Kódolás – idegenül hangzó kifejezés. Mit jelenthet ez az NMHH-nál? Egy olyan feladatkört, amelyben műsorokat elemeznek bizonyos szempontok szerint. Egy jelenleg futó médiahatósági vizsgálatban hallási fogyatékossággal élő emberek kódolják azt, hogy a tévéműsorok miként érhetőek el sorstársaik számára. Hogyan is zajlik ez a gyakorlatban? Nézzünk a kulisszák mögé.
Az NMHH szeptember elsejétől indította el azt a vizsgálatot, amely a televíziók műsorait értékeli abból a szempontból, hogy azok a médiatörvény előírásának megfelelő időtartamú és tartalmú felirattal, ill. jelnyelvi tolmácsolással vannak-e ellátva. A médiatörvény ugyanis rendelkezik arról, hogy a közszolgálati és a nagy kereskedelmi csatornáknak (MTV1, M2, Duna Televízió, RTL Klub, TV2) minden hírműsorszámukat, közérdekű közleményüket, politikai tájékoztató műsorukat feliratozni vagy jeltolmácsolni kötelesek.
Ezen túl 2011-ben napi négy órában filmeket és a kisebbségnek szóló programokat kell ellátniuk szintén tartalmilag és időben pontos felirattal vagy jeltolmáccsal, előtte pedig a figyelmet erre felhívó bejátszást kell adniuk. A kvóta évről évre két órával nő, 2015-től pedig már minden, nagy adón sugárzott filmnek akadálymentessé kell válnia a siketek és nagyothalló embertársaink számára.
Ahhoz, hogy láthassuk, a tévék hogyan teljesítik a követelményeket, az adásokat figyelő kollégáknak minden egyes műsort egy elektronikus kódolólapon minősíteniük kell. A hatóságnál működő Műsorfigyelő és elemző főosztály koordinálja azt, hogy egy munkatárs melyik tévécsatorna melyik adott naptári napján futó műsorokat értékelje. A műsornapokat véletlenszerűen választják ki. A műsorkódolók távmunkában rugalmas beosztással, meghatározott határidőre feldolgozzák a kijelölt csatorna 24 órás műsorfolyamát, amelyhez egy erre a célra kifejlesztett webes alkalmazás segítségével férnek hozzá a hatóság szerverén keresztül.
Mit is kódol a kódoló pontosan? Először is, regisztrálja a műsor alapjellemzőit: milyen műsorszolgáltató milyen gyártási helyű, milyen című programot milyen kezdési és végződési időpont között melyik napon ad le milyen műfajban. A gyártási helyet illetően azt rögzíti, hogy magyar, más európai, USA-beli vagy egyéb kategóriába tehető-e. A műfaji besoroláshoz 27 lehetőség áll rendelkezésre a mozifilmtől a kvízen át az életmódmagazinon, vallási műsoron és időjárás-jelentésen keresztül a parlamenti közvetítésig.
Ezt követően a munkatárs azt vizsgálja, hogy a műsor eleget tett-e a hallási fogyatékossággal élő emberek számára előírt követelményeknek: volt-e a műsor előtt figyelemfelhívó bejátszás, hogy akadálymentes műsor következik? Ellátták-e a műsort jelnyelvi tolmácsolással vagy felirattal, ha utóbbival, milyen teletextoldalon keresztül? Ha adtak segédletet, akkor teljes műsort ellátták-e ezzel vagy kimaradtak-e olyan részek, amelyeket nem feliratoztak vagy nem tolmácsoltak jelnyelven? Ha voltak, azok mettől meddig tartottak? Ha adtak segédletet, az mennyire volt pontos, a pontatlan részek mettől meddig tartottak?
Ezek az adatok bekerülnek a hatóság adatbázisába, amelyet később összesítnek. Ebből nyerik ki azokat a következtetéseket, amelyek nyomán a műsorszolgáltatók jogkövető magatartásáról kapnak információkat. Így a szeptemberi adatokból kiderült például, hogy a leghosszabb időtartamban – és egyúttal a törvényileg előírt kvótát teljesítve – a TV2, a Duna Televízió, valamint az RTL Klub adott közre hallási fogyatékossággal élő emberek számára is befogadható műsorszámot: közel kétszer annyi ideig, mint az MTV1 és az M2.
