Felkapta a fejét a reklámszakma arra az ötletes megoldásra, amivel a Mini Cooper autókat gyártó BMW állt elő. A londoni olimpia közlekedési támogatójának távirányítású, egynegyedükre lekicsinyített Mini kiskocsijai hozták-vitték az atlétikai számoknál az elhajított sportszereket, így Pars Krisztián olimpiai bajnokunk aranyat érő kalapácsát is. Sok néző ezért furcsamód nem is a szerek levegőben megtett útját fürkészte, hanem azok visszaérkezését a versenyzőkhöz, mert így láthatta a Miniket működés közben. Mit mond azonban a magyar médiatörvény, burkolt reklám-e ez?
Sokan ugyanis a jamaicai sprinter, Yohan Blake karóráját is burkolt reklámnak értelmezték. Nem hibáztak azonban a magyar csatornák. Ugyanis, bár a termékmegjelenítésre fel kell hívni a figyelmet, de csak azoknál a műsorszámoknál, amelyeket a tévécsatorna maga készített.
Arról viszont világszerte élénk vita folyt, hogy a reklámmentes övezetnek számító olimpián valóban elhárítottak-e minden hirdetői nyomást. Ha az olimpiai hírek kiskocsikról és karórákról szólnak, és nem az elképesztő sportolói teljesítményekről, akkor épp az olimpiai eszme csorbul. Ma már olyan kevés esemény van, ami ennyire össze tudná kovácsolni a nemzeteket. Kár lenne, ha a versenyzők megmérettetése helyett a márkák vadászatát helyeznénk a középpontba. Ezért gyorsan idelinkeljük a Médiatanács termékelhelyezéssel kapcsolatos külön ajánlását a szakmai kérdések iránt érdeklődők számára, és inkább élvezzük ki a húsz éve nem látott sportsikereinket, és megjelenő termékektől függetlenül örüljünk felhőtlenül a magyar olimpiai érmeseiknek és helyezetteknek.
Kit érdekel, hogy az atlétikai stadionban milyen szerkezet hurcolja vissza azt a kalapácsot, ha egyszer az mind közül magyar kézből szállt legmesszebbre?!
