Idén 100 éve, hogy kitört az I. világháború

2014.03.18. 14:30 :: Sajtoiroda

A jelenben játszódik, ám a múltra emlékezik Papp Ferenc dokumentumfilmje, amelynek elkészülését a Médiatanács támogatta

Vajon mi az a csáberő, amely olasz diákot, osztrák munkást, szlovén tanárt és magyar tábornokot egyaránt arra sarkall, hogy nyári szabadságából legalább egy hetet a Karni Alpokban töltsön? A Dolomitenfreunde nevű egyesület 1973-óta tárja fel az egykori olasz-osztrák-magyar frontvonalat, amely napjainkban egyfajta hadi tanösvényként túrázók tízezreit vonzza évente a magashegységbe. Dr. Holló József altábornagy 17 éve minden nyáron nekivág a nagy kalandnak, Papp Ferenc stábja pedig 2013-ban elkísérte őt a Plöcken-hágó környékére. Az És a levelek lehullottak című film a Médiatanács Ember Judit dokumentumfilmes pályázati forrásából készült.

Az alkotóról dióhéjban

Papp_Ferenc_portré.jpgPapp Ferenc televíziós pályája 1972-ben indult. Dolgozott a Magyar Televíziónál, majd a Duna Televíziónál. Volt gyártásvezető, szerkesztő, szerkesztőségvezető és főszerkesztő is. Vezető beosztásaival párhuzamosan is megtartotta alkotói tevékenységét, számos ismeretterjesztő és dokumentumfilm rendezője, szerkesztője.

– Hogyan szerzett tudomást a hadi tanösvény létezéséről?

– Az MTV-nél és a Duna TV-nél töltött szakmai évek során úgy alakult, hogy mindig én kaptam meg a katonai témájú anyagokat. Ez a terület egyébként is érdekelt, hiszen elsősorban tudományos és ismeretterjesztő tartalmakon dolgoztam.

A témával való megismerkedés története ott kezdődött, hogy az 50-es évek hidegháborús hisztériája során, szovjet bíztatásra, Magyarország nagyszabású építkezésbe fogott, a teljes magyar-jugoszláv határvonalon gigantikus védelmi rendszert hozva létre. Erről forgattam a Volt egyszer egy Erőd-ország című filmet. Eközben ismerkedtem meg azokkal a katonai szakértőkkel, akiktől később javaslatot kaptam az És a levelek lehullottak témájára. Az apropót az a tény szolgáltatta, hogy 2014-ben 100 éves évfordulója van az I. világháború kitörésének.

– Mit lehet tudni erről a 100 éve kialakított frontszakaszról?

– 1973-ban Ausztriában alakult egy szervezet, a Dolomitenfreunde, amelynek kitűzött célja volt, hogy feltárja az 1915-1918 között az Alpokon át húzódó osztrák-magyar frontvonalat, ahol az olaszokkal folytak a harcok. Amikor vége lett a háborúnak a katonák otthagyták a vonalakat, fegyverek és robbanóanyagok is visszamaradtak, ezért sok baleset érte az oda feljáró kirándulókat, pásztorokat. Az osztrák Schaumann ezredes javasolta és kapta meg a feladatot, hogy kezdje meg a feltárást.

A Dolomitenfreunde nemzetközi táborok szervezésével végezte a munkákat, amelynek híre gyorsan terjedt a 90-es években. Fizetség a munkáért nem járt, sőt a költségeit mindenki maga fedezte, ennek ellenére sokan mentek és mennek minden évben: elkötelezett emberek, egyetemisták, katonatisztek, katonai szakközépiskolások, magyarok, ukránok, lengyelek, olaszok, csehek. Jelmondatuk: „Béke útjai – Az utak, amelyek egykor elválasztottak bennünket, ma összekötnek”. Egyik szakértőnk, Dr. Holló József ny. vezérőrnagy már több mint 10 alkalommal vett részt a feltárásokban, őt kísértük el tavaly a stábbal. A forgatás során nagyon jól jött az ő helyismerete.

– A forgatás során végigjárták az egykori frontvonalat. Mit tudtak meg az itt harcolt katonákról?

– A Plöcken-hágó környékén számos magyar ezred harcolt. Mi a szegedi 46. K. und K. ezred nyomait kutattuk, több okból is. Részint, mert a szegedi Meritum Egyesület ezt a témát jól dokumentálva már kutatta, másrészt ennek az ezrednek az egyik parancsnokától olyan emlékhely maradt vissza a világháborúból, amely mára komoly nemzetközi megemlékezés színhelye évről évre.

A filmben felidézzük az itteni harcokat és kutatjuk a 46. ezred nyomát. Már az ezred olasz frontra kerülése is egy logisztikai bravúr, hiszen az orosz frontról, Galíciából dobták át őket, több mint 1000 km-es távolságból. A helyszíni felvételeken túl archív képeket is használunk, hiszen fantasztikus mennyiségű fotóanyagot találtunk. Végigmegyünk az ezred által is megjárt helyszíneken, miközben történészek mesélnek az eseményekről. Próbáljuk megidézni, hogy vajon milyen sorsuk lehetett ezeknek a katonáknak: bemutatjuk a Kleiner Pal hegyen folyó feltáró munkákat, megismerkedünk az egykoron itt harcolt egység történetével, azokkal a nagypolitikai, katonapolitikai eseményekkel, amelyek nyomán az alföldi bakák kénytelenek voltak a számukra idegen, hegyvidéki Alpokban helytállni. Belegondolni is rossz, milyen nehéz lehetett nekik ez a terep. Példaként mondom, hogy stábunkkal három és fél óra alatt értünk fel a Kleiner Pal csúcsára: az egykoron itt harcolók ugyanitt legalább 50 kilót cipeltek, miközben még lőttek is rájuk.

