Az Akik maradtak nem sebfeltépés, hanem pont az ellenkezője – interjú Tóth Barnabással

2019.09.26. 14:11 :: Sajtoiroda

Magyarország idei Oscar-delegált filmjének rendezője, Tóth Barnabás abban bízik, hogy sikerül azokat is beinvitálnia az Akik maradtak nézői közé, akik egyelőre fenntartásokkal kezelik az alkotását. A Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Programjában készült filmet valóban inkább a felemelő légkör, mint a letargia járja át, annak ellenére, hogy hősei a túléléssel küszködnek. A filmet mától játsszák a mozikban.

Az alkotóról dióhéjban

tb_1.jpgTóth Barnabás rendező, forgatókönyvíró, producer, színész. 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és TV producer, majd rendező szakán. Számos kisfilmje közül a legismertebb az Újratervezés című alkotása, amely a szakmai elismerések mellett – Magyar Filmkritikusok Díja – nagyon gyorsan vált ismerté és kedveltté a hazai közönség körében is. A Médiatanács mecenatúraprogramjának támogatásával készült a Van egy határ című kisfilmje 2017-ben. Susotázs című rövidfilmjét beválogatták a 2019-es Oscar-díj legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriájának tíz alkotást tartalmazó rövidlistájára. A Momentán Társulat alapító tagja.

Amikor a martonvásári a Brauch kastélyban készítettünk veled egy interjút a film forgatása közben, azt nyilatkoztad a Médiatanács blogjának: Bár ez tévés produkció, mi másként kezeljük. Végül valóban más utat járt be az alkotás, mint egy klasszikus tévéfilm. Már akkor is inkább a mozikba szántad a filmet?

Onnan kell kezdenem, hogy egyszerűen ma már nincs olyan – talán soha nem is volt –, hogy mozifilm és tévéfilm. Napjaink streamingelős világában, a nagy plazmatévék előre törésével és a mozik visszaszorulásával ez a kettő teljesen összemosódott. Ezért nem kezeltem a filmet tévéfilmként. Minden munkámhoz úgy állok hozzá – de szerintem minden más alkotótársam is –, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki belőle. A történetre és a színészekre összpontosítok, és az teljesen független attól, hogy mi a platform vagy a forgalmazási terület. A történet mellett a látványra is nagy hangsúlyt fektettünk a nemrég elhunyt Rajk László vezetésével, akivel fantasztikus volt együtt dolgozni, és nem tudom eléggé dicsérni a munkáját, az ott van a vásznon. Persze el akartuk kerülni azokat a csapdákat, azokat a jeleneteket, amik a szűk költségvetésről árulkodhatnak, hogy a nézők ne azzal foglalkozzanak, hogy de kevés statiszta, de kevés autó, hanem a történet, az érzelmek, a színészek vigyék őket magukkal.

Mi munka van abban, hogy most ez a film fesztiválról fesztiválra utazik?

Mécs Móni producer és én is tudjuk, hogy onnantól kezdődik az igazi nagy munka, hogy készen van egy film, hiszen azt el is kell juttatni a közönséghez. A fesztiválok, az amerikai és hazai forgalmazók keresése január óta tart, ami persze egy édes teher. Sok szerencsénk is volt, de sokat is tettünk az elért sikerekért.

Hol találkoztál a regénnyel? Mi volt az a pont, ami elindította benned a gondolatot a filmes adaptációra?

A Momentán Társulatban a Fröccs című előadásunkban F. Várkonyi Zsuzsa a meghívott vendégpszichológusunk a színpadon, és a munka során megtudtam, hogy a sok szakkönyve mellett írt egy regényt is. Kíváncsiságból hazavittem, és magával ragadott a háttér, a két karakter, az egésznek a felemelő légköre és egyáltalán, hogy mindemellett még nagyon olvasmányos is volt. Nagyon tetszett, hogy ez tényleg egy lányregény, amiben nem a nyomasztás megy, hanem a léleksimogatás. Az a mozzanat, ahol beleszerettem, és eldöntöttem, hogy filmet akarok belőle csinálni, az nincs is benne a filmben. Ez teljesen paradox, de azt a jelenetet a film végül el tudta hagyni.

