Az okoseszközök és a töméntelen mennyiségű információval ellátó internet idején nehéz feladatnak tűnhet rávenni a gyerekeket, de talán a felnőtteket is arra, hogy az idejüket a természetben töltsék. Pedig az állatok, amelyekről két kattintással mindent megtudhatunk, körülöttünk élnek, talán éppen csak egy karnyújtásnyira onnan, ahol a mi otthonaink vannak. Gauder Áron és a természetfilm.hu csapata a Médiatanács pályázati forrásából arra vállalkozott, hogy újszerűen, mégis a hagyományokat tiszteletben tartva mutatja meg fiataloknak és idősebbeknek a természet értékeit. A Mesél a ceruza című online sorozatról, amely a Filmdzsungel oldalán nézhető meg, a rendezőt kérdeztük.
Az alkotóról dióhéjban
Gauder Áron animációs rendező a karrierjét a Kosmo Stúdióban kezdte, és 1997-ben készítette első rövidfilmjét Klausztrofóbia címmel. Pálffi György Hukkle című különleges filmjének a speciális effektekért felelős munkatársa volt, eddigi legnagyobb sikere pedig a Nyócker! című animációs film, amely külföldön és Magyarországon is számos díjat nyert el. A Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának köszönhetően a közelmúltban dokumentumfilmmel is foglalkozott, rendezője volt A kőbaltás ember című alkotásnak, valamint részt vett a Boxi animációs sorozat létrehozásában, valamint ő rendezte a Kojot és a szikla című animációs filmet is.
– Hogyan választottátok ki a történeteket?
– Fontos elmondani, hogy én egy kis láncszem vagyok a dologban. A természetfilm.hu régóta működik jól, és én viszonylag új vagyok közöttük. Ugyan én rendeztem a filmeket, de Molnár Attila Dávid írta a történeteket, amik egyébként mind megtörtént esetek, és már régóta gyűltek a fiókban. Tényleg szereltek fel kamerákat sasfészekhez és varjúfészekhez, de a medvét és a hiúzt is meglesték, és az a papagáj valóban megszökött. Örültek volna, ha ezeket a történeteket valahogy valamikor meg lehet mutatni, le lehet forgatni, és kitalálták, hogy legyen egy mesélő, és amit mesél, az rajzban jelenjen meg a képernyőn. Papp János narrálta végül a filmet, akinek nagyon jó mesélős hangja van. Ezek a történetek attól különlegesek, vagy mások, mint a legtöbb állatos magyar népmese például, mert valóban megtörténtek.
– Igen, a filmek végén mindig megmutatjátok, hogy az interneten vagy a valóságban hogyan lehet az adott történetnek utánanézni. Ez is népmesei, csak itt „aki nem hiszi”, az valóban utána is tud járni.
– Igen, tényleg, lehet, hogy ez eszünkbe sem jutott, de a vége tényleg nagyon más, mint egy népmesénél, mert az ember tényleg utána tud járni a valóságnak. De ez a film célja is, hogy felkeltse a fiatalok érdeklődését, és akit valóban érdekel, az utána tudjon menni. Sok utalás van a mesékben a modern technikára, például az egyik részben a főszereplő lejön a Facebook-ról, hogy kimehessen a természetbe.
– Hány éveseknek szánjátok a sorozatot?
– Ez nagyon nehéz kérdés, nehezen tudunk filmkészítés közben arra gondolni, hogy milyen korosztálynak szánjuk a dolgot. Ezt inkább azok tudják, akik forgalmazzák a filmeket vagy szerkesztik a műsorokat, hogy hova fér be egy-egy alkotás. Ebben szerintem nincs korhatár, el tudom képzelni, hogy az egészen kicsi gyerekektől az érdeklődő felnőttekig mindenki megtalálja benne azt, ami tetszik neki.
– Kicsit oktatóvideónak is tűnnek ezek a mesék, több utalás van arra, hogy a folyamatos online lét helyett a gyerekek inkább menjenek ki a szabadba.
– Igen, ez általánosságban egy nagyon fontos cél. Fontos üzenet az, hogy állj fel a géptől és nézz körül. Persze az internet nagyon hasznos, mert egy csomó mindent el lehet érni rajta keresztül, de nem lehet csak oda koncentrálni, mert akkor az ember megragad egy szinten. Fel kell állni, ki kell kapcsolni a gépet, és keresni kell, és ha az ember talál valamit, akkor a net arra nagyon jó, hogy ezt megossza másokkal, de csak a neten semmi újat nem lehet találni.
