Egy öreg tölgy titkai

2014.11.11. 09:41 :: Sajtoiroda

Interjú Molnár Attila Dávid természetfilmessel

A tölgy egy ágán egy nap alatt több minden történik, mint egy mozifilmben – vallja Molnár Attila Dávid, A Nagy Fafilm rendezője a Médiatanács blogjának adott interjújában. Az ismeretterjesztő film a Médiatanács Kollányi Ágoston-pályázatán nyert támogatást, és arra vállalkozott, hogy a legújabb képalkotási és vizsgálati módszerekkel négy évszakon keresztül mutassa be egy faóriás életét és életközösségét. Őszintén, játékosan, sallangmentesen. A film televíziós bemutatója az M1-en lesz december 2-án 23 órakor.

Az alkotóról dióhéjban

1913400_743420625732082_1907978203773519221_o.jpgMolnár Attila Dávid rendező, producer, operatőr, forgatókönyvíró, szenvedélyes természetfilmes, a Természetfilm.hu Tudományos Filmműhely alapítója, végzettségét tekintve biológus kutató, tudományos filmkészítő. 1993-tól készít tudományos ismeretterjesztő filmeket kezdetben a Natura, a Delta Tudományos Híradó, később a Spektrum Televízió munkatársaként.  Részt vett az Első Magyar Antarktiszi Expedíción, rendezései számos díjat elnyertek nemzetközi és hazai fesztiválokon.

– Rengeteg famatuzsálem található az országban, külön honlap is foglalkozik az összegyűjtésükkel. Miért éppen a gerecsei tölgyet szemeltétek ki a film főhőséül, szerette a kamera?

–Talán onnan kezdeném, hogy a film ihletét az említett honlap létrehozójának, Pósfai Györgynek Magyarország legnagyobb fái című könyve adta. Én könyvtárba járó típus vagyok, nem szoktam könyveket csak úgy megvenni, de amikor megláttam ezt a könyvet, egyszerűen tudtam, hogy kell ez nekem, és megvettem. Maga a filmötlet már sok éves, még a Magyar Mozgókép Közalapítványtól kaptam pénzt a forgatókönyv-fejlesztésre, de az átalakulások miatt ez akkor nem valósulhatott meg. A Médiatanácsnál elsőre átment a pályázatunk, ettől még azonban költségérzékenynek kellett lennem, mert tudtam, sok időt szeretnék a fánál tölteni. Először egy olyan fát akartam választani, ami Magyarország második legnagyobb tölgye; de túl messze, Keszthely után található, Bakon, így túl sok pénz elment volna benzinre. Ezért húztam egy egyórás autóutat jelentő kört Budapest körül és így jutottam el a Tardos melletti tölgyhöz. A fának egyébként még egy vetélytársa volt, Galgamácsán, amely nagyon szép környezetben áll, de sajnos egy elavult módszerrel próbáltak rajta segíteni, amikor az odvait, repedéseit betonnal töltötték fel, hogy megerősítsék. Ez – ahogy mi, „fások” mondjuk – levon a fa élvezeti értékéből, akárcsak egy műkincsnél a nem szakszerű restaurálás, és ilyet nem szerettem volna bemutatni a filmben.

– Csak tölgyek jöhettek szóba? Egy hárs vagy bükk főhősként fel sem merült?

– Ez egyértelmű volt. Hiszen a tölgy a legigazabb fa, Pósfai szavaival élve. Minden népnél ugyanazt jelenti, szilárdságot, keménységet, tartósságot. Megbízható, mindent komótosan csinál. Lassan, de biztosan nő, nem úgy, mint egy nyárfa vagy platán. Érdekes egyébként, hogy szinte minden európai országnak megvan a maga tölgyfilmje. Természetfilmes szempontból pedig fontos, hogy sokkal bonyolultabb rovarvilág népesíti be, mint a többi fafajt. Egyetlen tölgyfán akár hat-hétszáz rovarfaj is élhet, amelyek fele más fán nem is található meg.

