Interjú Miklauzic Bence filmszemle-díjas rendezővel, aki ötödik tévéfilmjét készíti
Miklauzic Bence, Hőskeresők című, a Médiatanács által támogatott tévéfilmje a rendszerváltás-korabeli Magyarországra kalauzol el, és megmutatja, hogy milyen nehéz szembenézni a múlttal. A történet kiindulópontja, hogy az USA-ból Magyarországra, a képzeletbeli Kerepeshutára látogat egy olyan amerikai pilótának a fia, aki még a II. világháborúban tűnt el. A főszerepek egyikét Stohl András játssza, a december elején elhunyt Hollósi Frigyesnek pedig ez lett az utolsó filmje.
Az alkotóról dióhéjban:
Miklauzic Bence 2000-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Simó Sándor filmrendezői osztályában az ELTE magyar-történelem diplomájának megszerzése után. Első nagyjátékfilmjével, az Ébrenjárókkal 2002-ben elnyerte a Magyar Filmszemle legjobb fiatal forgatókönyvírónak járó díját és a közönségdíjat. Mintegy húsz film – köztük több kísérleti film, dokumentumfilm – fűződik eddigi életpályájához. 2005-ben nyert már támogatást a Médiatanács elődjétől a Háy János-novellából forgatott, A harmadik fiú című tévéfilmjére, illetve társrendezőként 2003-ban a Fejezetek az erény könyvéből című tévéjátékra.
– A filmes világban sok ismert testvérpár dolgozik az Oscar-díjas Coen fivérektől a dokumentumfilmes Gulyás testvéreken át a megaprodukciókat készítő Wachowksi párosig. Te magad is erősíted ezt a vonalat, hiszen a „Mennyből az angyal” munkacímű tévéfilmed operatőre bátyád, Miklauzic Márton volt. Vajon mi az oka, hogy ilyen sikeresek a rokonságból választott munkatársak? Talán mert a konfliktusok is családon belül maradnak?
– Nem ez az első filmem, amelyet a testvéremmel együtt készítek. Azért szeretek vele dolgozni, mert nagyon felkészült, és rászorít arra, hogy még hatékonyabb legyek én is. Hasonló az ízlésünk, ugyanazt gondoljuk a filmkészítésről, így nagyon olajozottan tudunk együtt dolgozni. Persze vannak csaták, harcok, de azok hamar elsimulnak, és szükségesek ahhoz, hogy jó anyag szülessen. Mivel a testvérem, jól ismerjük egymást, és ez segít, hogy könnyen megértsük, mit is akar igazán a másik, ami aztán előreviszi a közös cél elérését.
A Miklauzic testvérek, fotó: Kovács György
– Hogyan döntöttétek el, hogy elindultok a Médiatanács pályázatán?
– A film ötlete a forgatókönyvírótól, Maruszki Balázstól származik. Egy olyan történetet akart megírni, amely arról szól, mihez is kezdünk az épp csak letűnt múltunkkal. Ehhez a rendszerváltás környékét találta megfelelő gyújtópontnak, ezért a film 1990-ben játszódik. Azt az átmeneti időszakot kereste, amikor valami véget ér, és valami új kezdődik. Mivel már az Ébrenjárók forgatókönyvén is együtt dolgoztunk, most is egymásra találtunk. A forgatókönyvre már tavaly is kaptunk a Médiatanácstól pályázati forrást. A producer, Babos Tamás pedig benyújtotta a filmre is támogatási kérelmet a Médiatanácshoz, és szerencsére nyertünk, elkezdődhetett a munka.
Nagyon jó útnak tartom, hogy létezik tévéfilmes pályázat, mert így lehetőséget kapok arra, hogy a szakmámban dolgozhassam, ebben a sok pénz előteremtését igénylő foglalkozásban. Azt látom, hogy a magyar film bizalomvesztést szenvedett el az utóbbi években, és a tévéfilmek esélyt nyújthatnak arra, hogy ez a bizalom visszatérjen. A nézők igénylik, hogy lássák a magyar színészeket, aki így végre képernyőre kerülhetnek. Egy mozifilmre szánt keretből több tévéfilm költségvetése kihozható, ami hatványozott megjelenési lehetőség a magyar színjátszás számára, végső soron a magyar kultúra számára.
A rendező 2010-ben készült, Barbárok című ironikus tévés kisjátékfilmje, többek között Nagy Zsolt és Pokorni Lia szereplésével
Sőt, a közönségszámot tekintve egy tévéfilmnek több százezer nézője lehet, miközben egy hazai mozifilm jó esetben néhány tízezer embert érdekel jelen pillanatban. Meggyőződésem, hogy a színvonalas tévéfilmek gyártásával később a mozitermekbe is becsábíthatjuk a magyar filmek rajongóit. Nekem ez a mostani munkám az ötödik tévéfilmem lesz, és a visszajelzések alapján sokan nézték, szerették az eddigieket.
– Milyen szempontok alapján választottad ki a szereplőket?
