„A válasz nem mindig a racionalitásban keresendő”

2016.09.08. 11:02 :: Sajtoiroda

Interjú Reich Dániel rendezővel

Nyolcvanas évek, családi nyaralás, Balaton. A fiatal főszereplő, Beni talál egy régi fényképezőgépet, amivel megszállottan fotózni kezd. Amikor azonban lencsevégre kapná húgát, a lánynak nyoma veszik. Később kiderül, hogy tíz évvel korábban hasonló körülmények között ugyanitt tűnt el egy fiatal... A Médiatanács által támogatott Záridő című kisjátékfilmről, amely kategóriájában elnyerte a 2015-ös H.S.C. Aranyszem fesztivál legjobb operatőrnek járó díját, s amelyet szeptember 11-én, vasárnap, 23 óra 10 perckor vetít az M2/Petőfi TV, a film rendező-forgatókönyvíró-operatőrével, Reich Dániellel beszélgettünk.

Az alkotóról dióhéjban

Reich Dániel

rd.jpg

2010-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőr szakán. A C-változat és az Epilógus című kisfilmjeivel már a diák kategóriában elnyerte a legjobb operatőrnek járó H.S.C. Aranyszem díjat. Eddig két nagyjátékfilm operatőre volt: a Drága besúgott barátaim a Varsói Filmfesztivál legjobb első film díját hozta el, az Isteni Műszak pedig számos sikert gyűjtött be külföldi fesztiválokon, többek között Los Angelesben és Portóban. Rendezői bemutatkozása, a Záridő c. kisfilm mellett operatőrként közreműködött az En Passant, a Helló, Szia, Csókolom! és a Zrínyi és a vadkan – egy nemzeti tragédia nyomában című, szintén a Médiatanács támogatásával készült mecenatúrás alkotásokban is.

– Hogyan jut az ember eszébe egy ilyen történet? Sok Galaktika Magazint olvasol?

– Nem feltétlenül (nevet). Igazából két inspirációs forrása volt a filmnek. Az egyik egy általam nagyon kedvelt író, Lackfi János novellája, amely egy festőről szól, aki ha valakit lefest, akkor az a személy eltűnik. Én ezt a történetet nagyon izgalmasnak tartottam, s amikor elmeséltem az egyik rendező barátomnak, Simon Balázsnak, ő elmondta, hogy neki is volt korábban egy hasonló ötlete egy fényképezőgépről, ami eltüntet embereket, s hogy korábban ezt egy felvételire képregény formájában meg is valósította. Ez a két történet nekem nagyon megtetszett, ezért próbáltam őket összegyúrni eggyé.

– Miért éppen egy balatoni nyaralás keretei közé álmodtad meg ezt a történetet?

– Szerettem volna egy olyan helyszínt találni, ami közel áll hozzám, ismerem, és ahol megvalósíthatónak tartom a cselekményt. Ekkor jutott eszembe a Balaton és a Balaton-part, ahol a nagyszüleimnek köszönhetően gyerekként nyaranta rengeteg időt töltöttem. Így állt össze a film alapja: kitaláltam egy sztorit, amibe integráltam ezeket az ötleteket, és az egészet egy ismert helyszínre építettem föl. A filmbéli rendőrőrs például a nagyszüleim háza, a sötétkamra pedig, ahol a képeket hívják elő, a fáskamrájuk. Számomra így ez a kisfilm egy nagyon személyes, nagyon őszinte történetté tudott válni, mert a nagyszüleimhez kötődő múltat és annak képeit, emlékeit sikerült egy filmen megörökítenem.

1_20.jpg

– Rendezőként ez az első filmed, operatőrként viszont fiatal korod ellenére számos alkotást, több kisjátékfilmet és két nagyjátékfilmet is jegyzel. Ezen a filmen is érződik a korhoz és hangulathoz illő, nagyon eltalált képiség. Gondolom, nem csak a barátod felvételis ötlete miatt lett a film központi eleme a fényképezőgép…

– Valóban nem. Még gyerekként kaptam egy régi Praktika fényképezőgépet az apukámtól, amit még az ő apukája használt. Én ezen kezdtem el megtanulni fotózni. Ez is egy olyan személyes elem, amit próbáltam a filmbe nyomokban belecsempészni, majd megfejelni az egészet egy olyan váratlan misztikummal, ami még filmszerűbbé teszi ezt a történetet.

