Kosárcsapatból a filmes pályára

2013.03.26. 09:20 :: Sajtoiroda

Interjú Szabó Simon filmrendezővel elkészült forgatókönyvéről, a Savaria ExPRESSZről

A Magyar Média Mecenatúra program Egri Lajos forgatókönyvíró pályázatán nyert Szabó Simon Savaria ExPRESSZ című filmterve. A könyv egy borzalmasan rossz, bár tehetséges gyerek történetét dolgozza fel, akit a szülők vidéki iskolába száműznek, hátha ott végre észhez tér.

Az alkotóról dióhéjban

szabosimon.jpgSzabó Simon 2001-óta függetlenfilmesként több kisjátékfilmet, egy nagyjátékfilmet, reklámokat és zenei videókat készített. Színészként is ismerős lehet, az egyik főszereplőt, Rojált játszotta Török Ferenc: Moszkva tér c. filmjében. A TÁP Színház társulatánál a Cserenadrág és a Jövedelmező állás című színdarabokban szerepel. Most első tv filmjére készül, Savaria ExPRESSZ címmel.

Tavaly nyert a Médiatanács Egri Lajos forgatókönyvíró pályázatán a Savaria ExPRESSZ-szel. Honnan jött a forgatókönyv ötlete?

– Ez a könyv a saját könyvem, önéletrajzi ihletésű. A történet abból született, amit nyolcadikos koromban megéltem, persze nem szó szerint, hiszen nyilván lesz benne pár dramaturgiai csavar filmes szempontból. Akkoriban rossz gyerek voltam, mindig rosszba keveredtem. A szüleim Körmendre „száműztek”, hogy egy kis fegyelmet tanuljak. Körmend a magyar kosárlabdázás központjának számított abban az időben, és mivel én is kosaraztam, egy ismeretség révén oda kerülhettem általánosba. A film az ottani kalandokról és a beilleszkedésről szól.

Régóta tervben volt, hogy az életének ezt a részét megírja?

– Mindenképpen meg akartam írni az éltemnek ezt a szakaszát. Szajki Péter rendező, forgatókönyvíró barátommal már korábban is dolgozgattunk rajta. Beadtuk a MMKA-hoz, de az akkoriban dőlt be, így végül nem lett belőle semmi.

Aztán később Berger József producerrel beszéltünk róla, hogyan lehetne a történetből egy szigorúan tévés műfajú film. Fontos, hogy az legyen, hiszen magyar tévéfilmekkel mostanában nem vagyunk túl jól ellátva. A 80-as, 90-es években kiváló ifjúsági, sőt felnőtteknek szóló filmek készültek, de a közszolgálati tévét most is el kell látni jó filmekkel, hogy állami pénzből minél több nézőhöz eljuthassanak ezek az alkotások.
Így újra nekirugaszkodhattam, és a forgatókönyvírói pályázatnak köszönhetően, el is készülhetett a könyv. Ebben nagyon nagy segítségemre volt Nagy V. Gergő, akivel folyamatosan konzultáltunk.

Most a forgatókönyvre nyert pénzt, de indul a gyártási, azaz a Fehér György tévéfilmes pályázaton is. Hogyan képzeli el ennek a forgatókönyvnek a megvalósítását?

– Most indulunk a Fehér György tévéfilmes pályázaton. Ha nyerünk a gyártásra is pénzt, akkor szeretném mozifilmes eszközökkel megvalósítani a filmet, hiszen a látvány sokat számít. Rengeteg sorozatot magas színvonalon forgatnak, a minőségnél a mozifilmes elvárásokat mi is megköveteljük magunknak. A tévés műfajban háromszor 50-52 percben tudom elképzelni a történetet. A szereplőválogatáson is sok múlik. Én ismeretlen színészekből, vagy amatőrökből válogatnám ki őket a hitelesség miatt. Csomó tehetséges gyerek van, a gyerekszereplők között azonban ma nincsenek sztárok. Utána kell járni, fel kell keresni őket. Általános iskolában szeretnék nyolcadikosokat keresni, vidéki és budapesti sulikban egyaránt. Körmenden akkoriban például még tájszólásban is beszéltek a gyerekek, ezt visszaadni pótolhatatlan lenne.

Valóban ennyire problémás lett volna a gyerekkora? Ennek mintha most nyoma se lenne.

– Ha visszagondolok, az idő mindent megszépít, de abban az időszakban valóban zaklatott voltam. Egy tizenéves gyereknek – ahogy nekem is – óriási változás, ha kiszakítják megszokott környezetéből. Tudtam én, hogy nem kiszúrásból tették a szüleim, hanem mert kezelhetetlen voltam. Nem lehet megfogalmazni ezt a viselkedést, mert nem is igazán lázadás volt. Inkább arról volt szó, hogy ahhoz, hogy el tudd fogadni a téged körülvevő világot, tudnod kell, hogy hol vannak azok a határok, amiket lehet feszegetni.

Volt ebből kiút?  

– Elharapódzott a helyzet Körmenden, nem volt mese, menekülnöm kellett. Beválogattak egy színdarabba Budapesten, ez rángatott ki, mérföldkő volt az életemben. Gyakorlatilag így kerültem a színházi, illetve a filmes pályára. Persze a film nem teljesen így végződik majd, de erről még nem árulnék el többet.

Milyen helyszíneken képzeli el a filmet?

