán történt a kolontári tragédia, és tudatosult bennünk, hogy ez a téma nemcsak a múltban volt érdekes, hanem napjainkat is meghatározza. A magyar ezüst, vagyis az alumínium az, ami összekapcsolja ezeket a távoli helyeket és témákat. Mi mindannyian Rockenbauer Pál, Kollányi Ágoston és Homoki Nagy István filmjein nőttünk fel, a televízióban pedig csüngtünk Juhász Árpád szavain. A Teleki expedíció Afrikában sok évvel ezelőtt ment a tévében, de mi mégis nagy nosztalgiával gondolunk vissza rá. Szeretnénk egy kicsit visszahozni ebből a hangulatból a tévé képernyőjére.

SG: A filmbéli szakemberek tulajdonképpen az a generáció, akik elkezdték Magyarországon a tudományos ismeretterjesztést. A film tisztelgés előttük, közben pedig nagyon jó lesz velük együtt dolgozni egy ilyen kalandban. Több terepjáróval vágnánk neki, az egyikben a szakértők ülnének – Juhász Árpád, Kubassek János, Vojnits András, Lerner János, a másikban mi filmesek, a többiben a felszerelés, és így járnánk végig a film helyszíneit. A forgatási helyeken pedig szintén újabb szakértők csatlakoznának, mint például Ősi Attila, paleontológus, aki az egyik elhagyott bányában talált rá a híres bakonyi dinoszaurusz csontra. Ősi egyébként eszméletlen, hiszen tulajdonképpen az íróasztal mellett találja ki, hogy milyen földrétegben van esély arra, hogy maradványokat találjon. Itthon mélyebbre kell ásni ahhoz, hogy csontra leljen az ember. Ezt megtette a kutatók helyett a bányaipar, Ősi ezt jól kihasználta, odament és tudta, melyik rétegben találhatja meg a csontokat.

– Pontosan hogyan tervezik feldolgozni a bauxit történetét?

SG: Sok szempontból közelítjük meg a bauxittermelés témáját, minden, amit eddig hallottunk róla, vagy korábbi munkánk során előkerült, azt szeretnénk, ha bekerülne a filmbe. Nem ipartörténeti, inkább természettudományos film lesz.

TZSM: A film szereplői természettudósok, akik az expedíció során kutatásokat végeznek majd – nyilván terepen, nem teljesen tudományos szempontból, de az útközben talált dolgokhoz magyarázatokat fűznek: a geológus a kőzeteket nézi meg, Vojnits András rovarokat gyűjt majd, megnézzük, hogy egy meddőnek milyen a flórája, faunája. Jön velünk Juhász Árpád is, aki nagyon szereti az ilyesmit. Árpáddal 2 éve dolgoztunk együtt az utolsó Mindentudás Egyeteme sorozaton, akkor ismertük meg jobban. Minden területhez ért, legyen az biológia, fizika, vagy kémia, ráadásul nagyon jól és szórakoztató módon tudja a tudását visszaadni, úgy, hogy azt a nézők is könnyen megértik. Azért is nevezzük expedíciónak, mert nem csak a szakértők gyűjtenek anyagokat: az operatőr képeket, a hangmérnök hangot stb.

– Miért fontos a forgatás expedíció volta?

SG: Egy igazi expedíciót mindig megelőz egy csapatépítő felkészülés. Más, amikor együtt élsz – együtt kelsz, együtt kávézol reggel – emberekkel. Az összezárásnak köszönhetően a második, harmadik napon megismerjük, megértjük egymást, összekovácsolódunk, így sokkal hatékonyabban lehet majd dolgozni.

Megmutatjuk a tájsebeket, amelyeket azért ejtettek, hogy alumíniumkanalakkal ehessünk a menzán, de családokhoz is becsengetünk spontán, hogy mutassák meg alumínium tárgyaikat. Láthatjuk majd azt is, hogyan hódítja vissza a természet a környezetet. Az expedíciónak impulzust ad, amikor majd terepjáróval megyünk a kihalt, holdbéli tájakon, a korábbi meddőhányókon. Én korábban tanultam bútortörténetet, és hihetetlen, hogy az alumíniumnak ehhez kapcsolódóan milyen fantasztikus sztorija van. Amerikában például az I. világháború után rengeteg leállított gépből építettek házakat, jól is néznek ki.

TZSM: Dokumentarista jellegű lesz a film, de lesz benne „adventure”, ez egy úgynevezett magyar szafari expedíció. Ráadásul a szereplők mind olyan egyéniségek, akiket szakmailag nagyon nagyra tartunk, és hát ugye a kalandban maguk a filmesek is részt vesznek. Mindenkinek lesz feladata az út során. Sátorban alszunk majd, van, aki az autó tetején, tetősátorral. Ez szafari találmány az oroszlánok ellen, de vicces lesz egy hazai expedíción is. Olyan sok csomagunk lesz, mintha a Bamako-ra mennénk, a kutatóknál biztosan lesz egy-egy mini labor, vicces lesz. Egy kocsi konkrétan laborként fog működni.