10620152_743420465732098_6516553325550003227_o.jpg

A gerecsei tölgyóriás térfogata mintegy 30 köbméter

– Miben különbözik A Nagy Fafilm a külföldi tölgyfilmektől?

– Elsősorban abban, hogy őszinte film, természettudományos megközelítésű. Nem esik bele abba a csapdába, hogy antropomorfizálja a fát, hogy emberként tekintene rá. Szerintem fontos, hogy ne misztifikáljuk túl a fát, hanem hagyjuk meg a falétében, a maga szépségében megmutatkozni, és ne is bizalmaskodjunk vele. Sokan mondják, a fa ezt meg azt „látott” már – nem, a fa nem lát, nem gondolkodik ilyen értelemben, és nem is bán semmit. A fák sokban különböznek más élőlényektől, az emberhez pedig szinte semmiben nem hasonlítanak, hiszen a létezés nagy kérdéseire adott válaszaik éppen ellentétesek. Az ember mozog, a fa mozdulatlan, az ember lebontó kémiai folyamatokból nyer energiát, a fa építkezve jut éltető erőhöz, az ember oxigént fogyaszt, szén-dioxidot termel, a fa fordítva.

Azt is tudni kell, hogy egyetlen évünk volt a szerződési feltételek szerint a film elkészítésére. Gyorsnak és hatékonynak tartom a magyar dokumentumfilm-támogatási rendszert, de az belátható, hogy a keretösszegek még így sem vetekedhetnek a nyugat-európai országok ilyen célra fordítható költségvetéseivel. A kapott idő és támogatás nem tette például lehetővé, hogy igazi téli felvételeket készítsünk, hiszen tavaly nem esett hó. De örülünk, hogy egyáltalán meg tudtuk csinálni a filmet.

Lényegesnek tartottam emellett, hogy játékos maradjon a film. Ennek tudatában választottam narrátort is Máté Gábor személyében, akinek a hangja ki tudja fejezni ezt a játékosságot, ugyanakkor egy hagyományos férfiorgánumot képvisel, ami passzol a szintén hagyományosnak tekinthető témához. Nagyon fontos a megszólaló zene, ez Tamás Zsolt zenei szerkesztő választását dicséri, aki nagyzenekari hangzást képzelt el a filmhez, és a játékosság itt is megjelenik.

– Igen, ez mindenütt tetten érhető, hiszen a stáblista végén az is feltűnik, hogy a készítők a filmet az „Öreg Zöld Harcos” emlékére ajánlják, „aki” valójában a stáb megviselt terepjárója volt. Első pillantásra elég extrém ötletnek tűnik, hogy egy mozdulatlan növényről, egyetlen fáról egy közel egyórás filmet készítsenek. Mi marasztalja a képernyő előtt a nézőt?

– Azt szoktam erre mondani, hogy a tölgy egy ágán egy nap alatt több minden történik, mint egy mozifilmben. Az odvaiban széncinegék, pelék laknak, a törzsén hernyók harcolnak hangyahadseregekkel. De a fa önmagában is érdekes. 3D-s lézerszkennerrel az egész fát digitalizáltuk, így pontosan meg tudtuk mérni, hogy például a gyökérzet nélküli tömege 17 tonna, és napi fél kilót szed magára, hogy 50 ember napi oxigénszükségletét állítja elő naponta. Divós Ferenc „fadoktor” saját szabadalmú, roncsolásmentes anyagvizsgálata pedig feltárta, hogy mennyire üreges belül a törzs – ezt is bemutatjuk a filmben. Személyes kudarcomnak tekintem, hogy nem tudtam mindent képekkel megmutatni, amit szerettem volna, hogy nem tudtam a csodát teljesen kibontani. De mondj egy olyan filmest, aki nem tudna még a filmje tökéletesítésén dolgozni, ha lehetőséget kapna rá! Én is beadtam egy filmtervet a fafilm folytatására a Médiatanácshoz, amelyben dendrokronológiai szakemberek segítségével kutatnám fel a török időkig a fákból készült tartós használati tárgyak, például fatörzsből vájt bödönhajók, épületfák életét. Ezt az ötletet elutasították, de van más feladatom, amit szintén szívesen csinálok, éppen most a Herman Ottó életét feldolgozó történetet.

