Ezen a héten szerdán 17.30-kor Mosonyi Szabolcs Vad Szigetköz című filmjével folytatódik az MTA filmklub, ahol igényes Mecenatúrás alkotásokat tekinthetnek meg a nézők előzetes regisztráció után. A vetítésen jelen lesz a rendező is, akivel az alkotás részleteiről és a természetfilmezés sajátosságairól beszélgethetnek a résztvevők. A Vad Szigetköz természetfilm, a Duna legnagyobb szárazföldi deltáját mutatja be, amely Magyarország észak-nyugati részén található, és amely az utóbbi 20 évben jelentős változásokon ment keresztül. A lenyűgöző felvételek méltóképpen mutatják be a tájegység élővilágát és a bősi vízerőmű által előidézett változásokat. A filmet a Médiatanács a Kollányi Ágoston-pályázat keretében támogatta, a forgatás részleteiről a rendezőt kérdeztük.
Az alkotóról dióhéjban
Mosonyi Szabolcs, rendező-operatőr. Másfél évtizede foglalkozik tudományos ismeretterjesztő és természetfilmek készítésével. 2002-óta 15 önálló filmet, egy 20 és egy 2 részes sorozatot készített. A filmek témája – egy kivétellel – a Kárpát-medence élővilága volt. Filmjeit iskolák, egyetemek oktatási segédanyagként használják, valamint tudományos konferenciákon vetítik szemléltetésként, emellett pedig nagy büszkeség, hogy a tiszavirág kérészről készített felvételei a BBC két sorozatában is szerepeltek, ezek egyike David Attenborough „Life in the Undergrouth” (Élet az aljnövényzet közt) című sorozata. Alkotásai többszörösen díjnyertesek, a Médiatanács által támogatott filmjei is (Pl. Vad Szigetköz, Vad Kunság, Csendes gyarmatosítók) neves hazai és külföldi fesztiválokon szerepeltek sikerrel.
– Hogyan talált rá éppen a Szigetköz témájára? Mi inspirálta a tájegység megfilmesítésére?
– Egy szlovák-magyar természetvédelmi program keretében filmet készítettünk a patkányfejű vagy más néven északi pocokról, ami egy rendkívül ritka jégkorszaki reliktum faj. Így jutottunk el a Csallóközbe és a Szigetközbe. Miközben ismerkedtünk a forgatási helyszínekkel, láttuk, hogy a beavatkozások ellenére még mindig gazdag az élővilág, érdemes lenne egy filmet készíteni. Az alapkoncepció az volt, hogy reális képet adjunk arról, miként változott, alakult át és regenerálódott a táj és az élővilág a bősi vízerőmű megépítése óta eltelt 20 évben.
– Mennyi idő jutott a forgatásra? Hol forgattak pontosan, mely településeknél mely jeleneteket sikerült felvenni?
– Két éven keresztül gyártottuk a filmet, összesen több mint 150 forgatási nappal. A Szigetköz, bár Magyarország legnagyobb szigete, nem túl nagy terület, alig több mint 50 km hosszú és 6-8 km széles, mégis nagyon sok helyszínen forgattunk. A film főszereplője a hód, és a hódcsalád életét bemutató jelenetek is több helyszínen, valójában több családdal készültek és álltak össze egy történetté. Ennek oka az volt, hogy például a víz alatti jelenethez és a várat bemutató felvételekhez tiszta, átlátszó vízre volt szükség, ilyen ág pedig Rajkánál található. Dunaszigetnél a Gazfűnek nevezett ág is hasonlóan tiszta, itt a halcsapatokat és a vízinövényeket filmeztük. Dunakilitinél a cserebogarak rajzása és a domolykóívás készült, Ásványrárónál, a Szigetköz belsejében pedig a kormorántelep. A dunavirág kérészeket Halászinál vettük fel.
– Hogyan „castingoltak”? Hogyan választották ki, hogy mely állatokról forgatnak?
