Médiatanács-blog

Interjú Fonyó Gergely rendezővel

Egy házaspárhoz váratlan látogató, egy hivatal képviselője toppan be. A hivatalnok közli, a férj édesanyja terhességmegszakítási kérelmet adott be, amit mostanra sikerült elbírálni. Az egyetlen probléma, hogy az érintett már megszületett és leélt egy fél életet. Fonyó Gergely tévéfilmjét – amely a Médiatanács Fehér György-pályázatának forrásából készült – április 1-én 23.00 órakor mutatja be az M1.

– Tasnádi István több művét is megfilmesítette már. Hogyan találtak egymásra?

– 15 évvel ezelőtt láttam a Made in Hungaria színházi előadását, amelynek Tasnádi István a szerzője. A darab nagyon tetszett és éreztem, hogy jó mozifilm készülhetne belőle annak ellenére, hogy Magyarországon nem nagyon jellemzőek a musical-filmek. Listát vezetek azokról a témákról, amelyeket érdemesnek tartok a megfilmesítésre. Az ötletek persze sokszor a süllyesztőbe kerülnek, de néhány megvalósul. A Made in Hungaria is ezek közé tartozik.

Egyszer csak felhívott a producer, hogy szeretnék a színdarabot filmre vinni és engem kérnének fel rendezőnek. Nyitott kapukat döngettek, elfogadtam a felkérést. A Made in Hungaria forgatásakor elkezdtünk együtt dolgozni Tasnádi Istvánnal. Azóta is szinte minden évben van egy közös munkánk, ha jól számolom, az új tévéfilmünk, A látogató lesz a negyedik.

– Miről szól a film?

– A látogató forgatókönyve István egyfelvonásos színdarabjából készült, amit átalakított tévéfilmre. A darab műfaját tekintve abszurd történet: arról szól, hogy jóváhagynak egy abortuszkérelmet, ám az ügy némi késedelmet szenved, mivel az érintett egy 55 éves férfi, a kérelmező pedig már nem is él. A kérelemnek azonban helyt adtak, az abortuszt a hatóság engedélyezi. Kitűzték a beavatkozás időpontját is, és hát ahivatal, az hivatal, végre kell hajtani a végzést.

A film az abortusz témakörét járja körbe. Sajnos minden részletre kiterjedő bemutatásra nincs lehetőségünk a tévéfilmben. A téma komplex feltárása helyett arra adnak lehetőséget a televíziós műfaj keretei, hogy egy-egy gondolattal megérintsük az embereket. Bemutatjuk a főszereplőt, aki leélt egy fél életet, így a nézők elgondolkodhatnak azon, mi lenne, ha mindez nem történhetett volna meg vele. A filmben nem ítélkezünk, a téma kapcsán lesznek pro és kontra érvek. A célunk elsősorban az, hogy megmutassunk egy helyzetet, amely abszurditásával már-már hihetőnek tűnik. A jó abszurd lényege szerintem abban van, hogy erős az igazságtartalma, rá tud világítani a lényeges kérdésekre.

A látogató - Scherer Péter, Kerekes Éva és Gáspár Sándor

– „A jó szereposztás fél siker” – nyilatkozta egyszer. Ezúttal kik hozhatják meg A látogató „fél-sikerét”?

– Kiváló a szereposztás, a mai napig fél sikernek tartom a jó szereplőgárdát. Gáspár Sándor a főszereplő, de majdnem ugyanakkora szerepe van Kerekes Évának is, aki a feleségét alakítja és Scherer Péternek, aki a házaspárt „látogató” hivatalnokot játssza. Kisebb, ám fontos szerepekben feltűnik még két tehetséges színésznő, Zsurzs Kati és Erdős Lili is.