Máig fennmaradtak a kavernáik, amik afféle mesterséges barlangok és híven vallanak azokról az embertelen körülményekről, ahol élni és harcolni voltak kénytelenek, ahová a tűzharcok elől behúzódtak. 1917-ben kialakítottak egy barlangkápolnát is, amelynek oltárába bevésték Diendorfer Miksa nevét, azét a parancsnokét, akinek vezetése alatt ez a kápolna kialakításra került.

A_Diendorferkapolna_elott_a_stab_1.JPG

A Diendorfer-kápolna előtt a stáb

– Pontosan milyen emlékekre bukkantak? Miről tudtak anyagot készíteni?

– A környéken szinte minden az egykori harcokról és az I. világháborús emléktárgyak gyűjtéséről szól. Jól megőrzött építészeti emlékek, konzervált hadállások, hivatalos és magán un. garázsmúzeumok adnak lehetőséget az egykori események attraktív képi bemutatására. A közeli Kötschach-Mauten nevű kisvárosban a hegytetőn talált leletekből I. világháborús múzeumot nyitottak.

Kb. egy órás erdei autózás után egy ősfenyőkkel borított erdőben kialakított kis temetőbe is eljutottunk. A fejfák tele magyar nevekkel. Az Osztrák Fekete Kereszt nevű szervezet ápolja ezeket az I. és II. világháborús temetőket.

Katonasirok_valahol_a_JuliaiAlpokban.JPG

Katonasírok valahol a Júliai Alpokban

Minden év augusztusában, Mária napkor, ökomenikus istentisztelet keretében emlékeznek meg a szlovén szervezők a kaverna kápolna előtti téren az itt harcolt és életüket áldozó katonákra. Az ünnepség társadalmi jellegű, ahol nemzetiségre való tekintet nélkül jelennek meg az egykoron szemben álló népek fiai, hagyományőrzők, kutatók és egyszerű emlékezők is. Még várandós nőt is láttunk, aki megmászta a hegyet az istentiszteletért, amit legutóbb a szlovén hadsereg tábori katolikus püspöke tartott.

Unnepseg_a_Diendorfer_kapolna_elott.JPG

Ünnepség a Diendorfer-kápolna előtt

– A film második felében – amit Magyarországon forgattak – friss eseményeket is feldolgoznak. Miről szól majd ez a rész?

– Kísérletet teszünk egy késői kegyeleti aktus lebonyolítására. Diendorfer Miksa ezredest – ebben a rangban fejezte be a világháborút, ám később vezérőrnagyként ment nyugdíjba – 1951-ben internálták Jászapátiba, ahol 1952-ben hunyt el. A helyi anyakönyvekben nincs nyoma a sírjának, bár a halotti anyakönyv, amely a család tulajdonában van, ezt a községet nevezi meg az eltemetés helyéül.

Dr. Négyesi Lajos hadtörténész, aki szakavatott hadisír-kutató, a Jászapáti Polgármesteri Hivatal segítségével régi térképeken logikázta ki, hogy a temető melyik parcellájába temethették el az ezredest. Helyi segítséggel kijelölték azt a 2 pontot, ahol feltételezték, hogy Diendorfer Miksa nyugodhat. Élve a modern technika adta lehetőségekkel sikerült feltárni sírját.

A 100. évforduló alkalmával Szeged városa szeretné a legendás parancsnokot méltó helyre eltemetni, ezért exhumálni kellett. Bonyolult eljárás volt, ahol ott kellett lennie az önkormányzat képviselőjének, a család leszármazottainak, és egy antropológusnak is. Az ausztriai forgatásról visszatérve, ahol az ezredes számos emlékével találkoztunk, furcsa érzés volt látni, ahogy egyszer csak előkerültek a csontjai.

Sikerült felkutatnunk a leszármazottait is. A fia már nem él, de az unokáját, a dédunokáját, sőt a 10 éves ükunokáját is megtaláltuk, akik maguk is lelkes őrzői a családi emlékeknek és szívesen részt vettek a film munkálataiban.

A_Diendorfer_leszarmazottak_az_unnepsegen.JPG

Diendorfer leszármazottak a kápolnában tartott ünnepségen

– Mikor és hol lesz majd látható a film?

– Mivel több helyen is forgattunk, már most számos meghívást kaptunk a filmmel. Miután főhősünket Jászapátiba telepítették ki, és a sírját is ott kellett feltárni, számos segítséget kaptunk a polgármesteri hivataltól, így természetesen a film premierjét ott szeretnénk megszervezni.

A forgatás során rengeteg segítséget nyújtott a katonai emlékeket ápoló civil szervezet, a szegedi Meritum Egyesület is, így természetesen Szegedre, a 46. ezred otthonába is tervezünk majd egy díszbemutatót Diendorfer Miksa ezredes újratemetésének időpontjára, májusban. Kaptunk meghívást Tapolcára, és a nagyközönség nyáron láthatja majd a filmet a közmédia műsorán is, hiszen a Médiatanács Ember Judit dokumentumfilmes pályázatának feltétele volt a televíziós bemutatás.

komment

Címkék: dokumentumfilm Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Ember Judit-pályázat

A Médiatanács blogról

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogja. A Médiatanács tagjai: Karas Monika elnök, Budai László, Hankiss Ágnes, Szadai Károly és Meszleny László.

Weboldal a médiatörvényről

Ugrás a www.mediatorveny.hu-ra

Mecenatúra – Pályázati tükör

mecenatura_uj_310x222.jpg

A Médiatanács a Facebookon

  

Mecenatúra a Facebookon

                 

A Médiatanács YouTube-csatornája

Iratkozz fel YouTube-csatornámra
süti beállítások módosítása