– A forgatásokat mindig megelőzi egy előkészítés, ami minimum egy év. Ekkor különböző évszakokban bejárjuk a lehetséges helyszíneket, felvesszük a kapcsolatot a film majdani szakértőivel és a nemzeti parkokkal, az ő segítségükkel felvázoljuk, hogy mely fajok érdekesek és kerülhetnek be a filmbe. Arra törekszünk, hogy olyan szereplőket válasszunk, amelyek kevésbé ismertek, valamint keressük az ökológiai kapcsolatokat. Fontos szempont, hogy a főszereplők között legyen egy nagyobb testű emlősállat is – a Szigetköznél adta magát a hód, de érdemes volt mellé egy ragadozó madarat párosítani, ez volt a barna rétihéja. Hozzájuk csatlakoztak a halak, mivel vizes élőhelyről van szó, a vízhez kötődő madarak, például a kormoránok vagy a récék, és felbukkan olyan ritka faj is, mint az északi pocok.
– Történt valami rendkívüli a Vad Szigetköz forgatása során, amire nem számítottak?
– A barna rétihéják filmezése nagy kihívást jelentett. Minél teljesebb képet szerettünk volna adni az életéről, a nászrepüléstől kezdve a vadászaton át a fiókanevelésig. Szükségünk volt közeli felvételekre is, ezért egy, az út mellett talált, frissen elütött nyulat kitettünk a rét közepére a lessátor elé, hogy kipróbáljuk, mi fog történni. A barna rétihéja alapvetően nem dögevő, ráadásul nyáron könnyen talál zsákmányt. Legnagyobb meglepetésünkre azonban a tojó azonnal leszállt a dögre, és tépni kezdte a szőrt, miközben hívta a párját. A másik érdekesség a téli vihar volt, ami olyan hirtelen csapott le, mint nyáron. Miközben szakadt a hó, villámlott is.
– A Vad Szigetköz, mivel a Duna szárazföldi deltájában játszódik, rengeteg vízközeli vagy vizes felvételt tartalmaz. Miben volt nehezebb vízen dolgozni, mint szárazföldön. Igényelt valamilyen különleges technikai megoldást? Mi volt benne a kihívás?
– A víz alatti jeleneteket, mint említettem, tiszta vízben kellett lefilmezni, így az első kihívást az jelentette, hogy találjunk ilyen ágakat. A technikai feltétel egy speciális tok, amibe a kamera kerül. Kétféleképpen dolgoztunk. Volt, amikor egy több méter hosszú rúdra erősítettük a kamerát és betettük a vízbe, például amikor a hódvárnál szemben úszik a hód, de így készültek a víz alatti, madaras jelenetek is, amikor a meder alján keresgélő hattyúkat látjuk vagy a halakra vadászó kormoránokat. Búvár operatőr is forgatott például a hódvárról. Volt olyan jelenet is, ami műteremben készült, például a csukaragadozás. Akváriumban tartottunk kb. fél évig egy kis csukát, amíg kameraképes állapotba hoztuk. Fényben adtuk az élelmet, hogy hozzászokjon a világításhoz és super slow motion felvételt tudjunk készíteni a ragadozásról.
– Természetfilmet készíteni valahol mindig lutri, hiszen az ember ritkán tudja megrendezni a jeleneteket. Mennyire sikerült azt felvenni, amit elterveztek?
– Általában a tervezett jelenetek 60 százaléka valósul meg. Tájképeket, embereket egyszerűbb forgatni, a növényeket is. A vadállatok filmezése a legnehezebb, minél többet vagyunk terepen és lessátorban, annál nagyobb az esély, hogy sikerüljön, ezért ilyen magas a forgatási napok száma.
– A Médiatanács már több filmtervének elkészülését is támogatta. Például a Vad Kunságot és a Csendes gyarmatosítókat is levetítette már a tévé. Mi volt a különbség a három film forgatása során?
