A Bethlen Gimnáziumban muzeális jellegű eszközökkel végzett fizikakísérletek megtekinthetők bárki számára az interneten
A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium valódi csodákat rejt: fizikaszertára immár több mint másfél évszázados múltra tekint vissza, eszközeinek egy része már a kiegyezés időszakában is szolgálta az intézményt. Ennek a kuriózumnak a kapuját nemrégiben szélesebbre tárta a Vásárhelyi Tv alkotógárdája, amely a tanév elejére tízrészes ismeretterjesztő sorozatot készített Kísérletek a fizika hőskorából címmel. A Neumann János-pályázaton keresztül megvalósult tízperces bemutatófilmek minden érdeklődő számára elérhetők online a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Programjának oldalán is. A sorozatról és a szertárról Rókus Ákos rendezővel, az egyik ötletgazdával beszélgettünk.
A Neumann János-pályázaton készült sorozat első része
Az alkotóról dióhéjban
Rókus Ákos 2011-ben végzett a Pécsi Tudományegyetemen Filmelmélet és filmtörténet – magyar szakpáron. Ugyanebben az évben szerzett Televíziós-műsorgyártó szakképesítést a Pollack Mihály Műszaki Karon. 2012 óta a Filmtekercs.hu filmkritikusa és 2013 óta a Vásárhelyi Televízió igazgatója. Első filmje az 1956-os forradalom hódmezővásárhelyi szereplőit bemutató, Amikor megszűnik a félelem című dokumentumfilm volt 2016-ban, ezt követte a Kísérletek a fizika hőskorából című sorozat 2017-ben.
– Mindenekelőtt tisztázzuk: miért számít különlegesnek a Bethlen Gábor Református Gimnázium fizikaszertára?
– Ez a szertár országosan is egyedülálló, Garzó Imre 1863-ban alapította, azaz az első eszközök már több mint másfél évszázada a gyűjtemény részét képezik. A szertár mára már több mint 750 (!) eszközzel rendelkezik, ezek mintegy harmada száz évnél is idősebb, és legalább ilyen fontos adalék, hogy kiváló állapotban vannak, a mai napig használhatóak a mindennapi oktatás során.
– Személy szerint te honnét szereztél tudomást a szertár létéről, különlegességéről?
– Én rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hiszen annak idején épp a Bethlen Gábor Református Gimnáziumba jártam középiskolába. És bár nem volt kiugró a fizika, illetve a természettudományok iránti érdeklődésem, magam is megtapasztalhattam, milyen különleges, amikor gyakorlatilag muzeális értékű eszközök közvetítik a diákok számára a tudományt. Biztos, hogy a szokványoshoz képest többet ad, hogy ilyen körülmények között tanulhat az ember, hiszen az akkor elvégzett kísérletek némelyike a mai napig él az emlékezetemben. A szertár filmes megörökítésének alapvető ötlete ugyanakkor az iskola egyik korábbi tanára, Nagy Tibor nevéhez fűződik. Ő már a szakdolgozatában is foglalkozott a szertár történetével, illetve katalógusszerűen rendszerezte és számba vette az eszközöket. Néhány éve pedig megkeresett az ötlettel, hogy érdemes lenne a szertárról filmet forgatni. Ezt az ötletet továbbgondoltam, majd amikor jött a Neumann János-pályázat lehetősége, afféle „projektmenedzserként” léptem, és megterveztük ezt az ismeretterjesztő, tudománytörténeti érdekességekkel szolgáló sorozatot.
A Bethlen Gimnázium tanára, Berecz János mutatta be a szertár értékes darabjait
– Tehát az iskola is nyitott volt a filmtervre, sőt egyik kezdeményezője volt.
– Így van, a gimnázium rendkívül fogadókész volt az ötlet iránt, és nagyon örültek, hogy a szertárnak lesz egy ilyen jó promóciója. Minthogy azonban Nagy Tibor időközben távozott a Bethlen tantestületéből, így ő ötletgazdaként működött közre a filmben, és helyette Berecz János volt az, aki hatalmas szerepet vállalt, és bemutatta az eszközöket használatuk közben. Ugyanakkor nemcsak ő, hanem az iskola vezetősége végig nagyon készségesen a rendelkezésünkre állt, segített bennünket.
– Hogyan zajlott a forgatás? Milyen tapasztalatok érték a stábot a nem szokványos helyszínen?
– A forgatás viszonylag rövid ideig, csupán két és fél napig tartott a tanítás nélküli időszak végén. Nagyon sok előkészítőmunka előzte meg viszont a felvételeket, a forgatás már konkrét tervek alapján történt, egy-egy kísérlet jelentette feladatra koncentrálva. Természetesen mindenképp az iskolában szerettünk volna forgatni, ezért felkészülésként a pincétől a padlásig átnéztük az épületet a megfelelő helyszín kiválasztása érdekében, ám az iskolát éppen felújítják, ami a város számára jó hír, de a forgatás szempontjából szűkítette a lehetőségeket. Bár sokáig gondolkoztunk a padláson, végül úgy döntöttünk, hogy a kísérletek nagy része számára mégis maga a szertár a legjobb hely, mert ott sötétítéssel el lehetett érni, hogy a természetes fényviszonyok ne legyenek zavarók a felvételkészítés során. Amikor pedig természetes fényre volt szükségünk, például az optikai kísérleteknél, azokat külön forgattuk le. A legnagyobb nehézséget a lassításokhoz szükséges képek elkészítései jelentették, ezekhez egy-egy kísérletet többször is fel kellett vennünk, ám a Miklós András, Szummer Tibor és Zsoldos Balázs operatőri csapat meglátásai nagyon sokat jelentettek a sorozatnak, és szakmai tudásuknak köszönhetően minden tervezett kísérletet be tudtunk mutatni. Egyúttal a lassított felvételekért külön köszönet jár Zsidi Gyula technikusnak, míg vágóként Szénási János és Szűcs Pál András gondoskodtak arról, hogy elnyerje végső formáját a sorozat.
