Médiatanács-blog

Az Incella kenyérért megy című kisjátékfilm forgatásáról a rendezőt, Széphelyi Júliát és Schneider Ákos producert kérdeztük

A groteszk hangvételű kisfilm tervét egy újságcikk inspirálta. Négy napon és három éjszakán át a liftbe zárva várta szabadulását egy régi bérházban egy 18 éves lány, míg végül erősen lehűlve, kiszáradva, de élve megtalálták. Az ingerszegény környezetben ez idő alatt a ház lakói élik mindennapi életüket, és azon bosszankodnak, hogy rossz a lift. A történetből a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának támogatásával Széphelyi Júlia Incella kenyérért megy címmel forgatott kisjátékfilmet, amely június 10-én 22:55-től lesz látható az M1-en.

– Keresi a megfilmesíthető híreket?

Széphelyi Júlia: – Gyakran figyelek fel olyan hírekre, amelyek különösnek tűnnek. Ezt a kisjátékfilmet egy francia lapban megjelent írás inspirálta, de a történet akár itthon is megeshetett volna. A francia hír hallatán nagyon valószínűtlennek tűnt, hogy senki nem veszi észre, hogy valaki három-négy napra liftben ragadt. Elkezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy vajon hogyan fordulhat elő, hogy valakinek az eltűnését a környezete több napon át ne vegye észre? Persze a hír még nem állt össze egy komplett történetté, de már láttam magam előtt azokat a jellegzetes magyar karaktereket, akikkel el tudtam képzelni egy ilyen abszurd helyzetet. Az újságcikk alapján megírtam a forgatókönyvet, amelyhez olyan szereplőket kellett kitalálnom, akikről valóban elhihető, hogy nem veszik észre családtagjuk eltűnését és az összefüggést a beragadt lift között.

– Hömpölygő szereplőgárdát kell megfékeznie, nyilatkozta egyszer. Ebben a kisfilmben is viszonylag sok szereplő van. Fontos a történet megértéséhez, hogy minden karakter kidolgozott legyen?

SZ. J.: – Nem is annyira az egyes szereplőkre és azok passzivitására, hanem a közösség jellemzőire koncentráltam a filmbeli karakterek kidolgozásakor. Nincs pellengérre állítva egy figura sem, a film csupán egy helyzetleírás. A közösség tagjai egyszerűen csak magányosak, szomorúak, unatkoznak, vagy egy kicsit dilettánsak, esetleg túlságosan leterheltek, vagy csak azt hiszik, hogy azok, ezért nem tűnik fel nekik, hogy összefüggés van az elromlott lift és a lány eltűnése között. A másik lényeges elem, a főszereplő, Incella karaktere. Tipikusan az a figura, akit nagyon könnyű nem észrevenni. Kínálta magát, hogy ebből az abszurd helyzetből kiindulva bemutassam annak a háznak, közösségnek az életét, amelyik békésen együtt él a liftbe ragadt lánnyal.

Már-már rajzfilmbe illő karakterekben gondolkodtam, ennek köszönhetően a film kicsit eltolódott a mesejáték irányába. Nem szerettem volna hétköznapi nevet adni a főszereplőnek, az egyik gyerekkorombeli meséből választott Incella név is ezt a kicsit meseszerű világot sugallja.

– Kik alakítják a főbb szerepeket? Győzőt valóban egy Down-szindrómás kisfiú játssza?

SZ. J.: – A szereplőválogatáskor akadtak nehézségeink a szervezéssel, mert nem mindenki ért rá a forgatási napokon, végül azért persze sikerült összehozni a szereplőgárdát. Incellát Sinkó Réka játssza. Győzőt, a szomszéd kisfiút valóban egy amatőr, Down-szindrómás fiú, Szekeres Szabolcs alakítja. Ő az, aki a történet végén megtalálja Incellát, miközben a házban élők csak az elromlott lift miatt sopánkodnak. Kezdetben kicsit féltem, hogy nehéz lesz Szabolccsal, de meglepő módon, sok esetben még könnyebb is volt, mint a tapasztalt színészekkel. Igaz, sokszor mozdulatról mozdulatra kellet megmutatni, mit szeretnénk látni, de végül tényleg mindig azt csinálta, amire kértük.

A többiek szinte mind egyenrangú szerepeket játszanak: Incella szüleit Szalontay Tünde és Sipos Imre alakítja, a mániákus szomszédasszonyokat Nagy Mari, Csonka Ibolya és Czakó Klára, a házmestert Borbiczki Ferenc. A liftszerelőket Incze József és Ódor Kristóf, a rendőrpárost pedig Cserna Antal és Fritz Attila játssza.