– Mindhárom film más-más témát jár körül. A Vad Szigetköz és a Vad Kunság tájleíró természetfilmek, Magyarország egy adott, jellegzetes tájegységének a természetrajzát dolgoztuk fel bennük. Az 52 percben nagy hangsúlyt kapnak az egyes állatok és növények, az egymáshoz való viszonyuk, az ökológiai szerepük, az élőhelyük sajátosságai. A Csendes gyarmatosítók a hazánkba behurcolt, idegenhonos állatfajokról szól, stílusában nagyon eltér a „Vad” sorozattól, ugyanis itt tudósokat és szakértőket kérdezünk azokról az invazív fajokról, amelyekkel foglalkoznak, amelyeket kutatnak. Ez a film rendezésében is megmutatkozik, más felkészültséget, más megjelenítést igényel. A riportokat a természetben, a fajok jellegzetes élőhelyén vettük fel, és minden, a filmben szereplő állatot műterembe költöztettük, a felvételek nagy része itt készült, jóval több, mint a klasszikus természetfilmekben.
– A legnehezebb talán télen a hódok éjszakai forgatása volt. Olyan hideg volt, hogy a lessátorra belülről fagyott rá a lehelet, és bár alaposan felöltöztünk és vittünk takarókat is, vacogtunk a hidegben. A legkönnyebben tájképek készülnek, bár ennek is megvan a maga specialitása. Ma már nem elég, ha a néző egy statikus képet lát. Vagy time lapset kell készíteni, ami azt jelenti, hogy órákon át vesszük a tájat és a végén felgyorsítjuk, hogy szinte repüljenek a felhők, vagy valamilyen kameramozgatást használunk.
– Mind a három említett filmje nyert díjakat, a Vad Szigetköz különösen hosszú listával büszkélkedhet. Mit gondol a díjakról, milyen szerepet kapnak a további munkában?
– Sok fesztiválra elküldtük a filmet, a fesztiválszereplések, díjak nagyon sokat jelentenek a filmek utóéletében. A Vad Kunság például a televíziós bemutatás után most került a mozikba, a Magyar Filmdíj nagyon sokat segít a népszerűsítésben. Az MTVA felvállalta a filmjeink külföldi forgalmazását, a külföldi fesztiválsikerek ezt segítik.
– Több filmtervét is támogatta a Médiatanács. Mit gondol a Magyar Média Mecenatúra programról?
– Előremutató, jól felépített rendszernek tartom. A korábbiakhoz képest évente háromszor lehet pályázni és a filmekre kategóriánként háromszor annyi pénz jut. Mivel többlépcsős, először csak szinopszist kell benyújtani, ami a pályázónak nem jár költséggel, és ha tetszik az ötlet, tovább lehet fejleszteni és a személyes konzultáción részletesen beszélhet róla. Ha sikeres a pályázat, szigorú az elszámolás, mind a bemutatást vállaló televízió, mind a támogató véleményezi a filmet, és az elszámolás is alapos, ennek köszönhető, hogy a gyártók a minőségi munkára törekednek és nem kerülnek a filmek dobozba. A támogatás egyik feltétele is az, hogy valamelyik országos televíziós csatorna vállalja a sugárzást. A nézettségi adatokat mi is megkapjuk, nagyon jók a visszajelzések. Filmjeinket a Duna Televízió sugározza, jó időpontokban kerültek adásba, a Magyar Média Mecenatúra program keretében támogatott legnézettebb ismeretterjesztő filmek között vannak.
– Mik a tervei a jövőre nézve. Készül a „Vad”-sorozatnak újabb epizódja?
– Igen, már a Vad Balatont forgatjuk. Ezt az önálló részekből álló sorozatot öt részesre tervezzük, ami Magyarország természeti értékeit nem a nemzeti parkok, hanem jellegzetes tájegységek szerint mutatja be. A folyóvizekkel a Vad Szigetközben foglalkoztunk, a Vad Kunság a homokbuckás, alföldi tájat, a Vad Balaton egy állóvizet és a környezetét mutatja be. Legközelebb a középhegységeket és a Hortobágyot, egy tökéletes síkságot bemutató résszel szeretnénk pályázni.
A „Vad”-sorozat Facebook-elérhetőségei:
https://www.facebook.com/VadSzigetkoz/