2_19.jpg

– Szereted a sci-fit?

– Nagyon szeretem a sci-fiket, a fantasyket, abszolút sci-fi-rajongó vagyok. S mivel kevés ilyen magyar filmet látok, ezért ez egy szándékos döntés volt, hogy mindenképpen ebben a műfajban szeretném kipróbálni magam.

– Gondolom, akkor szimbolikus jelentőségű a film szinte első képkockáján a főszereplő kezében a Galaktika Magazin…

– Így van. Egyrészt szerettem volna olyan apró jeleket belerejteni a filmbe, amiből a nézők egy része biztosan tudja, hogy aki Galaktika Magazint olvas, az talán hajlamos arra, hogy higgyen a csodákban vagy a természetfelettiben. S az az igazság, hogy ez sem volt egy nagyon távolról jövő gondolat. Ezeket az újságokat ott találtam meg a nagyszüleim nyaralójában, mert a nagybátyám egy igazi nagy Galaktika-olvasó és -rajongó volt tinédzser korában, s gyakorlatilag a hetvenes évektől kezdve polcokban álltak nálunk a Galaktikák. Úgyhogy nagyon könnyű dolgom volt, mert csak le kellett vennem őket a polcról. Sok minden összecsengett így a filmben…

3_17.jpg

– Volt ebben egyfajta rendezői szándék vagy sugallat a néző felé, hogy úgy értelmezze ezeket a misztikus történéseket, hogy igazából csak a sci-fi-rajongó fiú fejében születtek meg?

– Az volt a célom a film lezárásával, hogy nyitva hagyjam ezt a kérdést, hogy mit is jelent ez a történet, és hogy hol folytatódhatott volna a film. Szerettem volna egy picit a néző agyát is igénybe venni, illetve ebben az is közrejátszott, hogy egy kisfilmbe körülbelül ennyi az, ami belefér. A mi történetünk így igazából úgy fejeződik be, hogy elindul egy új történet. Sokat viccelődtünk ezen, hogy akár lehetne egy folytatást is készíteni. Szerintem van még ebben annyi, de a legfontosabb az, hogy a történet végén megfogalmazódjanak kérdések a nézőben.

– Mi a film üzenete?

– Én azt fogalmaztam meg magamban, hogy a válasz nem mindig a racionalitásban keresendő, hanem van úgy, hogy a megmagyarázhatatlan, csodás dolgokban kell hinnünk ahhoz, hogy megértsünk dolgokat. Itt van egy fiatal főszereplő, akiben még megvan a naivitás, aki még hisz ebben. S engem az érdekelt, hogy ez a fiatal srác s egy nála húsz évvel idősebb férfi, egy nyomozó tud-e egyformán hinni a megmagyarázhatatlanban.

 4_12.jpg

Kovács Tamás és Trill Zsolt a fiú és a nyomozó szerepeiben

– Amilyen bizalom kialakul ebben a két emberben ilyen rövid idő alatt egymás iránt, az nagyon arra utal, hogy egy hullámhosszon voltak. A jó nyomozó, ha másként nem tudja kideríteni az épp aktuális esetet, akkor képes az igazságért – az életét a fiúra bízva – akár magát is feláldozni?

– (Nevet.) Ha mondjuk nem ott lett volna vége a filmnek, ahol, s mondjuk megvártuk volna, míg a lány felébred, az nyilván sok megválaszolandó kérdést felvetett volna. De én pont a kettőjük játszmájára akartam kiélezni a filmet, hogy vajon hogy döntenek a film végén, megbíznak-e egymásban.

– A film címéül választott s egyben a fotózásban a kép rögzülésének idejét jelölő kifejezés, a záridő, mintha szimbolikus értelemben is a te történetedre lett volna kitalálva: azzal, hogy a fényképezőgépen lenyomod azt a gombot, azzal valami, a pillanat, az idő, s jelen esetben az életnek egy része is lezáródik. Ez volt a címválasztás oka?

