A Hajótöröttekben Kolos és a nagypapája hajótörést szenvednek és egy lakatlan szigetre sodródnak, ahol az őserdő az úr, és rengeteg növény és állat található. A főhősöknek önállóan kell gondoskodniuk magukról, amihez a nagypapa minden régi tudására szükség van, így Kolos megtanulhatja a hasznos praktikákat. Szeiler Péter animációs filmjéhez, amelynek első része a Médiatanács Macskássy-pályázatának forrásából készült el, virtuális játék és kézikönyv is készül, hogy még inkább felkeltse a gyerekek tudományos érdeklődését. A 42 részesre tervezett sorozat bevezető epizódját szombaton 16.40-kor nézhetik meg a Duna Worldön.
Az alkotóról dióhéjban
Szeiler Péter Enyedi Ildikó osztályában végzett az Színház- és Filmművészeti Egyetem, rendező szakán. Kisjátékfilmek rendezése mellett az utóbbi időben az animáció világát is birtokba veszi: „És ezt így hogy?”-sorozatának Gitár és Ásványvíz című részeinek elkészülését is támogatta a Médiatanács.
A filmben szereplő információk alapján te túl tudnál élni egy lakatlan szigeten?
– Ez azért nagyban függ a sziget körülményeitől (nevet). De a filmnek nem feltétlenül az a célja, hogy bárki túléljen a segítségével egy ilyen szélsőséges helyzetet, hanem az, hogy felkeltsük a gyerekek érdeklődését a tudomány és a természet iránt. Ez fontosabb annál, hogy hasznosítható tudást adjunk át. Azt vettem észre a gyerekeken, hogy a tudásuk bár nem átfogó, de néha felnőtteket megszégyenítően elmélyült tud lenni, vagyis, ami érdekli őket, ahhoz nagyon is jól értenek. Tehát, elsősorban a motiválás a lényeg, mert ez adja meg az elmélyülés lehetőségét.
– Milyen témákat dolgoznak fel az egyes részek?
– Az első évadban azokat a feltételeket kell megteremteniük a főhősöknek, amire a közvetlen túléléshez szükségük van. Emellett a varánusszal is harcolniuk kell, és fel kell fedezniük a szigetet. A második évadban megpróbálják elhagyni a szigetet, de vissza kell térniük, hogy tovább folytassák küzdelmüket a természettel. A második évad végén, illetve a harmadik évadban már jóval nagyobb hangsúlyt kap a tudományos ismeretterjesztés, túlélőink igazán magas szintre jutnak, vízrendszert építenek, áramot generálnak, hangszereket, játékokat, sőt mozit is csinálnak, hogy elűzzék az unalmukat. A negyedik évadban turisták szállják meg a szigetet, és főhőseink az energiáikat az ő elűzésükbe fektetik. Ekkor már kifejezetten értékesnek látják saját birodalmukat, amelyet meg akarnak őrizni.
– Honnan vannak azok a tudományos információk, amiket a filmekben feldolgoztok?
– Én magam sokat néztem utána a dolgoknak a film elkészítése előtt. Illetve volt egy szakértőnk is, aki értett a természettudományokhoz, de a további részekben egy olyan szakértő csapat bevonását is tervezzük, akik jártasak a cserkészetben, és elsősorban a praktikus tudás oldaláról közelítik meg az dolgokat.
– Mikor és hogyan született meg a film ötlete?
– Csornay Péterrel már túl voltunk több közös munkán, amelyek mindegyike felnőtteknek szóló animáció volt, amikor három éve a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon belém villant, hogy tévúton járunk, az animáció elsősorban gyerekeknek szól, ezért úgy gondoltam, ebbe az irányba érdemes terelnünk magunkat. Emellett régóta foglalkoztatott, hogy hogyan lehet olyan tudományos oktatófilmet készíteni, amiből nem könyököl ki az edukációs tartalom, hanem beleolvad a történetbe.