„Egy másik expedíción” (Forrás: termeszetfilm.hu)

– Hol lesznek forgatások?

TZSM: Almásfüzitőn, Ajkán, Iharkúton. Tapolcán víz alatti felvételek lesznek a barlangban, és végül Kolontáron. Lesz egy olyan 8-10 napos forgatási ciklus, amikor egyszerre végigmegyünk a helyszíneken. Arra törekszünk, hogy ezeken a napokon össze legyünk zárva.

– Mikorra tervezik a filmezést?

TZSM: Az anyag törzsét az augusztus második felére, szeptember elejére tervezett expedíció adja. Mindenképpen nyáron akartunk forgatni, de közben már most alaposan elő kell készíteni az egészet. Be kell osztani napról napra, hogy mit hol akarunk majd leforgatni, és ha csúszás van, akkor rögtön tudjunk tovább tervezni. Esténként pedig közösségépítés céljából a tábortűznél beszélgetünk majd. Ez a „szafaritábor” is bekerül majd a filmbe. A vetítővásznon visszanézünk egy-egy filmrészletet és beszélgetünk róla. Ez is egyfajta ismeretterjesztés lesz.

SG: Nehéz terepen forgatni, sok probléma adódhat. Sokat számít, hogy lesz köztünk mindenféle szakember, biológus és a geográfus Lerner János, aki térképész is, én magam biológus-földrajz szakon végeztem.

– Külföldön is sokat forgatnak, hogyan emlékeznek vissza ezekre? Milyen külföldi forgatások várhatók mostanában?

TZSM: A borneói orrszarvú megaprojektünk története például Magyarországon kezdődött. Szabó Márti, az állatkert akkori egyik sajtósa hívott fel, amikor a kis orrszarvú született. Az volt a kérésük, hogy ne zavarják sokan a bébi születését, ezért csak egy stábot bíztak meg a forgatással, ezek voltunk mi. Figyeltük, rögzítettük az eseményt. Kísérgettük Lulut, az anyát ultrahangra, mindig ruhát cseréltünk, amikor bementünk, hogy megismerje a szagunkat. Itt barátkoztunk össze az állatorvosokkal, Sós Endrével és Molnár Viktorral. Endre hozott össze bennünket német szaporodás-kutatókkal, akik a mesterséges megtermékenyítést kutatták. A kapcsolatból lett egy hosszú afrikai út, amit mi finanszíroztunk. A következő körben pedig a németek jutottak pénzhez, és hívtak, hogy menjünk Borneóra, ahol a berlini szaporodástudományi intézet részére kellett filmet készíteni a szumátrai orrszarvúról. Az állatorvosokkal való munka során is tapasztaltuk, hogy van alázat, és nem mindig a kamera a legfontosabb. Sok kompromisszumra voltunk hajlandóak, nem zavartunk mindig a kamerával, ami az orvosoknak fontos volt, ezért alakulhatott ki jó kapcsolat közöttünk.

Nagyon sokat utaztunk az évek során és volt, amikor többet forgattunk külföldön, az összes kontinensre eljutottunk. A grönlandi és az antarktiszi igazi magyar expedíciók voltak. Felejthetetlen emlékek.

A mostani munkák inkább itthonra kötnek, hiszen Kárpát-medencei történetek. A Life sorozatok – a Rákosi vipera Life-program, a Parlagi Sas Life-program  természetvédelmi program keretében itt készülnek. De nem csak Magyarországon, hanem az egész régióban forgatunk: Romániában, Szlovákiában, Horvátországban is. A Budapest Underground és az Időgyűrű ura című készülő filmjeink nyitottabbak, az utóbbi Kárpát-medencei lokációval rendelkezik. A Bauxit-expedíció pedig kimondottan magyarországi történet, ezen belül is a Dunántúli-középhegységben készül.

– Balatonfelvidéktől Grönlandig, a Körös-Maros Nemzeti Parktól Pápua-Új-Guienáig, a hangyáktól a túzokon át a tiszavirágig. Van még olyan természetfilmes téma, amit nem dolgoztak fel?

