„Az embernek kedve támad benyúlni a képbe, és beletúrni egy Toppi frizurájába”

2012.12.04. 16:40 :: Sajtoiroda

 

Interjú Rófusz Ferenccel, akinek készülő új animációs mesesorozata határtalanul türelmes és toleráns lényekről, a Toppikról szól

Rófusz Ferenc az Oscar-díjjal jutalmazott, A légy című filmjének harmincéves évfordulójára készítette el új animációs filmjét, a Ticket című kilencperces, kézi rajztechnikával készült rövid animációját. Kecskeméten a gyermekzsűri díját nyerte el a hazai bemutatkozáskor, alig egy éve pedig Spanyolországban, először a nemzetközi közönség előtt, megnyerte a valladolidi filmfesztivál Arany Kalász-fődíját. Ez év októberében a Syracuse-i Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb animációnak járó díjat vitte el az október 11. és 14. között megrendezett filmmustrán. Az alkotó a filmben az Oscar-díjas rajzfilmje, A légy perspektíváját megidézve most a főhős szemszögéből ábrázolja egy férfi életének fordulópontjait. Rófusz Ferenc a siker után nem állt meg  pihenni, a Magyar Média Mecenatúra program Macskássy Gyula-pályázatán elnyert forrásból készíti új animációs sorozatát A Toppikat.

Az alkotóról dióhéjban

RófuszFerencsmall.pngFotó: Éberling András, Magyar Nemzet

Az Oscar-díjas, Balázs Béla- és Kossuth díjas animációs rendező Budapesten született 1946-ban. Már általános iskolás korában érdeklődött a filmkészítés iránt, ezért a Dési Huber Istvánról elnevezett rajzkörbe és a Ferenczy-szakkörbe járt rajzot tanulni. Később a Mafilmnél kezdett dolgozni mint díszletfestő és trükkfilmrajzoló. 1968-ban felvételizett a Pannónia Filmstúdióba. Ő is – akárcsak Jankovics Marcellfázisrajzolóként, majd kulcsrajzolóként, később anmimátorként dolgozott. Közreműködött az 1973-ban bemutatott János vitéz elkészítésében, majd Jankovics Marcell mellett, társrendezőként a Gusztáv sorozatban.
Első önálló animációs filmjét, melynek a volt a címe, Nepp József ötlete alapján készítette 1974-ben. Következő alkotása a háromperces A légy 1981-ben Oscar-díjat kapott a legjobb animációs rövidfilm kategóriájában. Egy évvel később elkészítette a Holtpont című önálló animációs filmjét, majd 1983-ban a Gravitáció című egyedi rövidfilmjét.  

1984-ben Németországban vállalt munkát animációs tv-sorozatokban, majd 1988-ban Kanadába költözött. Torontóban a Nelvana Ltd. munkatársaként dolgozott számos produkcióban. 1991-ben megalapította saját animációs cégét, a Super Fly Films Inc.-et. Kreatív rendezőként több mint hatvan reklámfilmet és egyéb animációs filmet készített, úgy a hagyományos, mint a digitális komputertechnikát alkalmazva. 2001 óta ismét Magyarországon él, tanít a Budai Rajziskolában és saját stúdiójában dolgozik számos filmötlete valamelyikén.

– Úgy tudjuk, hogy A Toppik című animációs filmterve különleges lényekről szól. Ők az ajándékozás művészei; játékokat gyártanak és a világ összes ünnepén ezekkel szereznek örömet. Mit lehet tudni róluk? Mondhatjuk, hogy ezek a figurák multikulturális lények? Hogyan jött az ötlet?

– A Toppik kedves kis lények. Nagyon hasonlítanak a mi saját gyerekeinkre, szinte a sajátjaim. De a teljes történet az, hogy ezeket a bájos lényeket Szabó Éva rajzolta le először és Salusinszky Miklós fedezte ezt fel. Miklós szerette volna életre kelteni a Toppikat, ám az élet másképp alakult. Évekkel később fiával, Tamással kezdtük újra a projektet. A Toppik világa egy csodás, helyes kis világ. A Toppik a világ minden ünnepére készülnek, ajándékokat gyártanak hozzá és persze ünneplik azokat. Csupa jópofa kalandot élnek át. Mi ezeket szeretnénk elmesélni.

