A kérdés természetesen költői: a pornográfia a szakemberek szerint egyértelműen az a műfaj, amely a kiskorúak számára káros. Ezt az álláspontot az új médiatörvény is következetesen képviseli, és a műfajt az úgynevezett VI. kategóriába sorolja, mint olyan tartalmat, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyos károsítására.
A VI. kategóriába tartozó műsorokat, illetve a 16 éven aluliak számára nem ajánlott műsorszámokat (IV. kategória) és a tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott műsorokat (V. kategória) az engedélyezett idősávon túl csak szigorú feltételek mellett lehet közzétenni. Amennyiben a médiaszolgáltató mégis az engedélyezett idősávon kívül kívánja ezeket a műsorokat közzétenni, akkor olyan hatékony műszaki megoldást kell alkalmaznia, ami lehetővé teszi, hogy a korhatáros tartalmat csak a tizennyolc év feletti nézők vagy hallgatók érhessék el.
A Médiatanács, illetve a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala az elmúlt hónapokban megvizsgálta azokat a lehetőségeket, megoldásokat, amelyek segítségével ezeknek a gyermekvédelmi rendelkezéseknek minél jobban meg lehet felelni. A helyzet bonyolult, mivel a technikai fejlődés miatt ma már többfajta platformon nézhetünk tévét, hallgathatunk rádiót: az analóg sugárzás mellett megjelentek a digitális átviteli technológiák (pl. IPTV), illetve egyre gyakoribb a tévézés, rádiózás az interneten keresztül is.
Napról-napra népszerűbbek az úgynevezett lekérhető szolgáltatások, amelyeknél a felhasználó dönti el, hogy a műsort milyen időpontban szeretné megtekinteni, meghallgatni. Az úgynevezett „gyermekzár” alkalmazásának feltételei ennek megfelelően platformonként eltérnek: más „védelmi megoldás” alkalmazható ugyanis egy földfelszíni terjesztésű, szobaantennával vett analóg adás esetén, mint egy, az interneten „sugárzott” műsorszámnál, vagy éppen egy digitális vevőegységgel elért adásnál.
Egyértelművé vált az is, hogy bármennyire is előremutatóak az új médiatörvény kiskorúak védelméről szóló rendelkezései, ezek csakis a gyermeket nevelők felelős és tudatos magatartásával valósíthatóak meg hatékonyan!
Az NMHH azt is megvizsgálta, hogyan oldják meg ezt a problémát külföldön. Egyértelműen kirajzolódott, hogy a korhatár-besorolással kapcsolatos követelmények betartatására a külföldi jogalkalmazók is egyre nagyobb figyelmet fordítanak. Gyermekvédelmi megoldások a közös uniós jogszabályi háttérnek megfelelően az uniós tagállamokban is léteznek.
Nézzük néhány példát:
- • Franciaországban az analóg rendszerben sugárzott televíziós szolgáltatásokban nem tehetnek közzé 18 éven felülieknek szóló műsorokat, kivéve, ha az előfizető kérvényezte írásban, hogy hozzájuthasson az ezeket a műsorokat is tartalmazó teljes ajánlathoz. Ez az ajánlat nem lehet olcsóbb, mint a felnőtt kategóriás műsorokat nélkülöző csomag.
- • Németországban a műsorszolgáltatók a törvény által előírt sugárzási időpontoktól eltérhetnek a digitális, kódolt csatornák esetén, amennyiben egy úgynevezett „előzárat” (Vorsperrung) alkalmaznak. Az előzár alkalmazása esetén azok a filmek, amelyeknél az alsó korhatár 16 év fölött lett kijelölve, az egész nap folyamán vetíthetőek, a 18 éven felüli közönségnek ajánlottak pedig 20 óra után sugározhatóak. Az erre vonatkozó szabályokat a digitálisan terjesztett műsorszolgáltatásra vonatkozó ifjúságvédelmi előírások tartalmazzák. A felhasználónak egy személyes ifjúságvédelmi PIN-kóddal kell rendelkeznie ahhoz, hogy ezekhez az előzárral ellátott műsorokhoz hozzáférhessen. Amennyiben a kód az illető személy számára nem ismert, a képernyő sötét marad. A kódot a szolgáltató kizárólag titkosított módon bocsáthatja a felhasználó rendelkezésére, ezért e-mailen keresztüli megküldése nem elfogadott. A kóddal kizárólag az adott műsorszámot lehet megnézni, a következő műsorhoz a kódot újra meg kell adni.
- • Nagy Britanniában a kiskorúak számára súlyosan ártalmas lekérhető tartalmaknál – ide tartoznak a televíziós sugárzásra nem alkalmas, szélsőséges erőszak-ábrázolások vagy a túlságosan explicit szexuális tartalmak – a hozzáférést úgy kell biztosítani, hogy azt 18 éven aluliak ne láthassák. Az életkor ellenőrzésére alkalmas módszernek számít a hitelkártya visszaigazolása (természetesen kizárólag 18 éven felüliek részére kibocsátott hitelkártyák alkalmazhatóak) vagy a fizetés egyéb módja, amely lehetővé teszi a nagykorúság kötelező ellenőrzését. Ilyen továbbá az elismert személyes digitális azonosítót kezelő szolgáltatás, amely az ellenőrzést független megbízható adatbázis alapján végzi, mint például a választási névjegyzék.
- • Az interneten elérhető médiaszolgáltatások esetén is szigorú megoldásokkal találkozhatunk. Németországban a felnőtt tartalmakat közreadó médiaszolgáltatások kizárólag zárt felhasználói csoportok részére engedélyezhetők. A nagykorúságról először személyes találkozáson kell meggyőződni (azonosítás), majd a hozzáférés minden egyes alkalmával ismételten ellenőrzik a személy kilétét (hitelesítés). Ez azt jelenti, hogy legalább egyszer azonosítani kell a felhasználót a nagykorúság szempontjából, méghozzá személyes kapcsolatfelvétellel. A hitelesítés biztosítja, hogy kizárólag az azonosított, az életkor tekintetében ellenőrzött személy kapjon a zárt felhasználói csoporthoz hozzáférést. A hitelesítés megnehezíti azt is, hogy a hozzáférési jogot harmadik személynek átadják.
A Médiatanács a hatékony és a szolgáltatók számára is megfelelő műszaki megoldások kérdésében 2011. június 7-én nyilvános meghallgatást tart.
Figyelembe veszi az ott elhangzottakat is, és utána hamarosan ajánlást tesz közzé ebben a kiemelkedően fontos témában.
Addig is kíváncsiak vagyunk az Önök véleményére. Önök milyen módon oldanák meg a gyermekek védelmét a káros médiatartalmakkal szemben?
