Interjú Dobronay Lászlóval, aki a közép-európai Mária-zarándokútról forgat filmet
A magyar El Caminónak is nevezhető Mária-út Mariazelltől Budapesten, Máriapócson át Csíksomlyóig tart mintegy hatvan állomással. Az 1400 kilométernyi teljes távot gyalogosan körülbelül két hónap alatt lehet megtenni. Egy, a Médiatanács pályázatán nyertes dokumentumfilm nemcsak az út vallási vonatkozásait mutatja be, hanem a zarándokút helyszíneinek kulturális, természeti, emberi hátterét is. A rendezővel, Dobronay Lászlóval beszélgettünk.
Az alkotóról dióhéjban
Dobronay László tévés rendező-operatőr jelenleg szabadúszó. 1989 és 1997 között az MTV-nél dolgozott, többek között a Háló című szociológiai és a Théma című dokumentumműsort gondozta. Forgatott úti-, gasztro- és építészeti magazinokat is, készített dokumentumfilmet Bogányi Gergely zongoraművészről és a Zeneakadémiáról. 1997-ben fél évet töltött Kolumbiában egy kokainról szóló dokumentumfilm forgatása miatt. 2005-ben a FilmArt Stúdió gyártásában nyolcrészes dokumentumfilmet készített az El Camino zarándokútról. Autóbalesete után átélt halálközeli élményéről Fliegauf Benedek Csillogás (2008) című filmjében számolt be.
– Ön hány kilométert gyalogolt le az 1400-ból?
– Pontosan nem tudnám megmondani, de a terepszemle és a forgatás alatt is jónéhány kilométert megtettünk. Érdekes módon az osztrák oldalon elég nehéz volt megtalálni magát az utat, kevés felfestett jelet találtunk. A magyarországi és az erdélyi szakaszokon viszont a sok önkéntesnek köszönhetően már jól követhető az útvonal. A Mária-útnak egyébként a nyugati-keleti fő ága mellett létezik egy hasonló hosszúságú észak-déli vonala is, több leágazással, tehát akár hálózatnak is nevezhető.
– Mennyire ismert külföldön és itthon, hogy létezik ez a közép-európai zarándoklat? Milyen hasonlóságok és különbségek vannak a két út között?
– A Caminónak két évezredes hagyománya van, míg a Mária-utat néhány éve hívták életre, igaz, olyan szakaszokból, amelyek egyike-másika szintén több évszázada kedvelt zarándokút volt. Az utat megtevők száma is radikálisan különbözik: a Caminót legalább részleteiben akár háromszázezren is teljesítik évente, míg a Mária-út zarándokainak száma néhány százra tehető. Ezekből adódóan a kiépítettség, az ismertség, a szervezettség a Caminón azonnal szembeötlik, a Mária-útnál pedig még formálódik.
A Mária-út M betűt formáló jelzése az ösvényeken
Fontos különbség, hogy a Mária-út kegyhelyei búcsújáró helyekhez kapcsolódnak, míg a Caminón ez nem jellemző. A segítőkészség, a kedves fogadtatás azonban mindkét úton egyformán jelen van. Remélem, hogy idővel a Mária-út is a legnépszerűbb zarándoklatok egyikévé fog válni, a filmmel ezt szeretném szolgálni.
– Mennyire volt nehéz kapcsolatot teremteni a zarándokokkal, a kegyhelyeket gondozó egyházi személyekkel?
– A zarándokok valóban szemérmesek. Nem is csoda, hiszen a spirituális élmények magánügynek számítanak. Önmagukkal küzdenek, intenzív fejlődést élnek át. Másfajta kötődéseket alakítanak ki a hétköznapokban megszokotthoz képest: láttunk olyan esetet, hogy nyolc jó ismerős együtt indult útnak, de ketten különváltak, mert úgy érezték, hogy ők kettesben tudnak igazán együtt haladni és segíteni egymást. Találkoztunk az útra egyedül vállalkozó tanárnővel, aki már 30. napja gyalogolt, sebes lábbal, kimerült izmokkal, de valami mégis vitte előre: az a szeretet, amelyet az útja során tapasztalt. Sorsát azokra bízta, akik az útjába akadtak, tőlük remélt és kapott szállást, ételt, és mindig megoldódott az aznapja. De említhetném a Széchenyi-díjas Papp Lajos szívsebészt is, aki részletekben szintén végigjárta az utat – az ő véleménye is hallható a filmben.
Egy zarándok hátizsákja a Mária-út egyik szálláshelyén
Szembetűnő volt, hogy felekezetre, nemzetiségre való tekintet nélkül mindenhol segítőkészek voltak, az út felett védnökséget vállalt több magyar püspök, reformátusok támogatják az út kiépítését, evangélikus, ún. EKE-csoportok önkéntesei festik a jelzéseket, a filmben megszólaltatunk például egy ortodox papot, aki szintén örül a kezdeményezésnek, és forgattunk Csatkán, a híres cigány búcsújáró helyen is. A román hatóságokkal sem akadt szerencsére semmi gondunk. Akik nem hallottak még az útról, azok is érdeklődőek, nyitottak voltak.
