Ismeretterjesztő animációs filmben elevenednek meg középkori magyar várak – interjú Grábler Zsuzsa rendezővel
Vajon melyik várunknak volt külön vártornya az illemhelyiség számára? És melyik településünkön húztak fel a XIII. században olyan összkomfortos, hatalmas királyi várat, ahol részleges központi fűtés és fürdőszoba is rendelkezésre állt? És vajon mire lehet használni egy robotpilótát egy történelmi ismeretterjesztő film készítésekor? Ha megnézzük Grábler Zsuzsa filmjét nem csak a feltett kérdésekre kapunk választ, hanem a Médiatanács támogatásának köszönhetően az idő kerekét visszatekerve modern, 3D-s animációs technika segítségével csodálhatjuk meg nyolc középkori várunk egykori pompáját, mindennapjait. A Virtuális vártúrák – régi váraink új fényben képkockáin Diósgyőr, Esztergom, Kisnána, Óbuda, Siklós, Simontornya, Tata és Visegrád várai válnak eleven közösségi terekké és nyújtanak valódi filmélményt.
Az alkotóról dióhéjban
Grábler Zsuzsa dokumentumfilmes, operatőr, rendező, televíziós szakember több tévécsatornánál is kipróbálta magát – dolgozott a Magyar Televízió Zöldpont című szabadidősport magazinjánál, a TV2 Gyorsulás című portrémagazinjánál, az RTL Klub Survivor produkciójánál, az utóbbi időben pedig a Magyar Televízió Delta című tudományos műsorában vett részt, mint szerkesztő, operatőr és vágó. Szabadidejében szívesen merül el a sziklák és barlangok világában, szeret festeni, rajzolni, fotózni is. Új ismeretterjesztő animációs filmje a Virtuális vártúrák – régi váraink új fényben jól felhasználható a történelemoktatásban is.
– A filmjében szó esik egy legendáról, amely szerint egy ezeréves álomból ébredő helyi sárkánynak köszönhetően, 2521-ben ismét felépül majd a kisnánai vár. Ön mit gondol, ismét állni fognak azok a várfalak, még ha nem is a sárkány révén?
– Erre a legendára különösen büszke vagyok, mert nem a szakértő ajánlotta, hanem én magam találtam a várat népszerűsítő egyik honlapon. Az egyik régészeti rekonstrukciós irányzat szerint érdemes törekedni a helyreállításra, a magyar szakemberek többsége azonban a meglévő maradványok megőrzését tűzi ki célul, és a visszaépítést nem támogatják. Virtuális módon viszont a filmben már most is felépült a vár.
– Honnan jött az ötlet, hogy várakról készítsen filmet?
– A Deltánál dolgoztam, amikor az egyik adáshoz egy múzeumi kiállításhoz létrehozott várrekonstrukcióról forgattunk Visegrádon. Az ottani szakértővel, a visegrádi múzeum igazgatójával, Buzás Gergely régész-művészettörténésszel és a 3D-s informatikai tudást adó vállalkozás vezetőjével, Balogh Andrással közösen kezdtünk el azon gondolkodni, hogy érdemes lenne több ilyen feldolgozást is bemutatni. Sok olyan részletet lehetne így a közönség elé tárni, ami egyébként nem közismert. Például hogy Óbudán királyi székhelyként egy óriási, impozáns vár épült, amelybe Európában akkor ritkaságszámba menő fürdőszobát és falfűtést is terveztek, vagy hogy a visegrádi vár külön árnyékszéktoronnyal is rendelkezett.
Fürdőszoba-rekonstrukció a XIII. századi óbudai várból - Forrás: virtualisvarturak.hu
– Mi alapján választották ki a főszereplő várakat?
– Az volt a célunk, hogy a középkori várépítészet fejlődését szemléltessük a római alapokra épült falaktól a faszerkezetes földsáncvédelmi rendszeren át a bástyás kőfalakig, amikor már az ágyúk megjelenése azt tette szükségessé, hogy a várak erőddé alakuljanak át, és kevésbé volt fontos, hogy látványosak legyenek. Mintegy hat évszázadot fog át a nyolc vár, amelyek jól reprezentálják az egyes fejlődési szakaszokat, a történelmi sorrendet. Persze az is szempont volt, van-e elég információnk a kiszemelt várhoz.
– Alapos kutatómunkát végeztek a vártörténetek felderítéséhez. Tanulmányoztak külföldi példákat is?