TZSM: Most forgatjuk a Budapest Underground-ot, amely a főváros varázslatos földalatti világába kalauzolja a nézőt. A Molnár János-barlanggal a II. kerületi malomtónál régóta szerettünk volna foglalkozni. Ezek a témák mindig ott motoszkálnak az emberben, és amikor jön a lehetőség, akkor meg is tudjuk valósítani a terveket. Ma Kőbányára megyünk ki filmezni. A kamera olyan helyekre enged majd bepillantást a filmben, ahová a hétköznapi ember csak ritkán jut el. A filmen feltárulnak a főváros alatt húzódó hatalmas barlangrendszer páratlan természeti képződményei, és az ember alkotta földalatti létesítmények titkai. Nagyon nehéz a barlangi forgatás, eleve 10 barlangásszal cipeljük le a felszerelést a barlangba. Alaposan meg kell egy ilyet tervezni, kell engedély, egy vezető, aki ismeri az utat.

A parlagi sasokról is most indul egy négy éven keresztül tartó online kamerás projekt. A bekamerázott parlagi saspárt több kameraállásból fogjuk tudni nézni HD minőségben.

Forgatáson (Forrás: termeszetfilm.hu)

– Lehet-e sikeres Önök szerint az ismeretterjesztő filmes műfaj? Inkább tévés vagy online műfajnak tartják? Van-e jövője az ilyen filmeknek?

TZSM: Számos sorozatunkat vetítik a tévékben: MTV, Duna TV, Spektrum stb., de hiszünk az online bemutatásban is, mint például az Indavideo, vagy a T-Home Videótéka és lehet említeni a legkézenfekvőbb felületeket, mint a YouTube, ahol több csatornánk is van. A legújabb a Kamerával a madarakért. Természetesen a közösségi oldalakon is szívesen megosztunk rövidebb videó-tartalmakat. A Bauxit expedíció során is fontosnak tartjuk a posztolást, ahol jeleneteket mutatunk be, képeket teszünk fel, kulisszatitkokat osztunk majd meg.

SG: Ezeket általában minden filmnél csináljuk, mert az online közzététel során több a visszajelzés. Fontos nekünk, hogy mit írnak, mondanak rólunk. Az Indavideón például a Budapesti vadon tizedik lett a nézettségi versenyben a játékfilmekkel együtt. Ez nagy szó. A kommentek, és like-ok után pedig nőtt a DVD-eladások száma.

TZSM: Fontosnak tartjuk az erős trailereket, az 5-10 perces mozikat is, a kis kulisszatitkok megosztását. Az embereket érdekli, hogyan készül egy víz alatti felvétel, vagy hogyan repül be a barlangba a bekamerázott távirányításos helikopter. A Spektrumon fut az 5 részes 12 perces állati oknyomozós mini-sorozatunk. Ezek a formátumok a természetfilmes műfajban nagyon jók.

A Filmdzsungel.hu koncepciónk arra épül, hogy olyan gyűjtőhelyet hoztunk létre, ahová nem csak mi, hanem bárki feltölthet természetfilmeket. A filmes alkotóknak is úgy kell gondolkodniuk, hogy napjainkban nem a tévé az egyeduralkodó. A filmeseknek is meg kell tanulniuk, hogy melyik csatornán hogyan kommunikáljanak. Nem mindegy például, hogy mit osztok meg egy közösségi oldalon, vagy mit adok le sajtóanyagként az újságoknak.

TZSM: A természetfilm projektek évekig készülnek, ráadásul oldalágon több téma is eljön sokszor, ezekből érdemes aztán kisebb filmeket csinálni. Ilyen történet volt, amikor kiderült, hogy ellopták a természettudományi múzeumból az orrszarvú tülköt, de a parlagi sas mérgezések ügyébe, vagy akár az illegális papagáj-kereskedelem témájába is hasonlóan botlottunk. A dolgok összefüggenek és így alakulnak ki újabb és újabb témák. Nem csak az alumíniumot, hanem a filmet is újra lehet hasznosítani. Vágás után kiszelektálódik, ami nem kell, sokszor olyan hasznos anyagok, amelyek éppen akkor nem kellenek, de egy másik koncepcióba bele lehet tenni őket, vagy akár mini filmet készíthetünk belőlük.

SG: Az újrahasznosítás akkor tartható fenn, ha a tudást, a snittet vagy kapcsolatokat, amiket megszerzünk tudjuk, hogyan használhatjuk fel újra és újra. 

TZSM: Nem csak pályázatokból lehet filmet készíteni. Az újrahasznosítástól lesz rentábilis a dolog, hiszen a már elkészült filmet nehéz újra pénzért értékesíteni. Ezért érdemes egy-egy film kapcsán a fel nem használt anyagokat formában hasznosítani.

SG: Egy csomó munka a filmek nézőkhöz való eljuttatása is. Mi magunk is sokat dolgozunk azon, hogy sok nézőhöz jussanak el a filmjeink, a közpénzből készült filmek esetében pedig ez különösen fontos. Ha ezt nézzük, akkor a Facebook-ozás is munka, emellett előadásokat is tartunk iskolákban, hogy minél több emberrel ismertessük meg ezt a szép műfajt.