Interjú Magyarósi Éva animációs rendezővel
A Magyar Média Mecenatúra program 2012-es Macskássy Gyula animációs pályázatán Magyarósi Éva Keresztanya és Én című rajzfilmterve is támogatást nyert. A gyerekvállalás során sok szülőben elemi erővel tör fel az igény, hogy a kicsik fejlődését megörökítsék. Otthon kreált rajzok, mesék és fotók születnek meg, amik aztán a fiókok mélyén és az albumok lapjai között merülnek feledésbe. Magyarósi Éva animációs filmes rendező azt vallja, hogy kár ezeket a történeteket veszni hagyni, ezért a családi emlékekből filmet készít. A Keresztanya és Én hétköznapi történeteket dolgoz fel a gyermekek nézőpontjából.
Az alkotóról dióhéjban
Magyarósi Éva 1981-ben született Veszprémben. 2000-ben végzett a Győri Balett Művészeti Szakközépiskola szobrász szakán, 2005-ben pedig a Magyar Iparművészeti Egyetem – Vizuális Kommunikáció Tanszék, animáció szakán. 1997-től a Középeurópa Fényműhely Egyesület, 2003-tól a Magyar Szobrász Társaság, 2008-tól a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának a tagja. 2005-ben készítette el Hanne című diplomafilmjét. Rendezett társadalmi célú hirdetést (Béres Csepp, 2013), báb animációt (Szerelemhús, 2004), reklámot (Logo, 2004) és videoklipet (Budapest Aerobic, 2005), különböző rövidfilmeket (Lena, 2009, Láthatatlan rajzok 2012) is. Díszlettervezőként filmekben, színházi rendezésekben, és performanszokban közreműködött. Festészettel, szobrászattal, installációval, díszletekkel és animációs filmezéssel egyaránt foglalkozik. Számos kiállítása, fesztiválszereplése volt itthon és külföldön egyaránt.
Díjai:
2000. A legjobb díszlet díja a Budapesti Diákfilmfesztiválon
2003. Országos Festészeti Biennále, Salgótarján, a Szabad Művelődésért Alapítvány díja
2003. Dióssy – Nagyajtai – díj látványtervezésért
2005. Rektori kitüntetés – legjobb diploma díja-Hanne diplomafilm
2005. A Fiatal Írók Szövetségének 3. helyezése próza kategóriában (Hanne, Lena naplója)
2006. Oberhauseni Rövidfilmfesztivál Díja-Hanne
2007. KAFF-legjobb kísérleti film
2008. VIVA Televízió tehetségkutatójának fődíjas képzőművésze
2010. 41. Magyar Filmszemle Kísérleti kisjátékfilm kategória fődíja
– Szobrász szakon végzett a középiskolában, majd a MOME animáció szakán diplomázott. Tanulmányai befejezése után táblaképeket festett, animációs projekteket, reklámot, videóklipet, de társadalmi célú hirdetést készített. Számos területen alkot tehát. Van-e ezek közül kedvenc?
– A szakközépiskolában ugyan szobrász szakon végeztem, de folyamatosan festettem is. Nem volt véletlen az a döntés sem, hogy az "iparon" az animációt jelölöm meg. Annak a lehetőségét láttam a szakban, hogy itt tudom majd tovább folytatni azt az alkotói módszert, amit valójában szeretek. Ez így is lett. Mentesen mindenféle kategóriai megjelöléstől. Nem vagyok híve ezeknek a besorolásoknak egyáltalán. Kísérletezni szeretek, ez az, ami igazán érdekel. Hogy ez most éppen mozgóképes - vagy állóképes forma, szinte ez is mindegy. Valamire választ találok, valamire pedig nem. Az ilyen típusú gondolkodás mindig kétesélyes, mert vagy lesz eredménye vagy nem. Ha mindezt a munkáim lenyomatában kell vizsgálni, rá kell, hogy jöjjek, látványában igencsak sokféle. Olykor nagyon komoly, sokszor gyerekes. Idősebb fejjel helyre tettem ezt a "frusztrációt" is, mert én átlátom a saját rendszeremet, ma már értem mi miből következik. Az ember csinálja azt, amihez épp kedve, vagy még inkább lehetősége van. Nem vagyok kétségbeesve például, ha épp nem jön össze mondjuk egy pályázat. (Ennek ellenére természetesen most nagyon boldog vagyok, hogy ez a sorozat ötlet megvalósulhat.) Hiszem azt, hogy olcsóbb megoldásokkal, egyszerűbb technikákkal is lehet eredményt elérni. Például papírral és ceruzával. A lehető legrövidebb és legjobb ritmusú út a kéz és a gondolat között. Egy biztos: dolgozni kell.
– Diplomafilmje, a Hanne 2006-ban az oberhauseni nemzetközi rövidfilmes fesztivál díját kapta meg, a 41. Magyar Filmszemlén bemutatott Lena című filmje a legjobb kísérleti kisjátékfilm lett. Ösztönözték-e ezek a sikerek arra, hogy további filmeket készítsen?
– A siker mindig a legjobb injekció, hogy egy alkotó elhiggye, érdemes a munkáját folytatni, és többek között ezek hozzák a következő filmek lehetőségét is.
Magyarósi Éva: Keresztanya és Én, látványterv
Magyarósi Éva: Keresztanya és Én, látványterv
– Képeit számos kiállításon látni. Mennyire kapcsolható össze Ön szerint a festészet és az animációs filmezés?
