Miért található olyan sok sikeres pécsi zenekar napjaink könnyűzenei életében? – Lévai Balázs rendhagyó dokumentumfilmje arra vállalkozik, hogy feltárja a lehetséges válaszokat. Oknyomozó riporternek Szabó Simont kéri fel, aki A Kispál és a Borz, a 30y, a Punnany Massif, a Halott Pénz, Takáts Eszter és a Junkie Jack Flash titkait kutatja a valóság és a humoros fikció határán. A Magyar Média Mecenatúra Program támogatásával elkészült Pécsi szálat jelenleg is adják a mozik, a film készítésének körülményeiről és a különleges tematikáról a rendezővel beszélgettünk.
Az alkotóról dióhéjban
Lévai Balázs író, rendező, producer, műsorvezető. Évekig volt a Dob+basszus zenetörténeti műsor vezetője. A Magyar Filmdíj közönségdíját elnyerő #Sohavégetnemérős című film producere, többek között a Lovasi – Idáig tudom a történetet és a Beállás – Ponyvarákendrol című könyvek írója. A mecenetúraprogram támogatásával forgatta az Engedem, hadd menjen című filmjét, jelenleg a nemrégiben elhunyt Fábián Juliról készít emlékfilmet az Ember Judit-pályázat keretében.
– Múlt hét hétfőn volt a film budapesti díszbemutatója, kedden pedig a pécsi. Hogy láttad, hogy tetszett a film a nézőknek?
– Szerencsére nagyon jól fogadta a közönség a filmet. Pesten sokat nevettek rajta – ami az elsődleges célja a filmnek –, Pécsett pedig nyugodtan mondhatom, hogy imádták. Nyilván a hazai pályája miatt, ott az emberek felismerték a helyszíneket, a szereplőket. Azt éreztem, hogy a helyiek nagyon hálásak voltak a filmért.
– Játékfilmes elemek is vannak a történetben. Egyes jeleneteknél el is kellett gondolkodnom, hogy ez poén vagy sem, nem volt ez mindenhol egyértelmű. Mi vezérelt titeket erre a vonalvezetésre?
– A forgatókönyvírótársam, Maruszki Balázs profi forgatókönyvíró, ő elsősorban áldokumentumfilmet akart csinálni, ez némiképp összeütközésbe került az én dokumentarista énemmel. Én minél többet meg akartam mutatni ebből az izgalmas pécsi zenei életből, és a kettő ötvözése lett ez a majdnem dokumentumfilm. Az első tizenöt–húsz perc még szinte egy korrekt doku, majd elkezdenek megjelenni a kétely első jelei a néző fejében, össze-vissza jönnek a fikciós elemek, amiket sokszor valódi információkkal vadítunk meg. A film egy általunk összerakott mese a pécsi zenei világ titkáról, amiben sok igazság is van, de a valóságot csak ugródeszkának használtuk. A Supernem ugyan nem egy pécsi zenekar, de az ő egyik dalukban hangzik el az a sor, ami némiképp inspirált: A valóság szólt a képzelethez. Mintha ez lenne a film mottója. A valóság indította be a fantáziánkat.
A filmben szereplő zenészek: Takáts Eszter, Pető Szabi, Beck Zoli, Járai Márk (felső sor), Marsalkó Dávid, Lovasi András, Farkas Roland, Felcser Máté (alsó sor)
– Aki nem látta még a filmet, annak ez egy kis elszólás lesz, de bevallom, az énektanárnő, Emma néni karakterével engem teljesen megvezetett a film, én elhittem, hogy ő létezik.
– Örülök, hogy ezt mondod, mert ezzel a karakterrel azt szerettük volna kifejezni, hogy Emma néni tényleg létezik, csak többes számban. Minden szereplőnek volt egy fontos zenetanára, aki hatással volt az életére, és mindannyian igazat mondanak róla a filmben, csak nem ugyanarról az emberről beszélnek. De a fikciós létében is igaz az állítás: sok fontos Emma néninek köszönhető, hogy ennyi jó pécsi zenész van.
– Hogyan fogadták a szereplők ezt a tematikát?
