Médiatanács-blog

Vasárnap új epizóddal folytatódik az Átjáró Másvárosba, a Magyari Andrea mesekönyvéből készülő animációt folytatásos sorozatként ismerhetik meg kicsik és nagyok. A Médiatanács már a harmadik epizód elkészítéséhez nyújtott támogatást, amelynek hamarosan meg is kezdődnek a munkálatai. A második, Szkriptum című részt az M2 mutatja be március 11-én, 19 óra 30 perctől. A rendezővel, Gelley Bálinttal többek között a könyvadaptációról és az animációs rendezői munka különlegességéről beszélgettünk.

Miért pont ezt a mesekönyvet választottad a megfilmesítésre?

Először a könyv illusztrációja ragadott meg, és amikor elkezdtem olvasni, maga a sztori is annyira megtetszett, hogy rögtön képek kezdtek el a fejemben pörögni arról, hogy hogy nézhetne ki filmként. Ez egy értékes, kortárs könyv, és a története nem csak a gyerekek számára érdekes. A szülőknek is van mondanivalója, rá is csodálkoztam, hogy komoly témákat milyen könnyedén mesél el a gyerekek számára is érthető módon. A nyelvezet és a karakterek nevei is nagyon viccesek.

Miért sorozat készül és nem egészestés film?

Viszonylag ritka tévés animációs sorozat esetében, hogy egy nagy folytatásos történetet mesél el epizódokban. Voltam a projekttel külföldi pitch-fórumokon, és ott a tévécsatornák azt mondták, nagyon tetszik nekik a sorozat, de probléma, hogy nem lehet akárhogy pakolgatni a részeket a műsorban, hanem szigorúan tartani kell az epizódok sorrendjét. Akkor meginogtunk, hogy valóban sorozatként akarjuk-e adaptálni a könyvet. Sajnos egész estés filmként viszont nem kaptunk támogatást a megvalósításra, bár a Filmalap Inkubátor Programjának a döntős projektjei közé bejutottunk. Viszont akkor kezdtek el Magyarországon is megjelenni a Netflixhez hasonló VOD szolgáltatások, amikor lényegében mindegy, hogy a néző mikor nézi meg a filmeket. Ez megerősített abban, hogy jó így, folytatásos sorozatként is. Most egyre inkább ebbe az irányba megy a világ, így több ilyen sorozat is születhet.

A Door to Othertown, Chapter two: Scriptum - Teaser from CUB Animation Studio on Vimeo.

Tervezitek, hogy később összekötitek a részeket egy mozifilmmé?

Igen, ez adja magát nálunk. De amikor az ember egészestés filmet készít, annak teljesen más a dramaturgiája, mint egy sorozatnak. Biztosan új jeleneteket kell majd készíteni. Most van egy íve az egész történetnek, de az epizódok végén hétpercenként történik valami, ami miatt meg akarod nézni a következő epizódot. Egy filmbe nem feltétlenül kellenek olyan jelenetek, amitől a néző azt érzi: Vajon mi történik majd a következő hét percben? A puzzle darabjai nem egymás mellé lesznek kirakva, hanem a vágóval nagyon sokat kell majd dolgozni azon, hogy a történetnek meglegyen a mozifilmes íve. De meglátjuk, hogy egyáltalán lesz-e rá szükség, lehet, hogy a VOD felhasználásokkal így is elég emberhez eljut majd.

Jelenet a Szkriptum című epizódból

Milyen volt adaptálni a könyvet?

A könyvet Magyari Andrea írta, és nagy szerencsém volt, mert nagyon örült az adaptációnak, az első pillanattól fogva nagyon pozitívan állt hozzá, és tulajdonképpen teljesen szabad kezet adott nekem. Csak azt kérte, hogy a mese szellemiségét őrizzem meg, és ne vigyem el a könyvtől idegen irányba a filmet, de eddig nagyon pozitív visszajelzéseket adott. Bizonyos szereplők több szöveget kaptak, és annak is ad pluszt a sorozat, aki már olvasta a könyvet. A könyv önmagában nagyon jó, de nyilvánvalóan nem lehet egy az egyben átültetni filmbe, bizonyos dolgokat ki kell domborítani, bizonyos szövegeket át kell írni. Az, hogy Magyari Andrea elégedett az eddigi eredménnyel, az egész csapat érdeme.