– Milyen célközönségnek fog szólni a sorozat? Melyik korcsoportot tekinti a fő közönségnek? Mit gondol, a tévécsatornák melyik korhatár-kategóriába fogják besorolni a rajzfilmet?

– Aranyos kis figurák ezek. Olyan élettel teli kis gézengúzok, az embernek kedve támad benyúlni a képbe és beletúrni egyik Toppi „frizurájába”. Hogy kik nézzék?  A sorozat kisebb gyerekeknek szól, leginkább 3–7 éveseknek. Szerintem ideális esti mese a gyerekeknek, de a családok akár együtt is nézhetik este. Reményeink szerint fogyasztható lesz majd könyv formájában és digitális eszközökön is.

– Tesztelte-e a történetet már gyerekeken?

– A rajzokat nagyon szeretik a kicsik. És ami még jobb az anyukáknak is tetszik. Maga mit szól hozzájuk?

– Nekem ezek az eseménydús, színes képek a legmelegebb, legvidámabb gyerekkori családi összebújós estéket juttatják eszembe. Könnyen megszületik egy-egy figura terve, vagy hajlamos inkább hosszan töprengeni az egyes karakterek kinézetén? Vannak olyan karakterek, amelyek jobban a szívéhez nőnek, mások pedig nem?

– Mint említettem, az első néhány eredeti figurát Szabó Éva, azóta sajnos már elhunyt grafikus tervezte.
Én akkor csöppentem a történetbe, amikor felmerült, hogy animációs film készüljön az alapkarakterekből. Azóta lett az eredeti terv filmre átdolgozva és persze kiegészítve sok-sok új szereplővel. Erre a feladatra Riha Erikát kértem fel, akit nagyon tehetségesnek tartok. Ő tudja hozzáadni a figuratervekhez azt a pluszt, amitől ezek a bájos lények igazán életre kelnek. Mindenesetre már az nagyon szórakoztató élmény, ahogy kitalálunk egy-egy új Toppit a történethez. Hogy ki lesz a kedvencem közülük, az általában a film végére derül ki, volt már úgy, hogy egy negatív figura lett az.

Milyen technikával készül ez a sorozat?

– A sorozat egy Anime Studio Pro nevű komputeranimációs programmal készül.

A Légy című filmjét méltán sokan ismerik, de melyik korábbi filmjét ajánlaná még olvasóinknak?

– A Légy utáni években készített „Holtpont” és „Gravitáció” című egyedi filmeket, és végül, de nem utolsósorban a tavaly elkészült, szintén háttéranimációs filmemet, a „Ticket” címűt ajánlanám az olvasóknak.

Sokáig élt külföldön, végül mégis hazatért, miért?

– Kanadában még az első években mondta egy barátom; „Ferenc, te soha nem leszel kanadai, mert nem itt jártál iskolába, nem itt ismerkedtél meg az első lánnyal, nem itt rúgtál be először, nem itt kapott el a rendőr először. A gyerekeid viszont már ide fognak kötődni.”
Így is van, a gyökereim itt vannak, a barátokról nem is beszélve, de ami végül hazahozott, az a szerelem.

hoppi_latvany_03.jpg

Úgy tudjuk, hogy most egy kis csapattal dolgozik egy kis stúdióban. Mi ennek a munkának az előnye?