– Szegény szereplők elszenvedik ezt. A zenész itt olyan, mint egy színész, elmegy egy filmbe szerepelni, de nem tudja, mi sül majd ki belőle. Megkereste őket ez a nagydarab fickó, aki már csinált néhány filmet és zenei műsort is, és ők elvállalták emiatt a szereplést, abban bízva, hátha nem most fog megbukni. Nekik külön dicséret jár a bizalomért, hiszen nem tudhatták, milyen lesz a végeredmény. Sokuknak elég volt elmesélni, néhányan elkérték a forgatókönyvet, de ez egy olyan történet volt, ami nagyon sokat változott még a forgatás során.
Jelenet a filmből, Szabó Simon és Lovasi András
– Egy dokumentumfilmnél a műfajából adódik az, amiről beszélsz, hogy máshogy alakul majd a végkifejlet, mint ahogy a forgatókönyvben meg volt írva. Sok olyan szál volt, ami a felvételek közben bontakozott ki?
– A támfalak nem változtak. Hogy mire fut ki a történet, adott volt, hogy miképp fut ki, az sokat változott. Voltak precízen, játékfilmszerűen megírt jelenetek, ezek nagyrésze be is került a filmbe, a zenészekkel forgatott anyagokban viszont nagyon sok improvizációs lehetőség volt. Volt egy puzzle-képünk, aminek megvolt a kerete, megvoltak a fontosabb elemei, de sok egyéb darabkánk a forgatás közben született. Csak a vágószobában alakult ki, pontosan milyen kép áll ezekből össze.
– Neked honnan jött a film ötlete?
– Ez a felismerés, hogy Pécs a magyar Liverpool, nem az én találmányom, már benne volt a köztudatban. Tény, hogy sok jó pécsi zenekar van, többel én is régóta dolgozom. A Kispál és a Borz szigetes búcsúkoncertjének voltam a művészeti vezetője, majd Lovasi Andrással közösen írtuk az életrajzi könyvét. Beck Zolival is csináltunk egy etűdfilmet Szentimentálom címmel és rendeztem 30y színházi turnét is. A Pécsi Országos Színházi Találkozó állandó műsorvezetője vagyok, de egyéb szálakkal is kötődöm a városhoz, az egyik diplomámat ott szereztem.
A rendező egyeztet Marsalkó Dáviddal
– Hat sikeres pécsi zenekar szerepel a filmben. Hogy sikerült őket egy helyre terelni a közös jelenetekhez?
– Aki ismeri a magyar zenei világot, tudja, ez volt talán a legnehezebb feladat. A topzenekarok az egész évben keresztbe-kasul zenélnek az országban, de szerencsére a Pécsi Egyetemi Napok a kezünkre játszott, majdnem mindenki otthon volt ekkor. A többi alkalomra vérrel-verítékkel szerveztük össze őket, ez már a filmes logisztika része.
– Voltak olyan jelenetek, amiket kivágtatok, de utólag sajnálod?
– Hamarosan felkerül majd a netre egy húszperces extra a kivágott jelenetekből. Nagyon viccesek és érdekesek, de egészen egyszerűen nem kapcsolódtak a játékhoz.
– Mi a véleményed a mecenatúraprogramról?
– Azt gondolom, hogy a program az „igazi” dokumentumfilmesek számára is az egyik legfontosabb pályázati lehetőség. A programnak köszönhetjük mi is, hogy ez a film elkészülhetett. A támogatás adta nekünk az alapot, amitől én egy picit elrugaszkodtam, és arra gondoltam, hogy ha már ennyi jó zenész megjelenik a filmben, akkor ne csak egyszer menjen le a tévében, hanem kerüljön ki egy nagyobb körbe is: jusson el mozikba, könnyűzenei és művészeti fesztiválokra. Szintén a mecenatúraprogramtól kaptunk támogatást a Fábián Juli-emlékfilmre. Az Engedem, hadd menjen című filmem is az Ember Judit-pályázatban valósult meg 2014-ben, szóval én alkotóként nagyon sokat köszönhetek ennek a programnak.
– Min dolgozol most és milyen jövőbeli terveid vannak?
– December 16-án szeretnénk bemutatni a Fábián Juli-emlékfilmet, akkor lesz két éve, hogy meghalt Juli. Ezzel a filmmel is szeretnénk emlékezni rá. Nem panaszkodhatom, sok munkám van, készülő nagyjátékfilmekben is dolgozom: a #Sohavégetnemérős csapatával csinálunk egy karácsonyi romantikus komédiát, amit az év végén kezdünk el forgatni, illetve a saját forgatókönyvemet is írom, amely három legendás magyar futónak és az edzőjüknek a története az 1950-es évekből.