– Elég nehéz megragadni vizuálisan a spirituális síkot, amely lényegi eleme egy zarándoklatnak. Milyen eszközökkel éltek a filmben ennek megjelenítéséhez, hogy elkerüljék egy „sima” útifilm csapdáját?
– A filmben – melynek operatőre barátom, a Pulitzer- és Balázs Béla-díjas Markert Károly – gyönyörű képeket, csodálatos helyszíneket, nagyon különleges vallási eseményeket láthatunk. A narrációban nemcsak az egyes kegyhelyekről szóló tudnivalókat osztottuk meg, nemcsak a környező természeti szépségekről számoltunk be, és nemcsak miniinterjúkat készítettünk a zarándokokkal, hanem imákat, könyörgéseket és irodalmi művek részleteit – hanem pl. Orbán Balázs szövegeit – is beemeltük a filmbe. Ebben kiváló színészek, Varju Kálmán és Hábermann Lívia volt segítségünkre.
Markert Károly, a filmsorozat operatőre munkában a csíksomlyói búcsún
– Mi a célja filmmel?
– A Camino forgatása, annak kedvező fogadtatása után szerettünk volna egy másik utat is bemutatni Hevér Zoltán szerkesztő-szakértő barátommal, akinek annak idején az El Camino dokumentumfilm-sorozatot is köszönhettük. Több zarándokút megfilmesítése is szóba jött, például a Lourdes-hoz vezető zarándoklat Franciaországban vagy a Királyok Útja Spanyolországban, de mérlegeltük a Szombathelytől a franciaországi Tours-ig tartó Szent Márton-utat is. Ötleteinkkel ismét a FilmArt Stúdió producerét, kerestük meg, akivel aztán arra gondoltunk, miért ne egy olyan zarándokutat válasszunk, amelynek túlnyomó része magyarlakta vidékeken visz keresztül. Úgy gondoltuk, hogy ezzel a sorozattal is szeretnénk népszerűsíteni ezt a zarándokutat, hogy egy kicsivel mi is hozzájáruljunk a magyarországi vallási és természetjáró turizmus megerősítéséhez.
–Mikor és hol láthatjuk a filmet?
– Körülbelül két héten belül elkészülünk az utómunkával. A pályázat keretein belül az MTV háromszor 52 perces részt kért, a Duna Tv-nek pedig hatszor 26 perces epizódot állítunk össze. A vetítés pontos időpontját az átadás után már a televíziók határozzák meg. Jelenleg a nemzetközi hangon dolgozunk, ugyanis azt is tervezzük, hogy megkeressük azokat a környező országokat is, ahol szintén áthalad a Mária-út. Osztrák producerekkel máris biztatóak a tárgyalások. Ezen kívül dvd-n is hozzáférhetővé kívánjuk tenni a sorozatot.
A mátraverebélyi kegyhely: a szentkúti remetebarlangok
– Milyen változásokat hozott önben a Mária-út?
– Most tapasztaltam meg, hogy milyen közösségteremtő ereje van a Mária-kultusznak, hogy milyen küldetést tud adni az zarándoklatra vállalkozó embereknek, a búcsúkba igyekvőknek. Egy magányos zarándok is, bár egyedül küzd, de útja során rendre találkozik zarándoktársaival, így valamelyest mégis meg tudja osztani a nehézségeket, és egy közösség tagjának érezheti magát, aki nincs magára hagyva. Az utat nem egyszerű végigjárni, ez nyilvánvaló. Nem tudom, mennyi ember képes kiszakadni akár teljes két hónapra is a mindennapi életéből, a munkából, a kötelezettségeiből, de többen megteszik, és ez elismerésre méltó. Ugyanakkor érdekes volt látni, hogy mennyi ember reménykedik a csodában a XXI. században is. Vágynak hinni a könnyező szentképekben, szobrokban, és kívülről várnak igazolást a belső énjük megerősítéséhez, pedig lehet, hogy még mélyebben önmagukba nézve könnyebben összhangba kerülnének életfeladataikkal. Számomra a Mária-útról forgatott film is alkalom arra, hogy megmutassam: a fény és a szeretet mindenütt jelen van, csak legyünk fogékonyak, hogy rátaláljunk. Az osztrák forgatásra szánt napokon is folyamatosan esett az eső, és amikor elhatároztuk, hogy nem várunk tovább, elkezdünk filmezni, rövid időn belül kisütött a nap, és csodálatos felvételek születtek.