– Eredeti helyszíneken szeretnénk majd forgatni, ezektől nem félek, befotóztam már őket korábban. Körmenden szinte minden – a sportcsarnok, a pályaudvar is – úgy néz ki, mint akkoriban, amikor oda jártam. A pályaudvar egyébként gyönyörű, műemlék azt hiszem. Emellett szeretnék a budapesti Szent István téri általános iskola épületében is forgatni, amit közben eladott az önkormányzat. Ha nem jön össze, akkor hasonlót kell keresni. Azt is figyelembe kell venni, hogy a történet tavaszi-nyári. A gyerekekkel viszont csak nyáron tudunk forgatni, mert utána már kezdődik az iskola, és az megnehezítené a munkát, hiszen kikérőt kellene kérni stb. Mivel a történet a 90-es évek közepén játszódik, csomó korhű dolgot is szeretnék megjeleníteni, látványtervező biztosan kell majd. Tudni kell, hogy nézett ki ez idő tájt egy vonat, de az is fontos, hogy legyenek telefonfülkék, hiszen akkoriban azon értük el egymást, nem mobilon vagy Facebook-on. Szeretném, ha látnák a mai fiatalok, hogy milyen volt az élet, közösségi oldalak és mobil nélkül. Nem baj, hogy most vannak ezek, csak tanulják meg őket okosan használni.

A filmes pályaválasztásával kapcsolatban merül fel a kérdés, hogy melyik szerepben érzi magát jobban, Számos filmben szerepelt színészként, pl. Török Ferenc Moszkva tér című filmjének hírhedt Rojálját alakította, de rendezőként túl van az első nagyjátékfilmjén, a Papírrepülőkön, amely elnyerte a 40. Magyar Filmszemle produceri díját, valamint a Simó Sándor-emlékdíjat. Most forgatókönyvírásba vetette bele magát, de filmzene írásával is foglalkozott már.

– Több filmszerep és két rövidfilmem – a Megyünk és a Zsebzsötem – után jött az első nagyjátékfilmem a Papírrepülők. Nekem leginkább a szándék a fontos, hogy legyen egy film. Nem gondolok bele, hogy kicsi, nagy vagy közepes, általában úgyis menet közben derül ki, hogy mi lesz belőle. Ha valakinek úgy adódik, hogy rögtön egy nagyjátékfilmet rendez, akkor miért ne. Persze azért nagy fába vágja a fejszét, aki egyből ezzel indít, de miért ne lehetne megpróbálni. Ha egy mérnök kijön a BME-ről és rögtön azt a megbízást kapja, hogy építsen hidat a folyó fölé, akkor muszáj megcsinálnia. Más kérdés persze, hogy kinek a pénzéből készíti, és használható lesz-e, vagy összedől.

Papírrepülők trailer

De, hogy a kérdésre is válaszoljak: minden filmes munkában jól érzem magam. Az alkalmazott dolgok kicsit nehezebbek, mert ott alkalmazkodni is kell. Korábban például rendeztem már reklámot, és zenei videókat is, itt mindig sokat számít a köztem és a megrendelő közötti kapcsolat.

Intim Torna Illegál: Vágjál lyukat a kádba

Bár filmzenét nem támogat a médiatanács, az is nagyon fontos része lesz filmjének. A Savaria ExPRESSZ kapcsán mit gondol a zene szerepéről?

– A zene szerepe komoly lesz, hiszen a 90-es éveket is nagyban meghatározta egy-egy zenei irányzat. Most nem biztos, hogy belefér, hogy én írjam, mert nem szeretnék sok részre szakadni. Kérek majd segítséget barátoktól. Akár csak a Papírrepülőknél, ahol rengeteg zenész segített, látott el saját zenékkel. Nagyon jó lenne esetleg egy zeneszerzővel együtt dolgozni. Emellett tervezem a kor slágereit is felidézni a filmben. Nagyrészt magyar zenéket, és tipikus slágereket. Nekem abban az időben egy kazettán volt meg a Nirvana, a The Prodigy, a Republic és a Sepultura.  Kazettán, amit walkmanen hallgattam a vonaton. Akkoriban az MTV volt a „Youtube” az volt a net, azt néztük éjjel-nappal. Értékes, jó műsorok voltak: Yo MTV Raps, Alternativ Nation, Party Zone. Mikor a koleszban takarodót fújtak, alig vártuk, hogy a nevelő elaludjon és kilopózhassunk a társalgóba MTV-t nézni!

Fontosnak tartja-e hogy ne csak a gyártást, de már a forgatókönyv írását is támogassák?

– Hacsak nem annyira rossz egy forgatókönyv, akkor mindenképpen támogatni kell már az ötletet, hogy alapos, jó munka születhessen. Emellett jó, ha a tévé is megfogja az alkotó kezét, hiszen a közpénzből készülő film az ő megrendelésük. Ez nem a szerzői filmes vonal, a tévé elképzelése is számít, és olyan filmnek kell készülnie, ami a tévénéző embereknek is tetszik. Szerencsés, ha egy olyan történet talál be, amihez tényleg sok köze van az alkotónak. Persze közben pénzt sem árt keresni, hiszen ebből él az ember. A rendezőnek egy ilyen pályázaton elnyert pénzből a legjobb tudása szerint kell végeznie a feladatát, azért, hogy a lehető legtöbb ember számára élvezhetőt alkosson.

komment

Címkék: Magyar Média Mecenatúra Szabó Simon forgatókönyvíró pályázat

A Médiatanács blogról

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogja. A Médiatanács tagjai: Karas Monika elnök, Budai László, Hankiss Ágnes, Szadai Károly és Meszleny László.

Weboldal a médiatörvényről

Ugrás a www.mediatorveny.hu-ra

Mecenatúra – Pályázati tükör

mecenatura_uj_310x222.jpg

A Médiatanács a Facebookon

  

Mecenatúra a Facebookon

                 

A Médiatanács YouTube-csatornája

Iratkozz fel YouTube-csatornámra
süti beállítások módosítása