Médiatanács-blog

Ráth-Végh István kultúrtörténeti kuriózumai tévéképernyőn

A művelődéstörténet furcsaságainak megörökítésére szentelte életét Ráth-Végh István író. Fekete krónika című kötetének szatirikus-humoros történeteit Pajer Róbert rendező vitte filmvászonra a Médiatanács Fehér György tévéfilmes pályázatán nyert támogatásából. Az epizódok – A tüzes bíróság és A louduni ördöghajsza – különleges igazságszolgáltatási eseteket mutatnak be a XVII. századból. A két történet március 25-én 23.05-től lesz látható az M1 műsorán.

– Ráth-Végh István könyvei mulattatva tanítanak és segítik a műveltség elsajátítását. Hogyan döntötte el, hogy megfilmesíti a Fekete krónika történeteit?

– Gyerekkoromban sok Ráth-Végh könyvet olvastam, a Fekete krónika történeteit például gimnazista koromban, és valahogy megmaradtak a fejemben. Jóval később kezdtem el gondolkodni azon, hogyan lehetne ezeket megfilmesíteni. Alapvetően mindegyik egy kosztümös, díszletes, régi történet, ezért sokáig nem tűnt megvalósíthatónak. Végül Porogi Andris régi barátommal, a Toldy Ferenc Gimnázium igazgatójával találtunk rá arra a mesemondó narrációs stílusra, amely Ráth-Végh könyveit is jellemzi, és amellyel filmre tudtuk vinni a históriáit.

A Fekete krónika kötetéből 2004-ben már elkészítettem három történetet, amit nagy nézettséggel többször is ismételtek már. Aztán évekig nem volt olyan pályázat, amin indulhattunk volna a folytatással, holott a további epizódtervek már megvoltak. Amikor megjelent a Médiatanács forgatókönyvíró és tévéfilmes pályázata, beadtuk az újabb epizódterveket filmterv-fejlesztésre és televíziós játékfilm készítésére is. Így állhattunk neki a mostani két új epizódnak.

– Melyik két anekdotát dolgozták most fel?

– Két fordulatos, rafinált történetet filmesítettünk meg. Az első – A tüzes bíróság – alapvetően egy jogi abszurdumra épül: érdekessége, ahogy a XX-XXI. századi jogérzékkel megáldott ember rácsodálkozik a XVII. századi igazságszolgáltatásra, Ráth-Végh könyve is erre hegyezte ki szatirikus hangvételű regényét. Az epizód az „örökösödési por”-ként ismert mérgek – poudre de succession-nak nevezték a párizsiak – előszeretettel való használatát és az elkövetők megbüntetésének történetét dolgozza fel; a másik – A louduni ördöghajsza – egy kisváros plébánosáról szól, akit az ördöggel való szövetségkötés vádjával égettek el máglyán.

Fekete krónika - A loudoni ördöghajsza, Pethő Kincső és Száraz Dénes (Fotó: Szabó Adrienn)

Ironikus és furcsa ötszáz év távlatából ez a két ügy, és azt gondolom, hogy 500 év múlva a mi igazságszolgáltatásunkra is hasonlóan csodálkoznak majd rá. A filmekből megtudhatjuk, hogy valójában hogyan működik a történelem. Nem azt látjuk, amit a történelemkönyvekből megtanultunk, nem a nagy csatákat és fordulópontokat, hanem a szereplők miénktől eltérő szokásrendszerét, gondolkodását és ítélkezési módjait ismerhetjük meg.

– Mi volt az oka, hogy a Napkirály udvarában elterjedt az „örökösödési por” használata?

– Az örökösödési helyezkedéseket bemutató epizód azoknak az előkelő dámáknak a világát mutatja be, akiknél a meggazdagodás reményében divatba jött családtagjaik mérgezése. Egyes méregkeverők hihetetlen vagyonokra és befolyásra tettek szert. E rettenetes tettek oka az volt, hogy a család hölgytagjai csak akkor örököltek, ha apjuk és férfitestvéreik is meghaltak előbb. A megmagyarázhatatlan halálesetek kivizsgálására kap megbízást a főszereplő, a fanatikus államügyész, aki nyomozni kezd az ügyekben, hogy előállíthassa a bűnösöket.