– Most az első részt mutatja be a tévé. Terveztek további epizódokat is?
– Igen, ez a film alapvetően sorozatnak való. Beadtuk a pályázatunkat a Médiatanács Dargay-pályázatára is, ahol, ha nyerünk, újabb 12 rész készülhet el. Voltunk gyerektartalmakkal foglalkozó fórumokon, ahol külföldi tévék képviselői is nagyon lelkesen fogadták a filmötletet. Ott azt a visszajelzést kaptuk, hogy a 7 perces részekből negyvenkettőt érdemes gyártani, mert ez a mennyiség tévé-kompatibilis. Úgyhogy van is 42 részre való tervünk, amit meg szeretnénk valósítani. Számomra fontos szempont, hogy a film külföldön is eladható legyen, szerettünk volna olyan alkotást létrehozni, ami nemzetközi környezetben is megállja a helyét.
– A történetszövésben is cél volt ez?
– Igen, ugyanakkor fontosnak tartottam, hogy a szereplők magyaros karakterisztikával rendelkezzenek. Kolost például az öcsémről mintáztam, a nagypapa is egy jellemzően közép-kelet-európai, kissé cinikus értelmiségi karakter, aki nem nagyon találta meg eddig a helyét otthon, de a szigeten kivirágzik. Ez nem annyira látványos a filmben, de a visszajelzések azt mutatják, hogy azért érezhető.
– A látványban hogyan jelenik ez meg?
– Bucsi Réka kezdte el a látványt megtervezni, aztán a berlinalés sikere miatt meleg szívvel bár, de elbúcsúzni kényszerültünk. Bakos Barbara vette át tőle a munkát, aki szintén nagyon jó látásmódú szakember, és ő is tehetsége legjavát tette bele a munkába, így általa teljesedett ki és lett egyedi a látvány. Úgy gondolom, hogy sikerült eltalálni a képi világban azt, ami magyaros is kicsit, ugyanakkor az egész világon megállja a helyét.
– A nagypapa szinkronhangja Haumann Péter, a kisfiúé Straub Martin. Hogyan találtátok meg őket?
– A karakterek inspirálták a hangokat. Haumann Péter neve nagyon korán felmerült, de nem voltunk biztosak abban, hogy ő elvállalja, mivel nagyon kevés pénzt tudtunk csak a színészekre fordítani. De tetszett neki a koncepció, és szerencsére elvállalta. Aztán sokat jártunk szinkronstúdiókba, és a kisfiú hangját így találtuk meg, ő is jó választás volt, mert egyszerre természetes, gyermeki és emellett jól instruálható, profi színész is.
– A filmhez számítógépes játék és könyv is készül, mik lesznek a közös elemek bennük?
– Egyrészt VR-szemüvegre (virtuális valóság megélésére alkalmas szemüveg) készül egy játék a filmből, első körben három pályával készülünk kijönni. Itt azokkal a karakterekkel lehet játszani, és azokat a problémákat kell megoldani, amelyek a filmben vannak. Bízunk benne, hogy a technológia piacára még éppen időben érkezünk meg, és lesz kereslet a játékra, hiszen az eszközök egyre inkább elérhetőek lesznek, míg a tartalomfejlesztés még az útjait keresi. A játék mellett pedig szeretnénk egy gyerekeknek szánt túlélési kézikönyvet is csinálni a film alapján, ami szintén az érdekes ismeretterjesztést célozza meg.
– Mi a véleményed a Magyar Média Mecenatúra programról?
– Nekem minden príma volt a pályázás során, és bár én a kreatív részét viszem, úgy éreztem, hogy minden gördülékenyen ment. Ezt a filmtervünket elsőre forráshiány miatt elutasították, és ez akkor valamelyest elbizonytalanított. Attól féltem, ez az udvarias megfogalmazása annak, hogy kevéssé átütő a terv. Azonban a következő alkalommal újra pályáztunk vele és akkor megkaptuk a lehetőséget, szóval a félelmem alaptalan volt.