1014931_743420442398767_8469303464460622126_o.jpg

A tölgy az „Öreg Zöld Harcossal”. Forrás: termeszetfilm.hu

– Varga Livius, a Quimby zenekar tagja már több természetfilmetekben szerepet vállalt. Ezúttal milyen feladatot látott el?

– A filmekben, amelyeket én rendezek, az emberek ugyanolyan szereplői a filmnek, mint a benne feltűnő állatok, vagy növények. Olyan karaktereket mutatok, amik részei az életközösségnek, akiket sok szál fűz a fához. Livius is ilyen volt, mert egy személyben testesítette meg „a” természetfilmest.Az ő révén láthatja a néző például, milyen alpintechnikát alkalmaztunk. Ami nagyon fontos, hogy semmilyen kárt nem tettünk a fában, sem szöget, sem csavart nem használtunk, kizárólag csomózással rögzítettük a szükséges felszerelést, a rámparendszert, trepniket, köteleket.

– Már elég sok természetfilm készítésében részt vettél. Milyen hozadéka volt számodra A Nagy Fafilmnek, mi újdonságot tudott nyújtani?

– Ezen egy kicsit gondolkoznom kell... De ami nem várt, életre szóló élmény lett, az a fennéjszakázás. A fán aludtan egy éjjel, és lenyűgöző volt, milyen élettel teli a fa éjszaka is, mennyi motoszkálás hallatszik. Egyúttal eszembe jutott az a rengeteg mítosz a fán lakó mesebeli lényekről és az, hogy sok gyerek álmodozik arról, hogy egy fára épült házikóban legyen egy kuckója. A másik hozadék, hogy leküzdöttem a tériszonyomat. Kiskoromban jól másztam fára, de úgy tűnt, amikor nyolc-tíz méter magasban lógtam a beülőben a fán, hogy ez a tudás felnőttkoromra elmúlt, és a helyébe félelem került,. Most viszont szerencsére ismét jóban vagyok a magassággal.

10547919_743421449065333_2295991639649248456_o.jpg

A rendező a magasban

– Milyen technikai háttér állt a rendelkezésetekre a filmhez?

– Először is tudnunk kellett, hogyan menjünk fel a fára. Egy ekkora fánál ez nem egyszerű, ezért megkerestünk olyan cégeket, amelyek erdei drótköteles kalandpályák építésével foglalkoznak és kiképzést kaptunk tőlük. Örülök, hogy senkinek semmi baja nem lett a forgatás alatt. Ami a filmtechnikát illeti, úttörőnek számított, hogy kisméretű csőkamerát használtunk HD-endoszkópként, hogy felfedezzük a fa repedéseit, és a már említett 3D-szkenner sem megszokott eszköz. A hangyafilmezésnél hiper timelapse-t, high speed kamerát, a négy évszakos felvételeknél kockázó kamerát választottunk. Felszereltünk több automata mozgásérzékelő kamerát is a fára, ezekből is sok anyag keletkezett. Drón segített a légifelvételekben, IP kamerák a hatékonyabb filmezésben. A technika a kész filmben is sokszor megjelenik, például egy denevérkutató ultrahang alapú mikrofonjai vagy a fadoktor műszerei révén. De a legfőbb segítséget a helybéliek adták, Tóth Róbert erdész például, aki elődeihez hasonlóan szeretettel, odafigyeléssel őrzi az öreg tölgyet.

10801867_743420235732121_695793438093460556_n.jpg

Csőkamera akcióban

– A film tévés bemutatója az M1-en lesz december 2-án 23 órától.

