Interjú Babinszki Edit ismeretterjesztő filmes rendezővel
Ázsiai bevándorlókra bukkantak egy trópusokat idéző, néptelen bakonyi faluban – szenzációhajhász bulvármédiában akár ez is lehetne a címe Babinszki Edit új filmjének. Az ismeretterjesztő animációs alkotás a magyar őslénytan néhány egyedülálló eredményét és azok hátterét ismerteti, készítői pedig a Médiatanács pályázatán jutottak támogatáshoz. De hogyan lesz az őslénytanból bevándorlás? És hogyan a Bakony éghajlatából trópusi? Az ördög ezúttal is a részletekben rejlik: a bevándorlók Európában eddig nem ismert, ázsiai eredetű dinoszauruszok maradványait jelentik, a trópusok kifejezés pedig nem a globális felmelegedésre, hanem a 85 millió évvel ezelőtt itt uralkodó éghajlatra utal. A Dinoszauruszok és vadászaik címmel forgatott film világszínvonalú magyar animációt alkalmaz és egy száz évvel ezelőtt élt világhírű erdélyi kutatót is bemutat. Az elsőfilmes rendező, a geológusként is dolgozó Babinszki Edit a Médiatanács blogján többek között azt is elárulja, hogy egy Nature-publikáció és egy BBC-s forgatás lehetősége közül melyik érdekelné jobban.
Az alkotóról dióhéjban:
Babinszki Edit geológusként végzett az ELTE-n. 2004-től az MTV tudományos-ismeretterjesztő műsorainak (Delta, Delta Plusz, Mindentudás Egyeteme) szerkesztője, tudományos újságíró, emellett párhuzamosan a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet tudományos főmunkatársa, az MTA köztestületének tagja. A szerkesztőként és forgatókönyvíróként jegyzett Korhadó múlt, porladó jövő? – A bükkábrányi ősciprusok címmel készített ismeretterjesztő filmje 2009-ben elnyerte a 40. Magyar Filmszemle tudományos-ismeretterjesztő kategóriájának megosztott fődíját.
– Kiskorodban dinórajongó voltál?
– Nem mondhatnám. A kutatói lét maga azonban érdekelt, nagy hatással voltak rám Juhász Árpád filmjei, egyebek mellett ezért is lettem geológus.
– A te filmed az első dinoszauruszkutatásról szóló magyar ismeretterjesztő film. Hogyhogy nem készült még ezen a területen hazai alkotás?
– Talán mostanra érett meg erre a téma, gyűlt össze annyi eredmény, ami már a laikus nézők számára is érdekes, és kerek, egész történetet ad. Egy jó animációhoz például tudni kell, hogy miként mozoghattak a 85 millió évvel ezelőtt élt állatok, és 2000-ben, amikor az első maradványok előkerültek Iharkútról, még csupán néhány csontot találtak. Ebből az már kiderült a kutatók számára, hogy a leletek nagy jelentőségűek, de hiteles filmes bemutatásukhoz további maradványok megtalálására volt szükség. A Delta azonban már a kezdetektől figyelemmel kísérte a kutatásokat és folyamatosan hírt adott róluk. Ezért is tudtam archív filmrészleteket beilleszteni a mostani filmembe az akkor folyó ásatásokról.
– Mit tapasztaltál, Ősi Attila, a magyar kutatás vezetője mennyire érezhette a forgatócsoport munkáját hátráltatónak? Vagy szem előtt tartva a nagyközönség tájékoztatását, esetleg szívesen vette a kamera érdeklődését?
– Ősi Attilát már régóta ismerem, hiszen kollégák vagyunk, gyakran találkoztunk a Delta-forgatásokon is. Olyan ember, aki örömmel osztja meg a kutatási eredményeit szakmán kívül tágabb körben is. Pozitívan állt a forgatáshoz, és az animációs részek kialakításakor is készségesen eljött konzultálni, tehát csak jót mondhatok. Persze, mivel kutatóként is dolgozom, különösen figyeltem arra, hogy a lehető legkevesebb gondot okozzuk a felvételek elkészítésekor a terepen.
– Hogyan találtál rá a kitűnő animációs részeket készítő csapatra? Miért volt fontos, hogy a korabeli táj és a dinoszauruszok rekonstrukciója is megjelenjenek a filmben?