A látogató - Scherer Péter, Gáspár Sándor és Kerekes Éva

A forgatókönyv elkészültét követően már nagyjából tudtam, hogy kik lesznek majd jók a szerepekre. Választottjaimra abszolút ráillettek a karakterek. Örülök, mert mindhárman adtak is még hozzá a figurák jelleméhez. Abszurd műfajban dolgozni pengeélen táncolás. Fontos, hogy a hitelesség megmaradjon, és ezt a színészek is nagyon jól képviselték.

A nézőknek fel sem tűnik, de az abszurdot gyakran használják filmekben akár egy-egy jelenet erejéig is. Akkor van probléma, ha többféle világot préselnek bele egy filmbe, mert olyankor biztosan kilóg a lóláb, és azt a néző azonnal észreveszi. A látogató forgatásakor igyekeztünk erre odafigyelni.

A látogató

– Milyen tapasztalatokat szerzett játékfilmes és tévéfilmes munkái során? Melyik műfaj áll közelebb a szívéhez?

– Egy játékfilmet természetesen nehezebb összehozni. Sok esetben két évet is igénybe vehet a munka, hiszen egy nagyobb hangvételű témát összetettebben kell elmondani a másfél órás játékidőben és természetesen a forgatási időszak is hosszabb. A tévéfilm egy jóval rövidebb műfaj, azonban éppen ettől játékosabb a munka, mivel nincs idő arra, hogy hosszasan bontogassuk ki a szálakat. Talán pont ezért nagyon szeretem a televíziós munkákat is.

Napjainkban Amerikában folyamatosan arról cikkeznek és beszélnek, hogy milyen sok tévésorozat készül. Egyre több a fókusz a televíziós műfajon. A tévé és a játékfilm Amerikában korábban két külön szerepet töltött be. A filmszínészek nem vállaltak tévés szerepet, vagy csak ritkán, akkor is csak egy-egy cameo-szerep erejéig. Ugyanakkor a sorozatszínészek nehezen kerültek be játékfilmekbe. Mostanában lett jellemző, hogy számos mozisztár vállal sorozatszerepet. A tévé új népszerűségének oka, hogy a kínálata egyre nagyobb és jobb. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a mozizás jóval több tényezőtől függ: időjárástól, pénztől, az emberek mozgathatóságától stb. A tévé viszont adott, ott van minden háztartásban, csak le kell elé ülni.

A tévéfilm forgatásán (Fonyó Gergely, Csukás Sándor)

– Dokumentumfilmeket is rendezett, többek között Cseh Tamásról és Ocskay László századosról. Mennyire tartja fontosnak a Médiatanács filmes támogatási programját, amely a televíziós kisműfajok – dokumentumfilmek, ismeretterjesztő-alkotások, tévéfilmek, kisjátékfilmek – felélesztését célozta meg?

– Az Ocskay László százados, az elfelejtett hős egy egészestés dokumentumfilm, de kimondottan örülök annak, hogy az elmúlt két-három évben végre elkezdtek tévéfilmekre is pénzt adni. A Médiatanács Magyar Média Mecenatúra pályázatainak köszönhetően megkezdődhetett a gyártás. Ezeknek a filmeknek véleményem szerint nemhogy létjogosultságuk van, hanem reneszánszukat élik.

Rengeteg tévécsatorna működik és ezekre sok filmes anyag kell. Magyarországon ennek ellenére egy időre mégis kihalt ez a műfaj, pedig sok tehetséges képviselője volt és van a mai napig. Mostanában szerencsére megint egyre több új magyar film készül. Persze amellett, hogy van végre pénz a gyártásra, az is fontos, hogy ezek az alkotások valóban eljussanak a nézőkhöz. Szerintem előbb utóbb elérjük, hogy a néző visszaszokjon a magyar tévé- és dokumentumfilmekre. Korábban csak amerikai, német, francia gyártású filmeket, valóságshow-kat adtak, nem lehet hát hibáztatni a nézőket azért, mert elszoktak a magyar alkotásoktól. Most, hogy újra van választási lehetőségük, remélem, hogy sokuk a magyar filmekre kapcsol majd oda.