– Az öreg tölgy ezt biztos nem bánja, mi, készítők viszont már annál inkább. Ez a film a forgatókönyvírást is beleszámítva éveken át készült, sokszor a testi épségünket is veszélyeztetve dolgoztunk évszakokon keresztül fenn a magasban, a vágáskor pedig kimondottan családi mozit akartunk létrehozni. Erre este tizenegyes vetítést kapunk. Milyen család van ébren este 11-kor? Ez műsorszerkesztési hiba. Nemrég jöttem vissza egy, a visegrádi országokat összefogó, 18 éves múltra visszatekintő dokumentumfilm-fesztiválról, és ott kiderült számomra, hogy Magyarországon kívül minden környező ország közszolgálati televíziójában van respektje a dokumentumfilmeknek: minden egyes nap külön sávot tartanak fenn dokumentumfilmekre, ami sokszor főműsoridőt jelent, így például Szlovákiában vasárnap este nyolctól vetítik ezeket. Ők tudják, hogy egy jó természetfilm igazi családi kikapcsolódást nyújt. Nekem is vannak gyerekeim, szívesen nézek velük természetfilmeket – és nem hiszem, hogy ezzel egyedül volnék.

Remélem, hogy itthon is változni fog a helyzet, hiszen meggyőződésem, hogy a magyar alkotások ár-érték arányban világszinten kimagasló eredményt képviselnek, gondoljunk csak akár Mosonyi Szabolcs munkáira. A Nagy Fafilmet a közszolgálati bemutató után a Spektrum Televízió fogja műsorra tűzni, remélhetőleg valami nézhetőbb időpontban.

10547836_743422349065243_5222865641325119029_o.jpg

Egy szép pillanat a sok közül a forgatásról

– Több filmtervetekkel is sikerrel pályáztatok a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra-pályázatain. Milyen tapasztalatokat szereztetek a pályáztatási folyamatról?

– A pályáztatás alapszinten nagyon jó, gyakorlatias, örülök, hogy új rendszer váltotta fel a korábbi aktatologatást. Tetszik az elv, hogy az elején elég egy jó ötlet a továbbjutásra, így egyszerű és gyors a beadási és szelektálási rész is. Egy lépcsőt hiányolok, azt, amikor a jelentkező mozgóképes anyaggal, diavetítéssel, prezijelleggel érvelhetne az ötlete, a szinopszisa mellett, lehessen azt megvédeni versenykörülmények között. Úgy tapasztaltam ugyanis, hogy sokszor egy életképes ötlet is elvérzik, mert a bizottság nem tud eleget, és hiányos információkra alapozva dönt, és jó témákat elenged. Ami még pozitív, hogy van utánkövetés, hogy nem a fióknak dolgozunk, és látszik a törekvés, hogy minél több nézőt szerezzenek a támogatott filmekhez, akár például egy ilyen interjú révén is. A teljes képhez még az kellene, hogy sikerüljön erről a célról a közszolgálati tévéket is meggyőzni.

– Visszatérve a tölgyre, tervezed még, hogy meglátogatod? Meddig élhet még a fa?

– Még vissza kell mennünk, hiszen a köteleket, rámpákat le kell még szerelnünk, mert a környékbeli gyerekek folyton játszani akarnak velük; eddig azért vártunk ezzel, mert csak most ősszel dőlt el, hogy a folytatási tervre nem kapunk támogatást. Nagyon megszerettem azt a vidéket, aranyos népek laknak arrafelé, és a „fázás”, a szép öreg fák meglátogatása jó családi program is. A favizsgálatkor egyébként kiderült, hogy még sokáig élhet a tölgy. Mi már rég nem leszünk, és ez a fa még mindig ott fog állni, ha hagyják.

A film ajánlója

komment

Címkék: dokumentumfilm Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Molnár Attila Dávid

A Médiatanács blogról

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogja. A Médiatanács tagjai: Karas Monika elnök, Budai László, Hankiss Ágnes, Szadai Károly és Meszleny László.

Weboldal a médiatörvényről

Ugrás a www.mediatorveny.hu-ra

Mecenatúra – Pályázati tükör

mecenatura_uj_310x222.jpg

A Médiatanács a Facebookon

  

Mecenatúra a Facebookon

                 

A Médiatanács YouTube-csatornája

Iratkozz fel YouTube-csatornámra
süti beállítások módosítása