Interjú Szilágyi Andor rendező-forgatókönyvíróval Sántha Kálmán orvosról készített dokumentumfilmjéről
A középkori boszorkányperek világát idézhette az a kirakatper, amelyet Sántha Kálmán orvossal, ideggyógyásszal szemben indítottak a Rákosi-korszakban amiatt, mert a neves professzor egy egyetemi előadásában az elmebajhoz vezető lehetséges sokadik okként megemlítette a nagymértékű fizikai vagy szellemi túlerőltetést, azaz a sztahanovista viselkedést, ha az negatív érzelmekkel párosul, így például a lemaradás okozta aggodalommal vagy a kényszerítés megtapasztalásával. Milyen üzenete van a jelen számára egy meghurcolt, az elveihez végsőkig ragaszkodó, önzetlen, pacifista értelmiségi életének? – erről a kérdésről is beszélgettünk Szilágyi Andor filmrendezővel, forgatókönyvíróval, aki Egy szabad ember a félelem világában címmel rendezett dokumentumfilmet a Médiatanács Ember Judit-pályázatán elnyert támogatásból. Az alkotás egy letűnt rendszer hazugságairól rántja le a leplet, két epizódját pedig egymás után, május 13-án 16.10-kor vetíti a Duna World.
Az alkotóról dióhéjban
Szilágyi Andor író, filmrendező, forgatókönyvíró az egri tanárképző főiskolán végzett 1983-ban történelem–népművelés szakon. Volt újságíró, raktáros, kőműves, favágó. 1986-1993 között a Magyar Rádió központi turnusvezetője volt. 1993-tól szabadfoglalkozású író és filmrendező lett. 2005 óta a Drámaíró Kerekasztal ügyvivője. A 2010-ben Előttünk az élet címmel bemutatott filmjét az világ első mobiltelefonnal forgatott játékfilmjének tartják. Számos rádiójáték és filmforgatókönyv szerzője.
– Honnan jött az ötlet, hogy Sántha Kálmánról készítsen filmet?
– Egészen régről. Még történelemtanár-szakos diákként hallgattam Kávássy Sándor történelemtanáromat az egri tanárképző főiskolán, akitől először hallottam dr. Sántha Kálmánról, akit ő a magyar történelem egyik példaadó alakjai közé sorolt. Meglepett, hogy egy orvos professzor élete és helytállása történelmi szempontból is érdekes lehet az utókor számára. Azóta azonban nekem is meggyőződésem, hogy a nemzedékeknek semmiképp nem szabad elfelejtkeznie azokról a civil emberekről, akik olyan időkben állták meg a helyüket, amikor a nagy többség gyáván meghunyászkodott. Úgy érzem, a saját eszközeimmel nekem is kutya kötelességem továbbadni azokat az információkat, amelyeket én is megőrzésre kaptam: jelen esetben Sántha Kálmán emlékét.
– Mennyiben támaszkodott a feleség, Majerszky Klára könyvére?
– Nagyban, hiszen a feleség és egyben munkatárs emlékei megkerülhetetlenek. Csak hálával tartozunk neki, amiért vette a fáradságot és egy kötetbe összegyűjtötte azokat az emlékeket, amelyek nélküle feledésbe merültek volna. Amik számomra mégis hiányoznak ebből a kötetből, azok a személyes vonatkozások, amelyekből nem csak az elhivatott orvosprofesszort és tudóst ismerhetnénk meg, hanem a magánembert, a családapát, akinek döntenie kellett: büszkén kiáll, vagy feladva önmagát behódol a tudományos akadémia elvtelen inkvizítorai előtt.
A film egyik közreműködője, Csiba László professzor igazi Sántha-fan
A film elkészítésében nagy segítséget nyújtott Csiba László professzor, aki mai szóhasználattal élve igazi Sántha-fan. Őszinte odaadással, tisztelettel gondozza Sántha emlékét, örökségét és szakmai példaképének tekinti. De meg kell említenem Huszár Tibort is, aki rávilágít a Magyar Tudományos Akadémia akkori légkörére, ahol bekövetkezhetett ez a szégyen, hogy kizárják soraik közül Sánthát. Aztán szintén sok értékes információt köszönhetünk tanítványának, Leövey András professzor emeritusnak, dr. Kapusz Nándor egyetemi főtanácsosnak és Mudrák József történésznek is.