– A filmek szereplői is mindig jó célra használják a modern eszközöket.
– Igen, a mesék főszereplői sokszor maguk a természetfilmesek. Tóth Zsolt Marcell csinálja például a kamerastreameléseket, vagyis hogy kihelyez állatok élőhelyének közvetlen közelébe kamerákat és az emberek rácsatlakozhatnak a kamerákra az interneten keresztül és nézhetik, hogy mondjuk mi történik egy sasfészekben. Ezek jelennek meg a filmekben. Zsoltnak az a célja vele, hogy az internethasználókhoz eljuttassa ezeket az élményeket, hogy ha csak a gép előtt ülnek, akkor is lássák az állatokat, sőt, esetleg rávegyék magukat, hogy élőben is megnézzenek egy-egy állatot. Neki konkrét célja, hogy az emberek megtudják, hogy a természet itt van körülöttünk.
– Milyen technikával készítettétek a filmet?
– A film rajzzal készült, egy kevés animáció van a főcímben, de alapvetően egy ceruzavonalas rajzot követ a megjelenítés. Én úgy kerültem az alkotógárdába, hogy úgy volt, hogy én rajzolom a filmet. De végül nem én rajzoltam, hanem Cseh András, én pedig a rendezést vállaltam, mert soknak tűnt az, hogy én is rajzoljam és én is rendezzem a filmet. Ismertem Andrist és tudtam, hogy ő egy vonallal elkezd valamit rajzolni és abból kialakul egy egész világ, ez a stílus pedig nagyon passzol ahhoz, amit mi kitaláltunk. Szándékos volt az is, hogy nem gépi animációt csináltunk, hanem a ceruza-papír rajzot, ezzel is egy kicsit közelebb akartuk vinni a nézőt a természethez.
A forgatás előtt sokat kísérleteztünk, hogy milyen felületen legyen a rajz, és így jött az ötlet, hogy alulról világítsuk meg a papírt. Sokat próbáltuk, hogy milyen papír legyen, milyen ceruza, mire kialakult a végleges kép. Két kamerával dolgoztunk, ehhez egy operatőr volt, András rajzolt, én pedig olvastam a mesét, és így találtuk meg a rajzok tempóját és a kulcsmozzanatokat.
– A zene hogyan született?
0 A filmsorozat zenéjét Kövi Szabolcs szerezte. Kimondottan gyerekeknek, mese-aláfestésnek írta ezeket a muzsikákat, amiket Tamás Zsolt zenei szerkesztőnk kevert a filmek alá. Az volt a módszere, hogy az eredeti szerzeményt sávokra bontotta szét, és a nagyon gazdag, túláradó zenéből csak azokat az elemeket, szólamokat használta, amikre szükség volt. Így letisztultabb lett az egész.
– A sorozat a Médiatanács online filmeket támogató Neumann János-pályázatán nyert támogatást. Mi a véleményed a rendszerről?
– Én nagyon jónak látom azt, hogy első körben egy szinopszist kell beküldeni, amivel nincs sok munka, és ezért viszonylag egyszerű pályázni. Majd a személyes beszélgetésen igazán meg lehet ismerni egymást és az elképzelést a filmről. Jó, hogy valóban megkapjuk a pénzt és nem kell várni rá, tudunk gazdálkodni és elég a végén elszámolni azzal, mire költöttük. Amit problémának látok, hogy az elkészült filmek nem biztos, hogy láthatók, A kojot és a szikla például egyszer vagy kétszer ment le a tévében és ennyi, ha érdeklődnek, nem tudom azt mondani, hogy itt vagy ott meg lehet nézni. De a Mesél a ceruza online pályázaton nyert, szóval az összes rész megtekinthető a Filmdzsungel oldalán.
– Mik a további terveid?
– A kőbaltás ember című filmem második részét csinálom most, erre is nyertem támogatást a Médiatanácstól és ezt is a természetfilm.hu-s csapattal készítjük közösen. Érdekes tapasztalat nekem dokumentumfilmet készíteni, hiszen korábban csak animációt csináltam. És míg az animációnál mindent előre meg lehet tervezni, ez a dokumentumfilm esetében nincs így, muszáj spontánnak lenni. Emellett a Budapesti Metropolitan Egyetemen is tanítok animációs tervezést, amit szintén nagyon élvezek, jó a fiatalokkal együtt dolgozni.
A sorozat többi része ITT tekinthető meg.