– Amikor egy grafikát, rajzot, vagy festményt készítek, rögtön az izgat, mik a lehetőségei annak, hogy ez valahogyan meg is mozduljon. Azonban, ha mozgóképet készítek nem törekszem a látványos mozgatásokra, a jelenetek sokszor majdhogynem állóképekként is értelmezhetők. Ami nálam a kettő közti összefüggést jelenti, az a kép mögött megbújó személyes történet. Minden képem mögött ott bújik egy sztori, ami arra vár, hogy megszülessen. Így aztán némelyik képem túl narratív is talán, de mindez csak azért van, mert túl sok mindent szeretnék még egyszerre elmondani. Gondolom ez majd idővel csillapodni fog, és a képeim is redukáltabbak lesznek. Ha a munkáimat egy picit a történetmesélés felől próbáljuk megközelíteni, talán könnyebben juthatunk a megfejtésükhöz is.
Magyarósi Éva: Lena
– Filmjeiben egyéni hangvétellel közelíti meg az emberi viszonyokat, érzelmeket. A Keresztanya és Én a szülők gyerekvállalása során felmerülő vágyakról szól. A szülőknél ugyanis nagyon nagy az igény arra, hogy kicsinyeik fejlődését folyamatosan megörökítsék, dokumentálják. A rajzfilm azzal a céllal készül, hogy e sok-sok családi történet és emlék fennmaradását segítse?
– 2012-ben lehetőségem volt bemutatni a Műcsarnok Projektgalériájában "Láthatatlan rajzok" című kiállításomat, ami konkrétan az emlékek letapogatásával foglalkozott. Illetve annak vizsgálatával, hogy mitől kezdve látható, illetve láthatatlan egy kép, mindez fizikai és érzelmi szempontból értelmezve. A mostani gyereksorozat is bőven az emlékekből táplálkozik, de nem egy felnőtt nézőpontból. Keresztgyerekeimen keresztül élmény volt újra felfedezni a gyerekkoromat: látni, hogy történeteik, problémáik mennyire azonosak az enyémekkel úgy általában. A kedves, őszinte, sallangmentes történetfűzésük, a gyerekszleng az, ami magával ragadott, és szülte ennek a sorozatnak a lehetőségét. Megtalálni a humor, az érzelem és az eredetiség azon keskeny sávját, amin egyensúlyozva, talán tényleg el tud készülni egy olyan történetlánc, amit a gyerekek és szüleik egyaránt magukénak éreznek, mert mondjuk hiteles, jól követhető és pontos. Viccesen és felszabadítóan.
Magyarósi Éva: Láthatatlan rajzok kiállítás a Mélycsarnokban
– A felnőttek örülnek, ha ezek a szép emlékek, jó dolgok újra előkerülnek. Ezt most filmben a gyermekek szemszögéből szeretné bemutatni? Milyen korosztálynak szánja ez a sorozat?
– Mindenképpen a gyerekek szemszögéből, pontosabban a sorozat főszereplőjének narrációjában szeretném, hogy megszülessenek a sztorik. A sorozat a 3-8 éves korosztálynak készül.
– Milyen technikával készül a rajzfilm?
– A figurákat és a háttereket festeni fogom, de a karakterek egy már jól kikísérletezett digitális technikával fognak megmozdulni. Izgatottan várom, hogyan működik majd.
– A forgatókönyveit is maga írja, sőt verseskötete is jelent már meg. Ezt az animációs filmet is teljesen egyedült készíti?
– Igyekszem nagyjából egyben kezelni a történetek, és látványok születését, ezeknek én vagyok az írója, alkotója. Mindenképpen szükségem lesz egy dramaturgra, aki segít helyrerakni az esetleges hibákat. Kis létszámú csapattal szeretek dolgozni, főként barátokkal, akikkel nincs szükség belemélyedni különösebb magyarázatokba, hiszen ismerik a gondolkodásmenetemet, és fél szavakból is megértjük egymást.
Winkler Nóra: Csillagtúra című könyvének illusztrációja - Magyarósi Éva, 2011
– Fontosnak tartja-e a műfaj támogatását?
– Mindenképpen. Olyan ritkán születik igazi magyar gyereksorozat, és jó lenne, ha az új fiatal animációs generáció is végre lehetőségekhez jutna. Teli vagyunk öletekkel, és alkotásvággyal, tudunk kitartóan dolgozni is. Szóval én is izgatottan várom, hogy fog sikerülni, hiszen ez volt a vágyaim egyike…
– Vannak-e már újabb tervei a jövőre nézve? Dolgozik-e már újabb munkán?
– Én mindig dolgozok valamin. Most éppen Bodrum-ból írom a válaszaimat a kérdésekre, itt dolgozok hat hétig egy képzőművészeti rezidenciaprogram alkotójaként. Múlt héten nyílt kiállításom Svájcban, Baselben tavaly készült üvegnyomataimból, és animációimból. Ha ennek a körnek vége, máris rohannom kell haza egy másik munka miatt. Most tényleg nem panaszkodhatok, és örülök a nagyszerű lehetőségeknek, élvezem. Ha pedig holtszezon van, akkor sincs baj, hiszen ezeket az időszakokat szoktam felhasználni a rajzaim születésének, a kísérletezésnek. Sőt ha belegondolok, ennek a gyereksorozatnak az ötlete is egy "munkanélküli" korszakomban született… Ki tudja miből mi lesz, és ez mindig izgalmas.
Music TV Swung műsordíszlet – Magyarósi Éva 2007
