Pozitív attitűdök nyomában – interjú Szirmai Mártonnal A gondolkodás művészetéről

2017.05.16. 09:27 :: Sajtoiroda

Eddig négy részt vetítettek le és még négy epizód hátra van A gondolkodás művészete című ismeretterjesztő sorozatból, amely hétről hétre szombat esténként jelentkezik az M5 csatornán. A Médiatanács Magyar Média Mecenatúra program támogatásával elkészült ötperces filmek már kapható, működő magyar termékeket és alkotásokat mutatnak be fiatal „szellemi tulajdonosaikkal” együtt. A sorozat apropóján a magyar tehetségekről, kreativitásról és a szellemi állapotokról beszélgettünk a rendező Szirmai Mártonnal.

Az alkotóról dióhéjban

szm.jpgSzirmai Márton 1977-ben született Budapesten, közgazdász diplomája van, ám végzettségét hivatásszerűen sosem használta. Korábban rendezett sorozatot az HBO-nak, a Spektrum TV-nek, a Magyar Televíziónak, filmjeivel többször nyert filmkritikusi díjat és külföldi fesztiválokon díjazták. Szerzői filmjei elérhetők az instantfilmek.hu oldalon is.

– Mi adta az ötletet, hogy kreatív fiatalokkal foglalkozz A gondolkodás művészetében?

– Leginkább a közéleti problémák érdekelnek, és szellemi kihívást okoz ezek felvetése kisjáték- vagy dokumentumfilmekben. Keserédes humorú, szórakoztató filmeket készítek, vagy olyan példákat igyekszem bemutatni, amelyek előrevisznek. A gondolkodás művészete ez utóbbira példa. Olyan hősöket kerestem, akiktől tanulni lehet pozitív életszemléletről, problémamegoldó képességről, mert ebben a kettőben Magyarország bizonyíthatóan rosszul teljesít. Cseh filmeken nőttem fel – Jiří Menzel, Miloš Forman, Věra Chytilová művein –, amelyeknek közös jellemzője, hogy minden szereplő pozitív, nincsenek antihősök, csak esendők, hibákkal tele. És míg A gondolkodás művészetének szereplőiről azt lehetett olvasni az újságokban, hogy sikeres fiatalok, akik megcsinálták a szerencséjüket, én mögé akartam nézni azt keresve bennük, hogy mitől olyanok, mint mi mindannyian. Szempont volt, hogy a sorozat kapcsán a siker fogalmát is árnyaljuk. Sikert elérni ugyanis baromi sok munkával jár. Ezzel együtt megítélésem szerint mindegyik bemutatott feltaláló csapat hordozza magában azt a pozitív attitűdöt, ami nélkül az ember csak a saját életét keseríti meg.

– Hogy lehet megtalálni ezt az energiát, ezeket az embereket?

– Első körben innovációval foglalkozó szervezeteknél tájékozódtam, startup közegekben, de legfőképp rengeteget olvastam a témában. Az utánajárást követően mintegy húszra szűkült le azok száma, akik szóba jöhettek a sorozatban, majd elkezdtem találkozni velük, és ezek alapján derült ki, melyik lehet az a nyolc téma, amit érdemes feldolgozni, illetve működik is filmen. Volt olyan eset például, amikor éreztük a feszültséget a csapattagok között, és emiatt elálltunk tőlük, és fél év múlva meg is szűntek.

1_52.jpg

Kép A gondolkodás művészete intrójából – Szirmai Márton és „animációs hajlamai”

– Mekkora volt a merítési lehetőség és mik voltak a szempontok, amelyek alapján szűkítettétek a résztvevőket?

– Körülbelül kétszáz téma vetődhetett fel. Fontos volt például, hogy a termék meg tud-e jelenni a filmben, hiszen így érti meg a néző, miről van szó. De a legszigorúbb szűrő, hogy a produktum, találmány „működő-, életképes” volt-e már. Rengeteg prototípusról, tervről, szabadalomról lehet olvasni az újságokban, a projektek nyolcvan százaléka ilyen, ezeket elvetettük. Már a sorozat előkészítésénél tudtam, hogy a termék csak apropó lesz, mert engem az érdekel, hogy a gondolat hogyan válik piacképes innovációvá. Tervezve a folytatást, a saját szigorú szempontrendszerünk miatt már csak hat epizódra való teamet találtunk, de úgy döntöttünk, hogy a koncepciót nem áldozzuk be, így a „második évadra” hat epizóddal pályáztunk.