– Az egerszalóki Greenzero Kft.-t és vezetőjét, Magyar Ádámot a Google-n keresztülfedeztem fel. Egyszerűen beírtam a keresőbe, hogy dinoszauruszok és animáció, és a videotalálatok között volt az egyik filmjük. Megörültem, hogy jé, ezt a nagyszerű munkát magyarok készítették, és felvettem velük a kapcsolatot. Nagyon fontosnak tartottam a jó minőségű, élethű animációkat, ugyanis még egy szakembernek is nehéz elképzelni, hogyan néztek ki ezek az egykoron élt állatok, hát még a nagyközönségnek!
Magyar szakemberek által készített animációs jelenet a filmből
– Miért döntöttél úgy, hogy Nopcsa Ferencről, a mintegy száz évvel ezelőtt élt első magyar dinoszauruszkutatóról is szó essen a filmedben?
– Azért, mert az ő munkássága világhírű szakmai berkekben – az erdélyi, hátszegi leletegyüttesekről szóló cikkeit még ma is idézik –, és minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy a nevét a nagyközönség is megismerhesse. Ezenfelül pedig rendkívül színes, kalandor típusú személyiség volt, akinek az élete önálló filmre is kívánkozna, feltérképezte például az albán hegyvidéket, gépeltérítésben vett részt a monarchia területén, egyszer kis híján Albánia királya lett, de a Magyar Királyi Földtani Intézetet is vezette.
– A Médiatanács pályázatának nyerteseként mennyiben kellett kompromisszumot kötnöd? Mi az, amit esetleg nem tudtál megvalósítani, bár szeretted volna a filmben?
– Úgy gondolom, minden benne van a filmben, amit kigondoltam. Elég volt az elnyert pénz – Magyar Ádáméknak köszönhetően fantasztikus animációk is készültek. Csak azon aggódtam, hogy a szűkös költségvetésbe hogyan fér majd bele a díjazásuk, hiszen ők már a BBC-nek is készítettek dinós animációt. Szerencsére azonban rendkívül méltányos árat kértek, mert ők is fontosnak tartják az ismeretterjesztést, és figyelemmel követik Ősi Attila eredményeit. A lényeg, hogy amit beleálmodtam a filmbe, azt be tudtam mutatni, és sikerült úgy megjeleníteni, ahogyan azt elképzeltem. Persze, ha lett volna még pénz, találtam volna neki helyet, de ezzel minden rendező így lehet.
Ősi Attila kutató a kamera előtt
– Tudósként és filmesként is dolgozol. Ezek a szakmák egyenként is teljes embert kívánnak. Mi az oka, hogy mindkét területet műveled?
– Egyik nélkül sem tudom elképzelni az életemet. A kutatói lét öröme, amikor egy újdonságra bukkanok, olyan felfedezést teszek, amire más még nem jött rá, nem talált meg, nagyszerű érzés. Ugyanakkor arra törekszem, hogy a tudást, amit megszerzünk, mutassuk is meg a tágabb közönségnek. Amikor elvégeztem az egyetemet, éreztem, hogy nem elég számomra, hogy hébe-hóba írok egy-egy cikket, mert a mozgóképpel jóval hatékonyabban tudnék hatni, és egyszerűen bekopogtattam a Delta műsorához. A főszerkesztő, Montskó Éva pedig nyitottan fogadott és kipróbált. Észrevettem már, hogy ha sokat filmezek, hiányzik a geológia, ha pedig sokat kutatok, hiányzik a forgatás.
– Ha egy kívánságod lehetne, mi lenne számodra vonzóbb: egy saját Nature-publikáció és a vele járó tudományos hírnév vagy egy BBC-forgatás David Attenborough-val korlátlan költségvetéssel egy általad választott témában?
– Hm, nehéz kérdés, de talán a filmforgatást választanám. A Föld egyik számomra legvonzóbb helyére, a Karib-tengerre mennék, és vitorláshajókkal bejárva a szigeteket komplexen mutatnám be a régiót, a földtörténetet, az élővilágot, az ott élő népeket – beteljesítve ezzel gyerekkori álmom. De ha az álmodozásból visszatérünk, már annak is örülnék, ha a fiókomban lapuló, jóval reálisabb forgatókönyvek közül egyet-egyet valóra tudnék váltani például a Kárpát-medence vulkánjairól vagy Nopcsa Ferenc életéről. Mindenesetre szorgalmasan pályázunk.
Az ismeretterjesztő film a kutatói lét mindennapjaiba is bepillantást nyújt