A Napkirály országában terjedt a fekete mágia, divatba jöttek a mérgek és a kotyvasztó boszorkák, egyre szörnyűbb gaztettekre derült fény, és egyre előkelőbb neveket viselő elkövetők kerültek gyanúba, a szálak egészen a király közvetlen környezetéig vezettek. Mivel az eset igen kellemetlenné kezdett válni az udvar számára, maga a király állította le a vizsgálatokat. A tanácsos a vallatások és szembesítések során hirtelen egy olyan világban találja magát, ahová már nem érhet el a keze.

Fekete krónika - A tüzes bíróság – Timkó Eszter (Fotó: Szabó Adrienn)

Tudni kell a korszakról, hogy XIV. Lajos idejében olyan fennhéjázó pompa érvényesült az udvaroncok körében, amely sokszor meghaladta egy-egy nemesi család tényleges jövedelmét. Az elvárásból következett, hogy többet mutattak, mint amit megengedhettek maguknak. A vágy, a kapzsiság, és a féltékenység által hajtott előkelőségek semmitől sem riadtak vissza céljaik elérése érdekében. A hercegek és márkik a Loire-mentén építkeztek, egymást próbálták felülmúlni pompában, hogy elnyerjék a Napkirály kegyeit. A nagy költekezések gyakran felemésztették a birtokok bevételeit. XIV. Lajos pazarló udvartartása indított el egy folyamatot, ami részben a francia forradalomhoz is vezetett. Természetesen a film üzenetének van mai átszólása is.

Fekete krónika - A tüzes bíróság (Fotó: Szabó Adrienn)

– A louduni história megtörtént eset?

– A louduni ördöghajsza a kultúrtörténet sokszor feldolgozott epizódja. Amszterdamban közvetlenül az események után már megjelent egy kiadvány az esetről, Aldous Huxley könyvben (Loudun ördögei), Krzysztof Penderecki pedig operában (Die Teufel von Loudun) dolgozta fel a démoni megszállottság és boszorkányégetés eme hírhedt, XVII. századi történetét. Valószínűsítik, hogy Goethe is olvasta, mielőtt megírta a Faust-ot. Az eseményeket dokumentálták és szaktörténészek igazolták.

A helyszín egy nyugat-franciaországi kisváros kolostora, ahol négyszáz évvel ezelőtt különös ördögjárás borzolta a kedélyeket. A helyi plébános ellen, aki életvitelével megtagadja a papi nőtlenséget, egyre több támadás irányul. A zárdákba akkoriban jómódú családok lányait küldték, hogy ne aprózódjon el az örökség. A falak közt élők bezártsága és az elfojtott vágyaik olyan hisztériához vezetnek, amelyek végül máglyára juttatják az abbét. Az ítélet végrehajtásakor már az ördögtől megszállott vádlók is tudják, hogy áldozatuk ártatlan, visszavonják vádjaikat, ám az igazságszolgáltatást már nem lehet leállítani.

Fekete krónika - A loudoni ördöghajsza (Fotó: Szabó Adrienn)

– Hol forgatta a filmet?

– Fóton a Mafilm középkori díszlete tökéletesen megfelelt a Fekete krónika forgatására. Emellett forgattam egy-egy snittet Loudun-ben, ami bizonyíték arra, hogy egy létező városról van szó. Főterét a ma is álló Szent Péter Templom szerencsétlenül járt plébánosáról, Urbain Grandier-ről nevezték el. A másik epizódhoz készítettem képeket a St. Germain kastélynál, ahol a Napkirály a kihallgatásait tartotta. A franciák egyébként nagyon odafigyelnek arra, hogy műemlék épületeik az eredeti állapotokat tükrözzék.

Minden képet jól meg kellett komponálni, hiszen nem maradhatott benne oda nem illő mai épület, vagy akár egy elszálló repülőgép. A történeteket a lehető leggazdagabb képi világgal igyekeztünk megjeleníteni. Az előkészítés nagy munka, pláne egy díszletes, kosztümös film esetében, ahol fontos, hogy a látványvilág, az arcok, az öltözék hiteles legyen.