– Igen, a címválasztás ilyen szempontból tudatos volt. Ez egy, a fényképezés mechanikájából eredő kifejezés, és megtetszett, hogy a magyar nyelvben ennyi többletjelentéssel bír, és hogy mennyire jól rezonál a filmre: hogy valamit, az időt bezárjuk, épp úgy, ahogy a fényképezőgép bezárja a fényt egy kis dobozba, és aztán kinyitja. Az angolban ilyen szó sajnos nincs, ott a mechanikára van egy kifejezés, a „shutter”, ami nem adja vissza a „záridő” többletjelentését. Ezért nagyon sokáig kellett gondolkodnunk az angol címen, de aztán kaptam egy jó tippet, a „recall”-t, ami visszahívást jelent. És ez nekem nagyon tetszett, hogy sikerült egy olyan szót találnunk az angolban is, ami szintén a folyamatnak egy kulcsmozzanatát fejezi ki.

 5_12.jpg

Móga Piroska az eltűnt húg szerepében

– A filmnek a forgatókönyvírója is vagy. Nem sok párbeszéd hangzik el a filmben…

– (Nevet.) Ez részben szándékos volt. A kevés dialóggal az volt a tervem, hogy sokkal atmoszférikusabb film készüljön, amiben inkább a főszereplő belső világa jelenik meg, amit ő átél ezen a történeten keresztül. Én nagyon szeretem az ázsiai filmeket, például a japán animéket is, amikben nagyon lényegre törően beszélnek a szereplők egymással, miközben inkább a képek azok, amik hangsúlyosabban mesélik el a történéseket. Nem feltétlenül kell szerintem mindig, mindent kimondani. S nyilván ez a szemlélet abból is fakad, hogy elsősorban operatőr vagyok, aki inkább képekben, helyzetekben, mozdulatokban, nézésekben gondolkodik.

– Most, hogy belekóstoltál a rendezésbe is, tervezed, hogy további filmeket is rendezel majd?

– Igazából már megvan a következő filmterv, ez is egy kisjátékfilm lesz, és szintén a mecenatúraprogramból nyertünk rá támogatást. A belső oldal lesz a címe, és egy fiatal autista fiúról és családjáról fog szólni. Míg a Záridőben megállunk azon a ponton, mielőtt belépnénk egy másik világba, ebben a következő kisfilmben már át is ugrunk majd ebbe a belső oldalba, ezért nagyon izgatottan várom, hogy forgassunk.

 6_8.jpg

Tóth Ildikó a családanya szerepében

– A Záridő is a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának jóvoltából készülhetett el. Mit gondolsz a támogatási rendszerről?

– Szerintem a kisjátékfilm ma egy nagyon hányattatott sorsú műfaj. Ma ebben a műfajban talán leginkább a YouTube-on az 5–6 perces filmek találják meg a közönségüket. Ami annál hosszabb, az nagyon nehezen tud csak elterjedni, mert a kisjátékfilmeknek igazából nincsen platformja, nincsen megjelenési lehetősége. Tehát önmagában egy mostoha műfaj, de eközben meg az alkotóknak, és azoknak, akik szeretnék kipróbálni magukat, a kezdő lökéshez a legfontosabb. Kicsit olyan, mint egy nagyjátékfilm-készítés előszobája, ezért nagyon fontos a filmesek számára és egy nagyon jó bemutatkozási lehetőség nyújt. Tehát én nagyon örülök annak, hogy a Médiatanács komolyan gondolja ezt a pályáztatást, és invesztál ebbe, mert akik ezeken a pályázatokon keresztül készíthetnek filmeket, később nagyjátékfilmes alkotókká is válhatnak.

 7_5.jpg

Werkfotó a forgatásról

komment

Címkék: interjú kisjátékfilm Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Huszárik Zoltán Reich Dániel

A Médiatanács blogról

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogja. A Médiatanács tagjai: Karas Monika elnök, Budai László, Hankiss Ágnes, Szadai Károly és Meszleny László.

Weboldal a médiatörvényről

Ugrás a www.mediatorveny.hu-ra

Mecenatúra – Pályázati tükör

mecenatura_uj_310x222.jpg

A Médiatanács a Facebookon

  

Mecenatúra a Facebookon

                 

A Médiatanács YouTube-csatornája

Iratkozz fel YouTube-csatornámra
süti beállítások módosítása