– Ez hosszabb időt vett igénybe, bár a megírt karakterek természetesen meghatározták azt a kört, amiből merítettünk. Sok színészt néztem meg színházi előadásokon, hogy lássam, a gyakorlatban, hosszabb időn át hogyan oldják meg az adott feladatot. Úgy érzem, összességében igazán jól sikerült a színészválogatás.
A Vasember nevű szereplő például 45 éves, tehát ebből a korosztályból kellett választani egy olyan színészt, aki szikár, edzett, és elhiszem, ha kétkezi munkást játszik. Itt a jelmeztervező egyik ötlete, a bajusz is hozzájárult ahhoz, hogy Stohl András valóban átlényegült erre a szerepre és maximálisan kitöltötte a karaktert.
Stohl András a forgatáson, Fotó: Miklauzic Bence
Hollósi Frigyesnek kulcsfontosságú jelenete van a történetben, rajta billen át a film. A film nagy részében némán ül egy asztalnál, csak a végén szólal meg, de az akkor eldönti a szereplők sorsát. Mindezt nagyszerűen megoldotta, csak ahogy szótlanul ül az asztalnál, már azzal megteremtett egy súlyos figurát. Megtiszteltetésnek érzem, hogy dolgozhattam vele, a forgatáson nem tudhattuk, hogy ez lesz az utolsó filmszerepe.
De említhetném Bodnár Erikát, aki Stohl András anyját játssza, vagy Znamenák Istvánt is, aki szintén briliánsan ráérzett arra, hogy milyen is lehetett akkoriban egy kistelepülés jellegzetes polgármesterének lenni. Közvetlenül a ruhapróba után mintha a szerepet is ráöntötték volna. Nagy szerencse, hogy elvállalta a felkérésünket. Mike Kelly, aki a pilóta fiát alakítja, angol anyanyelvűként is remekül beilleszkedett a forgatási csapat tagjai közé.
– A filmbeli karakterek közül hozzád személy szerint melyik áll a legközelebb, melyikük bőrébe bújnál bele a legszívesebben?
– Van egy kamasz fiú a filmben – Matola Norbert játssza a karaktert –, aki nem fogadja el, amit mondanak neki. Lassúnak tűnik, de nagyon érzi, mi a baj. Tud angolul, és segít az amerikainak, emiatt még az apjával való konfliktustól sem riad vissza. A szerepben számomra az nagyon szimpatikus, hogy kitart a saját véleménye mellett, és önálló döntéseket hoz egy olyan környezetben, ahol éppen hogy alig-alig tud valaki jól dönteni vagy viselkedni.
– Történt-e valamilyen váratlan, meglepő esemény, helyzet a forgatáson, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?
– Egy olyan sztori jut eszembe, ami jól rímel a film alapgondolatára is, vagyis hogy mit is rejt a múlt pontosan. Egy családi házas övezetben forgattunk Tökön, Budapest mellett. Az egyik helyszín egy autószerelő műhely volt, ahol a hátsó udvarban feltűnt nekünk néhány öregebb kocsi. A telek a település határában, egy domboldalban volt, és ahogy hátramentünk, még három veterán autót láttunk. Aztán, kicsit arrébb, még kettő, még négy. Mindegyik mintegy véletlenül, a legkülönbözőbb helyeken bukkan fel, szinte ahol nem is vártuk volna. A végén már sportot űztünk abból, hogy felfedezzünk újabb és újabb régi járgányokat. Megkérdeztük a tulajt a pontos számról, de ő maga sem tudta megmondani. Végül a kutatásunk 26 autót derített fel. Néha mi magunk sem tudjuk, milyen, múltból ittragadt emlékek között éljük a jelenünket.
Znamenák István (világos ingben) és Mike Kelly, Fotó: Miklauzic Bence
– A film munkacíme Mennyből az angyal, de ezen változtattatok. Miért?
– Nem szeretnénk semmilyen karácsonyi utalást, mert akkor mást kap a néző, mint amire előzetesen számítana. Szeretnénk kifejezni, hogy a különféle világok találkozása, ütköztetése hogyan tapasztalható meg a kisszerűségeken keresztül. Jó lett volna a Vasember, csak Wajda ’81-ben már megelőzött minket. A végső cím Hőskeresők lesz.
– A Médiatanács-pályázat, amelyen nyertetek, Fehér György tévéfilmrendező nevét viseli. Az ő filmjei milyen hatást gyakoroltak a te munkáidra?
– Leginkább azt a konokságot, következetes, csak a célt szem előtt tartó hozzáállást emelném ki, ami a műveiből árad. Erős atmoszférájú filmek, a szenvedély süt belőlük. Az időt ő másképp kezeli, mint ahogyan én, másképp építkezik a filmjeiben, de én is hasonló erővel szeretném képviselni mindazt, amiben hiszek, és amit gondolok.
A rendező korábbi mozifilmje, A zöld sárkány gyermekei, Rátóti Zoltán, Yu Debin és Bánfalvi Eszter főszereplésével