Detlef Kleinert cikke a Die Pressében
A fenti címmel és Magyarország rosszul választott, ezért Ausztria és Németország osztályharcos körei hadjáratot folytatnak ellene alcímmel közölt „vendégkommentárt” a Die Presse című osztrák napilap 2011. december 29-i számában Detlef Kleinert professzor, német televíziós újságíró tollából.
Kleinert szerint a Magyarország elleni osztrák és német negatív sajtóhadjárat oka az, hogy az a demokratikus választásokon nem megfelelő döntést hozott.
„Amióta a magyarok elkövették azt a hibát, hogy rosszul választottak, a kampányok nem csillapodnak – írja Detlef Kleinert. – Természetesen mindig ugyanazok az átlátszó frázisok vannak porondon, amelyek a demokrácia bukására hivatkoznak, mindig ugyanazon személyek tűnnek fel, akik – a szocializmus híveként – úgy látják, hogy veszélyben van a sajtószabadság, és mindig ugyanazok a koronatanúk szállítják az információt. Mindenki ismeri az összes olcsó, rég megcáfolt vádat, hiszen mindig ugyanazt a régi lemezt fújják.”
A korábban 20 évig az ARD délkelet-európai tudósítójaként dolgozó professzor ugyanakkor meglepőnek tartja, hogy „mindig újabb intézetek kerülnek elő, amelyek – nyilvánvalóan hitelt érdemlő információk hiányában – hagyják magukat a fent említett hadjáratokba bevonni.” Ennek kapcsán rámutat, hogy a közelmúltban Bécsben Vásárhelyi Máriát és Rényi Pál Dánielt „Sajtószabadság” díjjal tüntette ki a Riporterek határok nélkül nevű szervezet.
„Az, hogy mindketten határozottan baloldali lapnak dolgoznak, nem tesz semmit – olvasható a cikkben. – Ahogy az sem, hogy az újságírónő bíróság elé vitte két, az előadásáról humorosan beszámoló baloldali kollégáját, amiért ők ’műveletlen idióták’. Nos, nyilván mindenki mást ért véleményszabadság alatt. Hogy a másik díjazott, Rényi Pál Dániel egy, a „Falter”-hez hasonló lapnál dolgozik, amely már 1991-től, (és 1993-tól egyre erőteljesebben) a Fidesz ellen kampányol, helyénvaló. Ez is azt bizonyítja, hogy még sincs olyan rossz helyzetben a sajtószabadság Magyarországon.”
Kleinert a díjat odaítélő bizottságban dolgozók közül Albert Rohanról és a magyar származású Paul Lendvairól is megemlékezik publicisztikájában.
„Ennél is érdekesebb az, hogy kik tetszelegtek a magyar sajtószabadság megmentőjének szerepében. Elsőként itt van a zsűri szóvivője, Albert Rohan, aki évekig Törökországot dicsőítette. Csak hogy a hivatkozás egyértelmű legyen, a Riporterek határok nélkül elnevezésű szervezet Törökországot a sajtószabadság tekintetében hátrasorolta a 138. helyről a 178.-ra, Zimbabwe (123), Banglades (126) és Ukrajna (131) mögé. Rohan úrnak is lett volna számos lehetősége, hogy a sajtószabadság iránti elkötelezettségét bizonyítsa.”
Paul Lendvainak pedig a következőket javasolja:
„Említésre méltó Paul Lendvai is, aki beszédében azt hangoztatta, hogy a közszolgálati audiovizuális médiában nem lehet az etikai normák betartásáról és professzionalizmusról beszélni. Minden bizonnyal Paul Lendvai nem az ORF-re célzott, amelyre egyébként ez az állítás minden kétséget kizáróan igaz – hiszen ez az a csatorna, amely a talk show-vendégei kiválasztását az SPÖ-vel egyezteti, és a főszerkesztő kinevezése esetén is úgy táncol, ahogy az elvtársak fütyülnek. Lendvai tehát szintén találhatna sok feladatot, amellyel bizonyíthatná a sajtószabadság iránti nagy elkötelezettségét.”
Kleinert szerint bár „az Orbán-kormány sok esetben kínos döntéseket hozott, nem volt ez másképp a médiapiac újjászervezése esetén sem, a korábbi, korrupt baloldali kormányzatok támogatói az utolsók, akiknek joguk van a sajtószabadság haláláról beszélni, számukra ugyanis ez nem a sajtószabadságról, hanem az ideológiáról szól.”
„Ahogyan már említettük: a magyarok rosszul választottak, ezért az osztályharc őrei hadjáratot indítottak ellenük Ausztriában és Németországban” – ismétli meg állítását a 71. életévében járó író-újságíró.
Végül megjegyzi, hogy a tények nincsenek összhangban a Magyarország elleni vádakkal.
„A Freedom House Magyarországot a sajtószabadság minősítése tekintetében a „szabad” kategóriába sorolta, és a nyertes, Rényi Pál Dániel már Bécsben rámutatott arra, hogy egyetlen olyan konkrét eset sem történt Magyarországon, ahol a sajtószabadság nyomás alá került volna” – fogalmaz a december 29-én nyomtatásban, majd a kiadó internetes újságjában is megjelent jegyzetében Detlef Kleinert.