– Melyik volt az az ötlet, amelyik neked a leginkább megtetszett?

– Talán épp az első részben levetített GyroSet. Ez egy fiatal srác ötlete, Juhász Marcié, aki egy zseni. Vezet egy ötletfüzetet, amely tele van jobbnál jobb találmányokkal. Szerintem, ha kapna pénzt, paripát, fegyvert, már járnának a gerincsérültek. Marci most mozgássérültek számára gyárt olyan kerekes székes platformot, amelyikkel mindegyik élettani fázisban levő sérült tud közlekedni. Angliában nagyon jól haladnak a tárgyalások, hogy tb-támogatott legyen a találmány, de eközben Magyarországon jó ideig azt sem tudták, kivel kellene tárgyalni. A Hello Woodra csak azért hívom fel a figyelmet, mert szerintem nemsokára nemzetközi brand lesz, világszínvonalú, amit művelnek.

2_45.jpg

A GyroSet csapata: Szépvölgyi Viktória és Juhász Márton

– Személy szerint mi volt az, amit te tanultál a sorozat készítése közben?

– Mint filmkészítő, mindig is izgatott, hogy honnét jön az ötlet. Minden alkotó ember retteg attól, hogy egyszer csak nem lesznek víziói. A sorozat előtt úgy véltem, hogy ehhez elsősorban ihlet kell. Az ihlet ugye belülről jön, az inspiráció kívülről. Ám a hipotézisemmel ellentétben a találmányok zöme inspirációból született. Ez számomra azt jelenti, hogy feladatokat adni, pályázatokat kiírni végtelenül inspiráló. E nélkül sokszor csodák sem születnek meg. Tehát a jó eredmények létrejöttét jobban lehet katalizálni, mint gondoltam. Egyébként ilyen inspiráló szerepben volt már némi részem: egy barátommal találtuk ki és fejlesztettük az adjukossze.hu oldalt, amelynek segítségével alapítványok, egyesületek közel kétszáz projektre gyűjtöttek sikeresen forrást. Legbüszkébb persze arra vagyok, hogy még az elején láttuk, hogy mi ezt hosszú távon nem fogjuk tudni sikeresen működtetni, ezért megkerestük és felkértük a legideálisabb szervezetet az oldal működtetésére.  A NIOK Alapítványnak már-már ez a program a zászlóshajója.

– Akiket bemutattatok a sorozatban, mind fiatal, energiával teli emberek, de úgy általánosságban mennyire tartod kreatívnak a magyarokat?

– Hogy a magyar kreatív-e, nehéz eldönteni. Fontos, hogy ezt milyen közegben állítjuk, és nem igazán tudom, hogy más nemzetek mennyire kreatívak. Mert ha azt állítom, hogy a magyar kreatív, az állítás lehet önáltatás, ha a többi nép még kreatívabb. Másrészről pedig a kreativitást mérni nagyon nehéz. Közoktatási témában sokat forgattam vidéken, 80-100 iskolát is bejártunk, ez pedig jól leképezi a társadalmat, és ha ebből a szemszögből nézem, akkor a véleményem lesújtó. Tanulmányok is igazolják, hogy rengeteg az iskoláinkból kikerülő funkcionális analfabéta vagy az egymással kooperálni képtelen ember. Van egy réteg, amely fenntartja a kreativitás képét a magyarokról, de ha az állam nem fektet oda az oktatásba, ahova érdemes, akkor ezt a kérdést nem is jut eszedbe feltenni tíz-húsz év múlva. Van azonban még egy dolog, ami ezzel kapcsolatban feltűnt. Nagyon hiányzik a prezentációs kultúránk. Jártam nemzetközi pitching-fórumokon, és saját esetemben is szembeötlő volt a különbség egy-egy francia, angol, de akár cseh filmes előadásával összevetésben. A kitöréshez az első lépés az, hogy el tudjuk mondani, miről szól a gondolatunk, találmányunk, termékünk. A fantasztikusan kreatív magyar ötletek legalább fele itt elbukik. S ehhez hasonlóan fontos az együttműködési, kooperációs képesség is, amelyben mi, magyarok általánosságban szintén nem állunk jól.

 3_37.jpg

A Hello Wood-osok nemzetközi brandet fejlesztenek

– Megfordult a fejedben, milyen lenne megnézni tíz év múlva, hogy mi lett a bemutatott emberekből?

