A magyar sajtószabadságért aggódók közös, ám megkérdőjelezhető feltevésre alapozva támadják a médiaszabályozást. A sajtószabadságot más alapvető joghoz képest minden körülmények között magasabb rendűnek tekintik, amit más jog védelme érdekében sem szabad korlátozni - írja a Magyar Narancs e heti számában Koltay András, a Médiatanács tagja.
A médiajogász szerint azonban nincs olyan európai ország vagy nemzetközi emberi jogvédelmi rendszer, amelyben a szabályozás erre az előfeltevésre épülne. A sajtószabadság ugyanis nem a média korlátozhatatlanságának biztosítását jelenti, hanem a média szabadsága és az általa megsérthető jogok védelme közötti megfelelő – mind a demokratikus nyilvánosságot, mind a közönség érdekeit figyelembe vevő – egyensúlyt – írja a szerző.
Mint fogalmaz, sokan a magyar szabályozás ősbűnének tekintik, hogy gátakat szab a média számára, holott a hasonló szabályozás – ideértve a kifejezetten a nyomtatott és online sajtóra vonatkozó tartalmi előírásokat is – Európában nem ismeretlen vagy elfogadhatatlan.
A médiaszabályozást itthon és külföldön érő tömeges bírálatokról szólva kifejti, hogy azokat nem szabad en bloc megalapozatlanként lesöpörni, hiszen akad közöttük vitára késztető, elfogadható érv. Összességében mégis megdöbbentő, hogy csaknem másfél év elteltével e kritikák mennyire felszínesek és mennyire kevéssé törekszenek az objektivitásra – teszi hozzá. Példaként a Freedom House és az Európa Tanács jelentését is említi, melyek tárgyi tévedéseket tartalmaznak
A magyar kritikáktól szólva kijelenti, hogy azoktól nem is várható el az objektivitás. A magyar közélet olyannyira polarizált, hogy a vitázó felek legtöbbször presztízsveszteségként élnék meg, ha bármiben elfogadnák a másik álláspontját. Ez ugyanúgy igaz a szakmára, mint a habermasi „okoskodó közönségre”, és ez alól a különállásukra olykor büszke online fórumok sem képeznek kivételt – teszi hozzá.
Mint írja, az újságírók egy részének percepciója szerint a médiaszabályozás aránytalanul és indokolatlanul korlátozza a működésüket. „Kíváncsi vagyok, ha megkérdeznénk, pontosan mely szabályok képezik a kibontakozás gátját, mi lenne rá a válasz.”
A médiaszabályozásban rögzített néhány szabály valóban fenyegetésként hat a sajtóra? Miért baj, ha a kisebbségekkel szembeni gyűlöletkeltés, a haldokló Fehér Miklós vagy a tényői családirtás áldozatainak képe eltűnik a bulvársajtó címlapjairól? Mi e szabályokban az olyan félelmetes, ami öncenzúrát gerjeszt a politikai sajtóban? – teszi fel kérdéseit Koltay András.
A tanulmány teljes terjedelmében a Magyar Narancs május 24-ei számában olvasható.