A film látványvilága Mészely Ilka – ő illusztrálta a könyvet is – és Bognár Éva Katinka, egy nagyon tehetséges animációs rendező érdeme. Nagyon egyedi látványt hoztak létre, de az egész animátor csapat is fantasztikus volt, egymást inspirálták a tagok a munka során. Nagyon jól sikerült például Nyominger felügyelő karakterének animációja a második epizódban, aki a könyvben épphogy megjelenik, de annyira megtetszett a neve, hogy írtam hozzá egy jelenetet, és megalkottuk ezt az ügyefogyott, kissé arrogáns nyomozót.

De ehhez kellettek a jó szinkronhangok is. Nagyon jól sikerült a színészek kiválasztása. Emlékszem, Elek Ferencet választottuk ki Nyominger felügyelő hangjának, és megmutattam neki, hogy néz ki a figura, vázoltam a karaktert, de onnantól kezdve szabad kezet adtam neki. Mikor elkezdte felmondani a szöveget, rögtön feltört belőlem a nevetés, tudtam, hogy neki nincs szüksége további instrukciókra.

Ahogy említetted, Mészely Ilka készítette a könyv illusztrációját, és ő volt az egyik látványtervezője a filmnek is. A könyv azért egy jóval letisztultabb illusztrációval rendelkezett.

A könyv fekete-fehér egy kis sárgával, ami könyvillusztrációként nagyon jól működött, de adta magát, hogy jobban ki kellett dolgozni a karaktereket és a látványba teret kellett teremteni, annak ellenére, hogy maga a film is egy kicsit kilapított térben játszódik. Nemcsak kiszíneztük a figurákat, kicsit több részletet kaptak, úgy, hogy közben sikerült megtartani az alapvonásaikat. Nagyon örültem, hogy Ilka elvállalta a látványtervezői feladatot, ő előtte sosem dolgozott filmen. Úgy döntöttem, kell mellé egy segítő, aki szakmailag magas szinten van az animációs film világában, így jutottam el Bognár Éva Katinkához.

Mészely Ilka munka közben

Az animációs filmrendezés elég különleges műfaj abból a szempontból, hogy a rendezés minden film esetében más munkafolyamatot jelent, hiszen például valaki maga készíti az animációt, más ­– mint te is – a forgatókönyvet is maga írja. Az Átjáró Másvárosba munkafolyamataiban te rendezőként milyen feladatokat látsz el?

Nagyon szeretem a látványtervezést, de úgy gondoltam, hogy ezt a feladatot a könyv illusztrátorának, Ilkának kell ellátnia és egy másik, tapasztalt látványtervezőnek. Azért nem én vállaltam el, mert nekem nincs személyes ambícióm arra, hogy én legyek a látványtervező a rendezés mellett. De ez nem is jellemző az animációs tévésorozatoknál. Az egyes epizódok elkészítésekor a forgatókönyv megírása után egyeztetek a dramaturggal – aki az első résznél Benedek Ágota volt, a másodiknál Hermán Árpi. Utána készítem el a vázlatos storyboardot, abból készül egy animatic, amit Sebesvári Somával együtt készítettünk eddig: én elmondtam, mit szeretnék látni, ő rajzolt, ezután pedig én csiszoltam az időzítést.

Itt megállítanálak kicsit, és tegyük tisztába, kérlek, a storyboard és az animatic fogalmait.

A storyboard egy képes forgatókönyv, az animatic pedig a storyboard kockái digitális környezetben, beidőzítve, lényegében egy mozgó storyboard. Míg a storyboardnál az a fontos, hogy mit csinál a figura, az animaticnál már azt is látjuk, hogy mindezt mennyi idő alatt teszi meg. Itt már nagyon fontos az időzítés. Az animációs folyamatban a vágóval már az animaticnál elkezdünk dolgozni, egészen a munkafolyamat elején, hiszen nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy sok olyan anyagot készítsünk, ami utána kivágunk. Az animációnál minden elkészített másodperc több munkaóra. Azért a végeredmény minimálisan eltér majd az animatictól, de nem sok különbséggel.

Jelenet a Szkriptum című epizódból

Térjünk vissza a rendezői munkával járó feladatokhoz.