Ennek úgyis határt fog szabni, hogy a HD-korszakot tíz év múlva felváltja más, úgyhogy nem gondolkodom utókövetésben. Civilként szimpatizálok a szereplőinkkel, úgyhogy kamera nélkül követem a sorsukat.

A gondolkodás művészete ismeretterjesztő sorozat, de kisjátékfilmeket is rendezel, és más vonalakon is mozgolódsz. Melyik terepen érzed igazán jól magad?

– A nagyjátékfilmhez kitartás kell, sok türelem és hit abban, hogy létrejön. Szeretném ebben is kipróbálni magam, de a legutóbbi tervemre két producerből kettő azt mondta, túl drágának vélik, és én hiszek nekik. Szívem szerint animációs filmeket készítenék, mert ott csak a fantázia szab határt a produktumnak, nem lehet mutogatni külsőségekre, az esőre, a színész rossz játékára, az operatőr ügyetlenségére stb. Korábban viszont ez kimaradt az életemből, nem volt annyi önismeretem, hogy tudjam, ez engem érdekel, így erről alighanem már lecsúsztam. Azért dolgozom leginkább dokumentum- és kisjátékfilmeken, mert ezekben vannak sikereim. Nagyon fontos a feedback, és jó visszacsatolásaim vannak. Korábban beszéltem ugye az inspirációról, ami a kezdeti lépéseknél fontos, nos, a visszajelzés meg a végén elengedhetetlen.

– Mik azok az ötletek, amelyeken jelenleg dolgozol?

– Kilenc hónaposak az ikreink, úgyhogy egy éve nem nagyon forgatok. Ha nagyon optimistán akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy a kreatív feltöltődés hónapjait töltöm. Amikor ébren vagyok, tévéműsorokat vágok és felkérésre írok, rendezek rövidebb dolgokat, de most kezdek el nyitni újra kifelé, ezért pályázom több műfajban is különböző producerekkel, hogy tudatosan kényszerítsem vissza magam a szerzői művek irányába. Kisjátékfilmre is adtunk be egy ötletet, amit eredetileg nagyjátékfilmnek gondoltam, de utóbbinak nem látom realitását, hogy három éven belül elkészüljön. Márpedig szeretem a belátható határidőket. Alulról jövő, független filmesként a gyors megoldásokról szól az életem, nincs olyan, hogy „hagyjuk”. Állítólag ezt szerették bennem, amikor felkértek régebben egy HBO-sorozat és nemrég egy Spektrum TV-n futó sorozat rendezésére. Tudják, hogy nem lesz velem gond, mert nem keresni, hanem megoldani szeretem a problémákat.

– Mi a véleményed a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának pályázati rendszeréről? Változtatnál-e rajta, ha igen, miként?

– A program nagy előnyének tekintem, hogy létezik. Az utóbbi pár évben kifejezetten jó alkotásokat segített életre, sok kollégám mutathatta meg, hogy érdemes bízni bennük. De amit említettem például a prezentációkról, azt hiányolom a mecenatúraprogram rendszeréből is. Most egy egyoldalas szinopszis alapján tesznek fel kérdéseket a rövid szóbeli konzultáción, miközben lehet, hogy egy ötperces prezentáció nem csak ezekre adna választ, hanem olyan vizuális benyomás érné a zsűrit, ami segítené a döntésüket. A prezentáció ráadásul rákényszeríti az alkotót, hogy gondolkodjon kicsit a tervéről, ez megint csak előnyére válik minden műnek. A „kimenetnél” is hasonló problémákat érzek: kapunk a támogatótól egy hárommondatos visszajelzést a kész műről, hogy jó vagy kevésbé jó, miközben nyitottak vagyunk a részletes kritikára is.

komment

Címkék: interjú ismeretterjesztő film Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Kollányi Ágoston Szirmai Márton

A Médiatanács blogról

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogja. A Médiatanács tagjai: Karas Monika elnök, Budai László, Hankiss Ágnes, Szadai Károly és Meszleny László.

Weboldal a médiatörvényről

Ugrás a www.mediatorveny.hu-ra

Mecenatúra – Pályázati tükör

mecenatura_uj_310x222.jpg

A Médiatanács a Facebookon

  

Mecenatúra a Facebookon

                 

A Médiatanács YouTube-csatornája

Iratkozz fel YouTube-csatornámra
süti beállítások módosítása