– A sorozatajánló szerint a szertárban mintegy 750 eszköz van. Mennyit láthatunk ezekből a filmekben?
– Azt már előzetesen elhatároztuk, hogy tíz részben forgatjuk le a sorozatot, és a kísérleteket is ennek megfelelően tíz témakör szerint csoportosítottuk. A szakmai szempontok alapján először egy 35-40 eszközből álló lista alakult ki, amit hosszas, közös gondolkodás után tovább szűkítettünk, így végül szakmai, tudománytörténeti és természetesen megjeleníthetőségi szempontok alapján – mennyire látványos a kísérlet, belefér-e az időkeretbe – választottuk ki azt a 21 eszközt, amelyek bekerültek a sorozatba.
– Ezek közül melyek a legértékesebb kísérletek, a legbecsesebb eszközök, amelyek bekerültek a válogatásba?
– Nagyon nehéz kiemelni, hiszen a szertárban számtalan érdekesség van. Ha az eszközök közül csak egyet mondhatnék, akkor talán a Breguet-féle hőmérőre hívnám fel a figyelmet, amelynek a „lelke” egy vékony fémszalag, amelyet aranyból, ezüstből és platinából forrasztottak össze, és rendkívül látványosan mutatja a hőtágulási együtthatót. Ugyanakkor a Fessel-féle hullámgép, a Héron-kút, a Wimhurst-féle elektrosztatikus generátor, a nagy szikrainduktor, a Geissler- és Crookes-csövek vagy a heliosztát egyaránt érdekes, megbecsült darabja a szertárnak, és érdemes megnézni a hozzájuk fűződő kísérleteket. De olyan ismert eszközökből, mint a Foucault-inga, a Tesla-transzformátor vagy a Morse-távíró is vannak muzeális jellegű darabok az iskolában. Az én egyik személyes kedvencem az úgynevezett hegynek futó kettős kúp, amely egyszerű eszköz, mégis szemléletes, optikai csalódással kísért jelenséggel igazolja a gravitációt.
A fizikaszertárról készült első fénykép a román csapatok pusztítását örökítette meg 1919-ben (forrás: Nagy Tibor szakdolgozata)
– Ahogy a filmtervetekben is megfogalmaztátok, a fizikaoktatás a 19. század második felében vált általánossá hazánkban. Nyilván több iskola is alakított ki szertárt abban az időben, ám kevés maradt olyan jó állapotban, mint a Bethlené. Szerinted minek köszönhető, hogy ez az örökség Hódmezővásárhelyen így egyben maradt?
– Azt hiszem, ez egy összetett dolog. Egyrészről nyilván benne van a véletlen, az isteni gondviselés, hiszen a szertár történetében is volt olyan, hogy csak csodával határos módon maradtak épségben a legrégebbi eszközök. Az első világháború után például román csapatok dúlták fel az iskolát, benne a szertárt is, és a második világháború sem kímélte az intézményt. Másrészről viszont meg kell említeni azt, hogy az egyházi berkeken belül megbecsülték a tudományos értékeket. Nagyon hangsúlyosan ki kell emelni a pedagógiai kart, amelynek tagjai kivételes szakmai kontinuitást biztosítottak a természettudományos és humán érdeklődés, illetve műhelymunka számára. Ezt bizonyítja, hogy a szertár mellett a tanári könyvtár gyűjteménye szintén remek állapotban maradt meg, vagy például az is, hogy a szertárnak a mai napig megvan az első leltári íve. Ezek az önmagukban jelzésértékű tények is megmutatják, hogy a hivatásukat a Bethlenben végzők mennyire szívükön viselték a tudomány vívmányait.
– Az elkészült sorozat milyen visszhangot kapott a városban és környezetében?
– Természetesen tervben volt, hogy a sorozatot népszerűsítsük a helyi diákság körében. Az oktatásnak is hasznára válik, hogy modern eszközökkel, szélesebb nézőközönség számára jutnak el a természettudományos felfedezések. A sorozatot ennek megfelelően azzal a céllal készítettük, hogy figyelemfelhívó és -megtartó, rövid részek készüljenek. Volt érdeklődés és befogadókészség is a sorozat iránt, hiszen a hódmezővásárhelyi mellett tizenöt helyi televízióban vetítették már le, és fontosnak tartom, hogy a fiatalok az interneten, akár a YouTube-on is megnézhetik a sorozatot. Hallottam már, hogy diákok kapták házi feladatul egy-egy kísérlet megtekintését, és jó, hogy mostantól ez minden érdeklődő számára hozzáférhető. A Hódmezővásárhelyi Tankerület is ajánlotta iskolai felhasználásra a régió oktatási intézményeinek a videókat.
– A filmtervhez a Neumann János-pályázaton nyertetek támogatást. Mi a véleményed a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Programjáról?
– Természetesen hatalmas lehetőséget kaptunk a pályázat elnyerésével, hiszen ezzel egy kisebb alkotóközösség képviselői tudták megvalósítani kitűzött céljaikat, és egy pozitív ügyben kaptak ösztönző támogatást. Nagyon örülök, hogy a filmsorozattal egy helyi értéket tehetünk akár országos szinten is ismertté, és ezzel a szűk környezetben – város, iskola, diákság – mindenki jól járt. A sok pozitív visszajelzés adta a bátorságot hozzá, hogy egy második felvonáson is elgondolkozzunk, ezért most azon dolgozunk, hogy ezt az ötletet közelebb hozzuk a realitáshoz.