Nagy a tengeren túli érdeklődés a film iránt, mi lehet ennek az oka?

Amerika figyelt fel elsőként erre a filmre a Telluride Filmfesztiválon, és azóta is elsősorban amerikai meghívásokat kapunk, emellett amerikai forgalmazó vette meg először a filmet. Úgy tűnik, ott jobban megtaláltam a közönségemet, mint Európában. Az első három amerikai kritika is fantasztikus volt.

1_85.jpg

Szőke Abigél és Hajduk Károly a filmben

Miben látják máshogy a filmet a hazai kritikusok, mint az amerikaiak?

Azt még korai lenne összehasonlítani, mert kevés magyar kritika született eddig, viszont a magyar és az amerikai közönség reakciója nagyon más volt. Miskolcon a Cinefesten is beültem a közönséghez, és itthon a film fogadtatása még a kintinél is sokkal melegebb, felemelőbb, vagányabb és közvetlenebb volt, kis túlzással végignevették az egészet. Sosem gondoltam volna, hogy az itthoni közeg lelkesebb lesz, mint az amerikai. A beszélgetésekből is úgy látom, hogy nagyon érdekesek az első itthoni visszajelzések, szerencsére ez a film mindenkinek egy kicsit más. Külön öröm, hogy nem egy konkrét üzenetet ad, hanem még később is dolgozik benned, a nézőben, ez nagy adomány.

Engem egyébként megleptek a filmben a humoros mozzanatok, a főszereplő lány jópofa lénye, hogy egyáltalán megengedi magának egy ilyen típusú film a humort, ami jól is működik benne.

Pont ez lesz a nehéz, hogy becsábítsak majd olyan embereket is a moziba, akik a történelmi háttér, a téma, a cím miatt nem akarják majd megnézni. Akik felteszik a kérdést, hogy miért kell még egy „ilyen” film? Pedig ez nem még egy „ilyen” film. Ez egy szeretetfilm, egy pozitív történet, amit jó nézni. Nem nyomort, vádaskodást és sebfeltépést akartam mutatni, hanem pont az ellenkezőjét.

2_78.jpg

Szőke Abigél

Azt is mondtad, hogy sokféleképpen reagáltak a filmre, nem mindenki ugyanazt szűrte le a történetből. Gondolom, ebben is volt egyfajta szándékosság.

Mindig nagyon érzékeny feladat, hogy rendezőként mennyit közölj te, mennyit mondass ki a szereplőkkel, és mennyit bízz a nézők érzéseire. Ez nem olyan, mint a színház, hogy ha nem működik jól, később korrigálhatod. Ezt már megcsináltam, dobozban van és innentől kezdve lutri. Jelen esetben úgy tűnik, hogy jól sakkoztam azzal, hogy mennyit bízok a nézőkre, ami nem szellemi, hanem érzelmi munka.

Mit gondolsz a Médiatanács mecenatúraprogramjáról?

Nagyon szerencsés, hogy felkarolnak ilyen témákat, és jó lenne, ha az ilyen pályázatok továbbra is nyitottak lennének a történet- és érzelemközpontú filmekre. Ha módjuk van rá, talán még emelhetnének is a támogatást, hiszen a történelmi, kosztümös filmek egyébként is magasabb költségekkel járnak. Mindenesetre nagyon hálás vagyok a mecenatúraprogramnak, hiszen ezt a filmet és a Van egy határ című kisfilmemet is támogatták.

Címkék: interjú tévéfilm Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Fehér György Tóth Barnabás

A Médiatanács blogról

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogja. A Médiatanács tagjai: dr. Karas Monika elnök, dr. Auer János, dr. Kollarik Tamás, dr. Koltay András, dr. Vass Ágnes.

Weboldal a médiatörvényről

Ugrás a www.mediatorveny.hu-ra

Mecenatúra – Pályázati tükör

mecenatura_uj_310x222.jpg

A Médiatanács a Facebookon

  

Mecenatúra a Facebookon

                 

A Médiatanács YouTube-csatornája

Iratkozz fel YouTube-csatornámra