A múlt héten útjára bocsátott kezdeményezésünkre, amikor a Médiatanács úgy döntött, a Közszolgálati Kódex kidolgozásába és véglegesítésébe bevonja a lehető legszélesebb nyilvánosságot is, számos reakció érkezett. A közszolgálati témákat érintő javaslatok között például vissza-visszatérő motívumként szerepelt annak igénye, hogy a mostaninál kapjanak jóval nagyobb teret a művészfilmek és a neves filmrendezők munkásságát bemutató sorozatok, valamint a magyar televíziózás klasszikus korszakából származó reprízek. Szép számmal jelentkeztek olyanok is, akik még több sportot és tudományos ismeretterjesztést kívánnak, akár olyan módon is, hogy ez a kereskedelmi televíziók által preferált akciófilmek és tucatsorozatok visszaszorítása árán történjen.
Néhány érdekesebb, és a gyakoriságaként akár tipikusnak is mondható példa: „Olyan műsorok kellenének, amelyek a fiatalokat jó irányba terelik. (…) Éppen elég stressz és rossz dolog van a mindennapokban, (…) igenis nagyon nagy a média felelőssége a fiatalok nevelésében. (G. J.)”, „minél több kulturális programot szeretnek látni, beszámolókat kortárs kiállításokról, fiatal designereket bemutató rövidfilmeket (G. K.)”. „Szerintem legyen állandóan szünetjel. Az sem rosszabb az folyamatosan játszott fekete-fehér hót öreg filmeknél ( - )”, „A TV műsorszórás alapelve szerintem: hírközlés, oktatás, szórakozás. Ezen belül egy témára hívnám fel a figyelmüket. Ez összefügg a magyar általános műveltséggel, ami a padlón van. Tehát minél több ismeretterjesztés kell (B. B.)”, „mindenképpen nemzeti identitást fejlesztő műsorok kellenének, mint pl. magyarok története. Elég volt a valóvilágból, (…) és a sok agymosó celebből! ( - )”, „több európai film és kultúrműsor kellene a TV-ben, valamint iskola tv, mint régen. Hazai előadóktól szeretnénk több jó dixieland és jazz zenét is hallani világhírű musicalek mellett (K. J.)”, „délután és este régi szép filmeket, sorozatokat, természetfilmeket – lehetnek magyar filmek is – vetítsenek, amiből esetleg szépet és jót tanulna a fiatalság (H. J.)”.
Mindez csak néhány mozaikkocka a korántsem egységes ábrát mutató véleménygyűjteményből, és természetesen közel sem adja vissza azt a változatosságot, amellyel a lehetőséget kihasználók hozzánk fordultak. Reméljük, hogy ez a folyamat még nem ért véget, sőt, azok a tévénézők és rádióhallgatók is megkeresnek majd bennünket, akik eddig csak szemlélődtek, vagy pedig arra vártak, hogy az idő megmutassa, mennyire vehető komolyan ez az ígéret.
A tanács továbbra is várja a javaslatokat, melyekért mostantól úgymond „házhoz megy”. Dr. Kollarik Tamás és dr. Auer János kapták azt a megtisztelő feladatot, hogy kezdjék meg az egyeztetéseket a Közszolgálati Testületbe tagot delegálni jogosult szervezetekkel a kódex tartalmáról. Az elkövetkező hetekben a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Rektori Konferencia és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara közszolgálatiságról kialakított elképzeléseit, javaslatait hallgatják meg a tanács tagjai.
Tegnap, február 1-én napvilágot látott a Médiatanács hivatalos felhívása is, amely részben pontosítja, részben pedig kiegészíti a nemrég közzétett felhívást. A véleményformálás új lehetősége például online kérdőívünk, amely a Médiatanács honlapján bárki számára elérhető. Ezúton kérünk mindenkit, használja ki ezt a lehetőséget is, és töltse ki ezt az elektronikus űrlapot – nem szükséges hozzá regisztráció –, mert ezzel is hozzájárulhat ahhoz, hogy a hihetetlenül sokszínű, kaleidoszkópszerűen kavargó véleményeket rendszerezhessük, és minél alaposabban feldolgozhassuk.
