Interjú Katona Zsuzsa rendezővel
Anyák napja környékén ezúttal az első, az anyák megmentőjéről, Semmelweis Ignácról készült ismeretterjesztő dokumentumfilm rendezőjét kértük fel beszélgetésre. Katona Zsuzsa a Médiatanács Kollányi Ágoston-pályázatán nyert támogatást az 52 perces alkotáshoz. Az Életmentő – Semmelweis Ignác igaz története című hiánypótló filmet nemcsak a közszolgálati M1 és Duna TV, de a kereskedelmi ismeretterjesztésben szerepet vállaló Spektrum Televízió is műsorra tűzi majd, sőt más csatornákkal is ígéretes tárgyalások folynak. A nézők megtudhatják többek között azt is, milyen sorsszerű kötelék fűzte össze az orvost a gyermekágyi láz veszélyének kitett pácienseivel.
Az alkotóról dióhéjban
Katona Zsuzsa 1980 és 2000 között a Magyar Televízió szerkesztő-dramaturgjaként számos kulturális és irodalmi televízióműsor, élő adás, történelmi és mai dokumentumfilm, kisjátékfilm munkatársa volt. 2000-től szabadúszóként dokumentumfilmek, koncertfilmek producere és szerkesztője volt, majd 2006-tól az Aster Film produceri iroda állandó munkatársa, több mint háromszáz tévéműsor főszerkesztője és rendezője. 2004-től saját dokumentumfilmeket is készít rendezőként. Forgatott többek között Balassa Péter irodalomkritikusról, Árvai Joliról, a Fiatal Művészek Stúdiójának megteremtőjéről, Magyar Éváról, a Sámánszínház megalapítójától, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesületről, Dr. Esterházy Pálról és feleségéről, Ottrubay Melinda balettművészről. Munkáit számos díjjal elismerték. Nagyobbik fia születésekor saját maga is megtapasztalta Semmelweis felfedezésének életbevágó fontosságát.
– Az első Semmelweisről szóló film, a Fred Zinnemann által 1938-ban rendezett That mothers might live (Hogy élhessenek az anyák) című rövidfilm Oscar-díjat nyert. Ön milyen fogadtatásra számít saját filmjénél? Megnézte-e a Semmelweisről készült korábbi, főként külföldi alkotásokat?
– Zinnemann filmjét nem ismertem, de ez is illeszkedik abba a sorba, hogy tudomásom szerint eddig csak fikciós filmek készültek Semmelweis kapcsán. Magyarországon is forgattak már két játékfilmet, egyet a negyvenes, egyet pedig az ötvenes években, mindkettő az akkori korszellem hű lenyomata, és az élettörténet romantikus-tragikus-rejtélyes vonulatából indul ki. Úgy láttam, hogy szükség van egy objektív, elfogulatlan, a tényeken alapuló, tudományos, ismeretterjesztő dokumentumfilmre. Remélem, hogy sokan megnézik majd, de köztudott, hogy egy dokumentumfilm nézettsége ritkán mérhető egy játékfilméhez.
– Semmelweis regényes élete Önt nem kísértette meg arra, hogy mégiscsak játékfilm legyen belőle, a XXI. század nézőpontjából?
– Jó a kérdés, mert az ötlet eredete egy kisjátékfilm terve volt, amelyet Podmaniczky Szilárd nyújtott be három évvel ezelőtt ahhoz a produceri irodához, ahol dolgozom. A film címe Semmelweis kényszerzubbonya lett volna, és az orvos titokzatos halálának körülményei ihlették, a forgatókönyv sikeresen támogatást is nyert az NKA pályázatán. És éppen a felkészülés során derült ki, hogy a fele sem igaz annak, amilyen feltételezések terjedtek el például arról, hogy miben is halt meg Semmelweis Ignác, nem verték agyon, nem lett öngyilkos. Szilárd végül visszalépett, mert az eredeti koncepció teljesen felborult, mi viszont elkezdtünk azon gondolkodni, hogy érdemes lenne a valódi történéseket feldolgozni egy tisztázó jellegű dokumentumfilmben.
A Semmelweis Ignácról készült kilenc korabeli ábrázolás egyike - részlet a filmből
– Hogyan halt meg Semmelweis, van konszenzus erről a kutatók között?
– Igen, a szakmában teljesen egyöntetűen leszögezik, hogy Semmelweis egy fiatalkorában elkapott vérbaj szövődményeibe halt bele, és a fertőzést valószínűleg egy operációja alatt szerezte. Akkoriban jóval elterjedtebb volt a szifilisz, mint manapság, és sok olyan páciensnőt kezelhetett, aki ebben a betegségben szenvedett. Semmelweis felfedezésének lényege, hogy felismerte, hogy a gyermekágyi láz valójában a szülés következtében kialakult sebek elfertőződését jelenti. Meglehetősen sorsszerű, hogy halálának közvetlen kiváltó oka ugyanúgy vérmérgezés volt, mint az a betegség, amelytől viszont pácienseit meg tudta menteni. Azt viszont már utólag lehetetlen bebizonyítani, hogy a tünetek részben okozhatták-e közismerten nehéz, kolerikus természetét is, amely végül elmebajhoz vezetett – erről csak feltételezéseket tudunk megállapítani.
– Azt szokás mondani, senki nem lehet próféta a saját hazájában. Igaz ez Semmelweisre is, pláne, hogy magának való természete volt?