Egy napjainkban játszódó filmnél rögtön magam előtt látom a karaktereket, tudom, hogy néz ki egy rendőr, vagy egy pincér. A régi történetek esetében előtanulmányokat kellett végezni ahhoz, hogy tudjam, milyen lehetett egy korabeli patikus, egy márki vagy éppen egy szobaberendezés. A kor joggyakorlatát, a kínzásokat is hitelesen szerettük volna megjeleníteni, mert a néző számára világosnak kell lennie, hogy milyen hatások váltották ki az egyes szereplők reakcióit, mi vezethette őket oda, hogy maguk ellen valljanak. Az időutazás vissza a középkorba jó kaland, a nézőnek is ezt az élményt szeretnénk nyújtani.

– Kiket láthatunk a főbb szerepekben?

– Kitűnő színészekkel dolgoztunk. Olyan szereplőket kellett keresnem, akik megidézik Ráth-Végh karaktereit. Ehhez iszonyatos mennyiségű korabeli metszetet és kordokumentumot néztem végig a neten. Fegyelmezett, megbízható színészekre volt szükség, akik szeretik ezt a munkát, és akik a 40 fokos augusztusi melegben, korbeli parókában, kosztümökben is kiállják a forgatás nehézségeit.

Olyan figurákra volt szükség, akik hozzák a történet alanyait, nem fekete-fehér karakterek, nem feltétlenül csak jók és rosszak. A tüzes bíróságban Lux Ádám játssza az ügyészt, Timkó Eszter pedig a főboszorkát. A louduni ördöghajszában Pethő Kincső alakítja a megzavarodott apácák vezetőjét, aki elindítja a hisztériát, Száraz Dénes a pap. Mindkét epizód narrátora Mécs Károly és remek színészek játsszák a kisebb szerepeket is.

– Számos televíziós sorozatot rendezett. Mit gondol a televíziós játékfilm műfajáról?

– Az elmúlt években számos sorozatot – Tűzvonalban, Hacktion – rendeztem, amelyekforgatása teljesen más gondolkodásmódot és módszert igényelt, mint a mostani tévéfilmes munka. A Fekete krónikában jóval több mozifilmes eszközzel dolgoztunk és teljesen más tapasztalatokat szereztünk.

Régen évente sok-sok televíziós játékfilm készült és színészgenerációk nőttek fel úgy, hogy a tévéből ismerte meg őket a közönség. Most, hogy újra készülnek kiváló játékfilmek, a cél az lenne, hogy ezeket a nagy művészi igénnyel elkészített alkotásokat jó műsoridőben adja a köztévé. Mivel a nézők ilyen színvonalas tévéfilmeket a kereskedelmi csatornákon nem látnak, így a tévének is érdeke, hogy minél nézettebb műsorsávban mutassa be a magyar gyártású, friss alkotásokat. Ráadásul a kitűnő színészeknek, a tehetséges fiataloknak óriási dolog, ha képernyőre kerülnek, hiszen így ismerheti meg őket az ország közönsége.

Mivel több televízióknak is dolgoztam itthon és külföldön, láttam hogyan népszerűsítik adásaikat. A kereskedelmi tévék például az összes műsorukat folyamatosan promózzák, miközben a pletykaújságokban építik a celeb-kultúrát, saját gyártású műsoraikba pedig rendszeresen csatornájuk szereplőit hívják meg. Emlékszem arra is, hogy a köztévén a Tűzvonalbantnem reklámozták, mégis sok fiatal nézőt vonzott, mert a neten kialakult a sorozatnak egy rajongótábora. Pörgős történet volt olyan színészekkel, mint Jordán Tamás, Hollósi Frigyes, Stohl András, Kovács Lajos. Az gondolom, hogy nagyon fontos lenne, hogy a támogatott új magyar filmek előzetesei folyamatosan menjenek a tévén azért, hogy a hírük minél több nézőhöz eljusson.

*Idézet Ráth-Végh István: Fekete krónika című könyvéből