– A felkészülés során rengeteg youtube-videót néztünk meg hasonló munkákról. Különösen a franciáknál népszerű ez a műfaj, és sok megoldást én is szívesen alkalmaztam volna, ha nem köti meg a kezünket a szűkös büdzsé. A végeredményt tekintve büszkék lehetünk, mert úgy érzem, színvonalas filmet hoztunk létre, amely szakmailag alapos és egyúttal vonzó a nézők számára – miközben nem egy olyan külföldi dokumentumfilmmel találkoztam, amelybe sok pénzt öltek, de ennek ellenére nem hozta az ehhez képest elvárt minőséget.
Így készült az animáció - Forrás: virtualisvarturak.hu
– Ha visszamehetne az időben, melyik várat nézné meg a legszívesebben, melyik a legérdekesebb az Ön számára?
– Azt hiszem, Mohosvár nagyon tetszene nekem, igazán helyes, kompakt kis vár, ami vérbeli romantikus várjellegű hatást kelthetett. Azért is lenne érdekes látni, mert mára csupán néhány törmelékkupac utal a sáncon és árkon belüli egykori kővárra.
– Hogyan találtak szereplőket a középkori élet megörökítéséhez?
– Az élőszereplős jelenetekhez hagyományőrző csoportokat hívtunk segítségül, akik profin és lelkesen oldották meg a kéréseinket. Három csapattal dolgoztunk, a Schola ArtisGladii et Armorum Európai Harcművészetek Iskolája Egyesülettel, a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrenddel és a MareTemporisszel.
– Ritkán alkalmazott technikát is bevetettek a filmhez. Milyen tapasztalatai voltak a robotrepülőkkel? Okozott a használatuk fejtörést?
– A robotrepülők ötlete az animációért felelő cégtől, a Pazirik kft.-től jött. Az eszközöket természetesen a kezelőik irányították. Minden gördülékenyen zajlott, a tervezett képeket rendben fel tudtuk venni. Az viszont sokszor előfordult, hogy amikor kivonultunk a forgatáshoz, a várakat éppen akkor látogató turisták körénk gyűltek és kisebbfajta extra látványosságként minket is megcsodáltak.
Robotrepülőt is használtak a forgatáshoz
A légifelvételeket arra használtuk, hogy az élő képre építsük tovább a virtuális várat, így a film nézői jól áttekinthetően, az animációt felhasználva, koronként ismerhessék meg a várak körüli változásokat. A filmet egyébként megnézte a most 14 éves fiam, és őt is lekötötte, ami szerintem a modern technikai megoldásoknak is köszönhető. Magát az animációs munkát is többen dicsérték – amikor például az élőszereplős jelenetek átalakulnak animációvá, az sokak számára valóságos maradt egy ideig.
– Van olyan történet, amit különösen sajnál, hogy kimaradt a korlátozott időtartam miatt?
– A tatai várhoz kapcsolódó történeteket szívesen bemutattam volna, az egyik szerint például a magyarok csellel vették vissza a töröktől a várat. De sok mást is említhetnénk, hiszen mindegyik várról önállóan is készülhetne egy-egy 26 perces epizód. Örömmel folytatnám is a sort más várakkal, a forgatás során egyre újabb és újabb ötletek merültek föl, amelyek képernyőre kívánkoznak.
Bajvívás forgatása a várak mindennapjainak bemutatásához - Forrás: virtualisvarturak.hu
– Mikor találkozhatnak a nézők legközelebb a filmmel?
– A bemutató vetítés már megtörtént az m2-n egy július közepi hétvégén a déli idősávban, de remélem, fogják még ismételni egy jobb időpontban, és nemcsak a gyerekcsatornán. Szeptember elején nyílik egy új vándorkiállítás a visegrádi Mátyás Király Múzeumban, ahol szintén látható lesz a film, és úgy tudom, több múzeum is érdeklődik iránta, valamint dvd-formátumban is tervezik terjeszteni – de ez innen már a producerek dolga.
– Kapott további filmes ihletet a váraktól más, Médiatanács által kiírt pályázatra?
– Igen, hiszen amit én a pályázati folyamatból érzékeltem, az nem ellenkezett azzal, amit eredetileg is elképzeltem. Szívesen megcsinálnám a Képes Krónikát három emblematikus király – Attila, István, László – életét feldolgozva hasonló animációs-dokumentumfilmes eszközökkel. A könyvből nemcsak a benne lévő rajzokat érdemes megmutatni, de a szöveg is nagyon karakteres és jól érthető, amit érdemes megismertetni a mai korban élőkkel is.
A film főcíme is gazdag animációban