– Miért tartotta szükségesnek két részben elkészíteni a filmet?
– Ezt nem én tartottam szükségesnek, hanem a Duna TV kérése volt. Szerencsére most közvetlen egymás után adásba szerkesztve vetíti a két részt a televízió.
– Mi volt a célja a film elkészítésével? Mit jelent az ön számára Sántha Kálmán története?
– Azt szeretném, ha az emléke mások számára is elérhető, megismerhető lenne; ha örök példázata lenne azoknak a tudósoknak, alkotóknak, akik Luther mondatát vallva: „Itt állok, nem tehetek mást” – nem hunyászkodtak, nem törtek meg, nem gyakoroltak önkritikát, hanem független tudós polgárként tudatosan, emelt fővel vállalták a rájuk kimért büntetést.
– Mi volt a legmeglepőbb ismeret, amit megtudott Sántha Kálmánról a forgatás, a film előkészítése során?
– Az egyik a Karinthy műtétét (Utazás a koponyám körül) is elvégző világhírű svéd Herbert Olivecrona professzorral való aktív barátsága. Ki gondolná manapság, hogy akkoriban is ki lehetett alakítani egy olyan élő és mély szakmai kapcsolatot egy több száz kilométerre lévő kollégával az internet, a mobiltelefon feltalálása előtt, amely valóban egy igazi barátság alapja lehet.
A másik dolog, ami különösen megdöbbentő volt számomra, az az önzetlenség, amellyel a Kossuth-díjjal elnyert teljes összeget nem magára vagy a családjára, hanem a debreceni klinika modernizálására költötte. Hol találkozhatunk ilyen gesztussal manapság Magyarországon? Nem szokás a köz javára adakozni, ő viszont ezt tette, és ezzel Európa legmodernebb idegsebészeti műtőjét kapták meg a debreceniek.
Sántha Kálmán a Kossuth-díjjal járó összeget teljes egészében a debreceni klinikára fordította
– A film kulcstémája a sztahanovizmus korabeli értékelése körül kialakult vita. Ön mennyire tartja önmagát sztahanovistának a filmkészítésben?
– Sztahanovistának? Viccel? Én már, sok filmkészítő kollegával együtt, annak is örülnék, ha rendszeresen dolgozhatnék. Lenne mit csinálni, higgye el. A tünékeny pillanatokat nem megörökíteni, az előttünk járó generációk tetteit nem feldolgozni, már csak az utánunk következő magyar nemzedékek szempontjából is bűnös mulasztás.
– Hogyan vélekedik a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának filmes támogatásairól? Hogyan lehetne javítani a pályáztatási rendszeren?
– Jó lenne még folyamatosabbá tenni a pályáztatást, hogy ne kelljen hónapokat várni egy-egy pályázati forduló eredményére. Azt is jó ötletnek tartanám, ha a Médiatanács kötelezné a támogatott alkotókat, hogy az elkészült műveket a bemutatás után az interneten közzétegyék, mert ebben a tévéműsor-dömpingben alig-alig tud eljutni egy-egy elszigetelt vetítési időponttal egy támogatott film a nézőkhöz. A netes megjelenéssel viszont aki érdeklődik a film iránt, bármikor megnézhetné. Ma csak akkor van esély a nézőhöz eljutni, ha a néző döntheti el, mikor szán a filmre időt, sőt mára már az interaktivitás is egyre inkább elengedhetetlen lenne. És persze nagyon jó lenne, ha mindenkiben tudatosulna, hogy ez nem szívesség, hanem kötelesség.
– Mi lesz a következő filmes munkája?
– Mindannyian Isten kezében vagyunk…
2006-ban avatták fel Sántha Kálmán szobrát a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának szoborparkjában