Összefoglalva, mint rendező, minden folyamatban ott vagyok, és eldöntöm, hogy a rész jó-e vagy sem. Ez elég ijesztően hangzik, de gyakorlatilag erről van szó. Ez egy supervisori munka, minden folyamatért a rendező a felelős. Ez néhány részfeladatnál többlépcsős, például van egy animációs supervisor is, Tamás Iván, akihez befutnak az animációk, és ha ő azt mondja egy anyagra, hogy jó, én csak azután nézem meg, különben nagyon szétaprózódna a gyártás. Az utómunkánál a kompozitba bele szoktam dolgozni, de nem én csinálom. A kompozitot úgy kell elképzelni, hogy egy háttérnek különböző rétegei vannak és abban a figura csak egy réteg a sok közül, ami ha elhalad egy fa mögött, akkor két réteg között mozog. A kompozit az a munkafolyamat, amiben ezeket a rétegeket összerakja az ember. Ezután jön a fényelés, amit viszont én szoktam megcsinálni. Ez a végleges látványt jelenti, megadjuk a végleges színeket, fényeket, árnyékokat. Ez sem feltétlenül a rendező feladata, de egyrészt nagyon szeretem ezt csinálni, és mivel én tudom, mit szeretnék látni, mint végső látvány, egyszerűbb is, ha én végzem el. Még az animatic előtt elkészül a hangfelvétel, itt is a rendező instruálja a színészeket. Ahhoz, hogy a szájmozgás pontos legyen, előbb felvesszük a hangot, és az alapján készül az animáció, ez általános. Gyakorlatilag az elejétől a végéig ott kell lenni, valamit csak felügyelni kell, másba jobban is bele kell nyúlni.

Lényegében a stábtagok figyelnek az apró részletekre, de általad lesz egységes és kerek egész a produkció?

Igen, ez jó összefoglalás. És az jó, hogy a többieknek lehetőségük van elveszni a részletekben, és jó ötletekkel állhatnak elő. Vannak bizonyos dolgok, amiket én kérek, de mindig örülök, ha valamelyik csapattag hozzátesz valamit, amitől gazdagabb lesz a projekt.

Jelenet a Közbenjáró című első epizódból

Mit szeretne közvetíteni a gyerekek felé az Átjáró Másvárosba?

Ha az egész történetet nézzük, látjuk, hogy Kázmér kicsit elvarázsolt fiú, akinek emiatt egy kis gondja is támad az iskolában, Kamilla pedig jól kiegészíti őt, egy nagyon okos, pedáns, kétlábon a földön járó kislány. Szerintem az üzenete a történetnek az, hogy akármilyen tulajdonságaid is vannak, amiről úgy érzed, hogy most hátrány, az lehet, hogy valójában tehetséget jelent. Vannak olyan tulajdonságok, amikről először az ember azt gondolja, hogy nem előnyösek, aztán később kiderül, hogy ezek valójában értékek.

Mik a jövőbeli terveid?

Rendezőként végeztem, de most már inkább producerként dolgozom a CUB Animation Stúdiónál, amelynek egyik alapító tagja vagyok, és ahol készülnek más projektek is a Másvároson kívül. Az egyik a Szederkényi Bella által rendezett Ahány király, annyi mese, amely szintén a mecenatúraprogram által támogatott sorozat, és aminek hamarosan szintén elkészülhet a harmadik része. Emellett például Lorvity Kata új rövidfilmjén is dolgozunk, akinek a Vulkánsziget című rövidfilmje tavaly a Berlinálén volt versenyben. Mint rendező, évek óta szeretnék megcsinálni egy rövidfilmet, arra a Másváros után fog sor kerülni. Egészestés filmet is szeretnénk a stúdióban legyártani, nem feltétlen az én rendezésemben. Azt látom, hogy egy újabb animációs aranykor közeledik Magyarországon, amikor sok animációs mozifilm is készülhet.

Mi a véleményed a mecenatúraprogramról?

Nagyon jó és hiánypótló a pályáztatási program, és már most látjuk az eredményeit, de van néhány dolog, amivel versenyképesebbé lehetne tenni a régióban. Például nagyobb teret lehetne engedni a nemzetközi koprodukcióknak. Most sem tiltja a szabályzat, de jó lenne egy olyan pályázat, amelyen keresztül az előkészítésre is lehetne támogatást szerezni. Egy koprodukcióban mire eljutunk a gyártásig, addigra minden részvevő részéről meg kell lennie a production bilble-nek, egy olyan dokumentumnak, amelyben minden, a produkcióra vonatkozó szabály le van írva. Ez egy nagyon komoly munka, és e nélkül nem készülhet koprodukció. Tagja vagyok a Visegrad Animation Forum szervezői bizottságának, ami mostanra már egy közép és kelet-európai animációs együttműködéssé nőtte ki magát. Azt szeretnénk elérni, hogy a régióban kialakuljon egy koprodukciókon alapuló animációs ipar, és a mecenatúraprogrammal szorosabban együttműködve ebből minden fél profitálhatna.