– Sokban hátráltathatta felfedezésének érvényesülését az, hogy nehezen kommunikált, mai kifejezéssel élve nem tudta magát kellőképpen menedzselni, ebben sokkal jobban teljesítettek az ellenlábasai például a prágai klinikán. Ő nem foglalkozott a helyezkedéssel, a törleszkedéssel, őt csak a betegei és a gyógyítás érdekelték, ugyanakkor könnyen felfortyant, nem volt diplomatikus, nem tartott fenn kitartott kapcsolatrendszert, bizonyos értelemben szakbarbár volt – ami nem egy eredményes kombináció a társadalmi-szakmai sikerek gyors elérésére. Bécsből ki is fúrták, így került a budapesti klinikára, amely azért másodrendűnek számított a birodalmi főváros után, de ő nem nagyon bánta. A fertőtlenítés fontosságát taglaló felfedezésére is már fiatalkorában rájött, de azt csak a hatvanas éveiben publikálta, mert a praxisát előbbre valónak tartotta.
Sok vita folyt arról régebben, osztrák-e, magyar-e, német-e, de a dokumentumokból kiderül, hogy bár ő egy burgenlandi, ún. hienc családból származott – ahogy például Liszt is –, magát már következetesen magyarnak vallotta. És bár az osztrákok is szívesen vallanák magukénak őt, az UNESCO Világemlékezet-programja egyértelműen magyarként tünteti fel Semmelweis Ignácot és felfedezését. A „prófétaságra” visszatérve, érdekes, hogy a mondás az ő esetében nem igaz: Magyarország előbb elismerte felfedezéseit, mint a külföld.
Az orvos egykori szülőháza a budapesti Tabánban - részlet a filmből
– Kik voltak azok a szakértők, akikre a film támaszkodott? Kiderül a filmből, ki nevezte el Semmelweiset az anyák megmentőjének?
– Ez a kifejezés magától értetődött, ráragadt. A szakemberek után szerencsére nem kellett sokat kutatni, talán a legtöbb tanácsot, információt Dr. Gazda Istvántól kaptuk, aki Semmelweis írásainak kitűnő ismerője. Emellett létezik a Semmelweisről elnevezett orvostörténeti múzeum, könyvtár és levéltár, amelynek a mostani és korábbi munkatársai is rengeteget segítettek, a teljesség igénye nélkül például Dr. Kapronczay Károly vagy Dr. Varga Benedek, és szakértőként közreműködött a SOTE Levéltárának vezetője, Dr. Molnár László is, de forgattunk Bécsben is. A szakemberek mellett a családi szálat is fontosnak tartottam, ezért megszólal a filmben Semmelweis ükunokája is, Dr. Hüttl Tivadar.
– Hogyan oldották meg, hogy vizuálisan is fenntartsák a nézők figyelmét egy olyan dokumentumfilmben, amelynek a témájáról nem állnak rendelkezésre mozgóképanyagok?
– Nehéz volt, hiszen összesen mindössze kilenc ábrázolás maradt fenn az orvosról, de felvettünk statisztákkal újraforgatott jeleneteket, színészek hangján szólalnak meg a korabeli dokumentumok, Semmelweis írásait például Haumann Péter eleveníti meg. A szakértőket is igyekeztük mozgásba hozni, hogy ne csak az íróasztal mellől beszéljenek. Maga az életút azonban valóban fordulatos, tehát aki egy csavarokkal teli történetre kíváncsi, az nem fog csalódni. Halála után még évtizedekig nem nyugodtak meg a kedélyek, holttestét például négyszer temették újra. Az életmű hatalmas – ő volt például a magyar orvosi statisztika elindítója is a gyermekágyi lázban szenvedő betegek arányainak regisztrálásával –, amit nem volt egyszerű belesűríteni 52 percbe.
Semmelweis neve egyik iskolai iratán - részlet a filmből
– Mikor és hol lesz látható a film?
– Az első zártkörű vetítéseket megtartottuk már, és dicsérő visszajelzéseket kaptunk. Az első nyilvános bemutató az M1-en, majd a Duna Tv-n lesz, várhatóan egy-két hónapon belül. A Spektrum tévé is vállalta, hogy ősszel műsorra tűzi az alkotást, és tárgyalások folynak a Hír TV-vel is. Különösen örülök, hogy a megkeresések egy része a Médiatanács által biztosított csatornákon keresztül érkezett.
Jó érzés tudni, hogy egy támogatott film kommunikációja nemcsak a produceri irodától vagy a bemutatást vállaló televíziótól függ, hanem a Médiatanács is hatékonyan vállal ebben feladatot. A friss magyar dokumentumfilmeket ugyanis a közszolgálati televíziók általában sajnos nem promotálják megfelelően. Pedig nagyon fontos, hogy új magyar filmek szülessenek – akár ismeretterjesztő, akár játék- vagy egyéb filmek –, és ha már egyszer működik a filmtámogatási rendszer, jó lenne, ha az állami pénzen elkészült alkotásokat nem éjfél előtt tíz perccel sugároznák a köztévében minden beharangozás nélkül – mint amire már többször láttam példát.
Szeretném, ha a film eljutna iskolákba, egészségügyi intézményekbe is, és az együttműködés érdekében a filmből eljuttattunk egy példányt az EMMI egészségügyért felelős államtitkárának, mert örülnék, ha mindenki megnézhetné, akinek információt jelenthet. Július 1-jén van Semmelweis születésének évfordulója, ami jó apropót biztosíthat egy tematikus vetítéshez.