– Személy szerint én nagyon sajnálom, hogy az új technológiával ennyire megváltozott a munkavégzés. Nagyon sokan otthon dolgoznak, interneten kommunikálnak és küldik el az elkészült jeleneteket.   Én hiszek a stúdiómunkában, ha együtt van a csapat, mert sokkal jobb eredmény születhet a végén. Viszont az igazsághoz tartozik, hogy manapság szinte lehetetlen fenntartani egy hagyományos stúdiót, mivel nincs folyamatos megrendelés, és az időszakos munkák költségvetéséből sem lehet kigazdálkodni egy felszerelt, jó minőségű munkavégzésre alkalmas helyszínt. Ebben az esetben az én kis stúdióm a bázis, ahol időről időre összejövünk megbeszélni a fontos dolgokat.

Mit gondol a Magyar Média Mecenatúra pályázati programjáról? Szükséges-e hazánkban az animációs műfajt állami szinten támogatni?

– Csak üdvözölni tudom a Médiatanács által életre keltett pályázati lehetőséget, különös tekintettel arra, hogy nyertem is tervem megvalósításához. Az viszont nagyon sajnálatos, hogy ilyen kevés produkció támogatására van lehetőség. Sok fiatal csak ezen a módon mutathatja meg tehetségét. Generációm sokkal szerencsésebb volt annak idején, a televízió részéről folyamatos volt a megrendelés sorozatokra és évente több egyedi film is kapott állami támogatást. A magyar animáció folyamatosan jelen volt a nemzetközi fesztiválokon, ahol komoly sikereket értünk el. Elengedhetetlen lenne a kultúra ezen kis részének is a nagyobb támogatás.  Rengeteg a tehetséges fiatal ezen a területen is.

Sokat változott a technika? Miben lett ettől más az animációs műfaj?

– Őszintén szólva nem gondoltam, hogy az én generációm ezt megéri. A technikai változás olyan gyorsan zajlott le, hogy sem az infrastruktúra, sem a képzés nem volt erre felkészülve. A szakma sokáig naivan valami csodában bízott, hogy visszajön még a hagyományos animáció korszaka.
Amint kiderült, hogy az új számítógépes technológia jóval olcsóbb, a megrendelők már nem áldoztak tovább a kétség kívül igényesebb, ám drágább papíranimációra. Ez sajnos a múlt. A mai fiatalokat nem érdekli, hogy mozog a figura, a szöveg és az effektek kötik le a figyelmüket. Továbbkapcsol, ha nem kap elég erős élményt. De én még nem adtam fel, próbálok megbirkózni az új kihívásokkal.

Az alábbi linken elérhető bemutató anyagban többet is megtudhatnak a Toppikról:

Az új típusú animációs filmek között van-e kedvenc?

– Van néhány; a Lilla állatkertje, a Peppa malac és a Phineas and Ferb sorozatokat tartom jónak.

Vannak-e már újabb tervek a fejében? Dolgozik-e már újabb ötleten?

– A most készülő első epizód sikeres bemutatását követően, remélem, hogy a Toppik mind a 12 epizódja elkészülhet egy esetleges televíziós megrendelés után. Tervbe van véve egy másik sorozat indítása is ezekkel a karakterekkel, a Toppi-Doki. Ez a gyerekbetegségekkel és azok megelőzésével foglalkozna szintén kicsiknek, talán valamelyik gyógyszergyár lát benne fantáziát…

Régi vágyam még egy egyedi filmet megvalósítani, ami már teljesen elő van készítve. Egy 5-8 perces fesztiválfilmről lenne szó, egy festményfilmről Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című csodálatos, ám mulandó freskójának meganimálásáról. Méltó emléket szeretnék állítani ennek remekműnek, remélem, találok hozzá támogatót…

Címkék: Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Rófusz Ferenc Toppik

A Médiatanács blogról

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogja. A Médiatanács tagjai: dr. Karas Monika elnök, dr. Auer János, dr. Kollarik Tamás, dr. Koltay András, dr. Vass Ágnes.

Weboldal a médiatörvényről

Ugrás a www.mediatorveny.hu-ra

Mecenatúra – Pályázati tükör

mecenatura_uj_310x222.jpg

A Médiatanács a Facebookon

  

Mecenatúra a Facebookon

                 

A Médiatanács YouTube-csatornája

Iratkozz fel YouTube-csatornámra