Schneider Ákos: – És ha már a stáblistánál tartunk, említsük meg a stáb többi tagját is: a film operatőre Gosztola Ábris, a díszlettervezője Kutas Dia, a jelmeztervezője Sinkovics Judit, a zeneszerzője Alpár Balázs, a hangmérnök Holtai Gábor, vágó pedig Papp Vivi.

– Hol forgatták a filmet?

SZ. J.: – Az abszurd történet egy bérházban játszódik. Felcsaphatnánk helyszínvadásznak, annyi helyet néztünk meg a VI-tól a XII. kerületig. A forgatás előtti mood-fotózáson az elképzelések között egy sárgás-barnás ház dominált, végül egy piros-zöld színekben játszó, babaház szerű helyszínen ragadtunk le. A választásban fontos szerepe volt a mesebeli hangulatnak: a bérház szecessziós stílusa, a zöld virágindás, kovácsoltvas korlát a lift körül mind nagyon meseszerűen hatottak.

S. Á.: – Persze a ház nem felelt meg minden feltételnek. A forgatókönyv szerint két lift van a házban, ezt máshol kellett felvennünk. Két konyhában volt belső jelenetünk, ezeket úgy forgattuk le, hogy ugyanazt a konyhát máshogy rendeztük be és fordítottunk a kameraállásokon.

SZ. J.: – A forgatási nehézségekről jut eszembe, hogy a tacskó-diszponálás külön számunk lehetne. Negyedik napra ugyanis szereznünk kellett egy tacskó dublőrt, mivel az eredeti szereplőnk lelépett gazdájával együtt a Balatonra. Már-már ott tartottunk, hogy lemondunk róla, de a Nagy Mari alakította karakterhez elengedhetetlen volt. A csapat felváltva telefonált tenyésztőkkel, vidéki rokonokkal és szomszédokkal. Még Mundruczó Kornélék stábját is felkerestük, hiszen akkor forgatták több száz kutyával a Fehér Istent.

– Forgatókönyvíróként és dramaturgként végzett az Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az Incella forgatókönyvét is Ön írta. A rendezés vagy a négy napon és három éjszakán át liftbe zárt lány történetének filmre írása volt a nehezebb?

SZ. J.: – Régen mindig úgy gondoltam az írásra, hogy az egy aprócska szükséges rossz a filmkészítés előtt, amit muszáj csinálnom. Aztán menetközben rájöttem, hogy az írás egész embert kíván. Itthon az önálló forgatókönyvírói pályának még nincs igazán kultúrája, inkább az jellemző, hogy a pályabeli rendezők maguk írják meg a történetet, amit forgatni akarnak. Talán mostanában kezd jellemző lenni, hogy vannak végre a szakmában forgatókönyvírók, akik tényleg csak az írással foglalkoznak.

Nekem a filmezés során elementáris igényem van arra, hogy sok emberrel dolgozzak együtt. Az íráskor nagyon magányos tud lenni az ember, nagyon bele tud feledkezni a munkába, a csapatmunka viszont dinamikus, és attól lesz jó, hogy mindenki hozzáteszi a magáét.

– Milyen szerepe van a kisjátékfilmes műfajnak a mozi és a tévé világában?

S. Á.: – Nagyon kicsi. Érdekes megfigyelni, ahogy a kisjátékfilm – mint filmes műfaj – szerepe és megjelenési felülete változik a filmtörténet során. A mi generációnk szerintem onnan indult, hogy egyfajta ugródeszkaként használta a kisfilmet, próbált vele fesztiválsikereket elérni, hogy felfigyeljenek a munkájára hogy végül nagyfilmes lehetőséghez jusson. Most azonban inkább azt látom, hogy a rövid műfajok és mobilfelületek térnyerésével a kisjátékfilmek szerepe is elkezdett felértékelődni, ez a műfaj is nagyon erősen fogyasztásalapúvá vált. Ebben az óriási filmes dömpingben valahogy jobban egymás mellé csiszolódik a rövid és a hosszú műfaj. A jövő szempontjából: én úgy látom, hogy a moziban kizárólag a kasszasikerek, a TV-ben pedig az élőközvetítések, a reality-k felé fog tolódni az irány. Ilyen környezetben a kisjáktékfilm szerintem kizárólag az interneten találhatja meg a közönségét.

SZ. J.: – A közönség elérése kapcsán eszembe jut, hogy korábban kereskedelmi csatornákon fantasztikus animációkat vetítettek, hajnali kezdéssel. A mi filmünk még szerencsés helyzetben van, hiszen 22.55-től mutatja be június 10-én az M1.

– Mi a következő munka?

SZ. J.: – Most a Magyarok békeidőben című forgatókönyvet fejlesztem. Ennek azt a műfaji megjelölést adtam, hogy poprealista tabló és szintén jó sok főszereplője van. Ez, a téma ellenére még véletlenül sem egy romantikus vígjáték lesz, hanem hasonlóan groteszk, de kevésbé konzervatív, mint az Incella.

S. Á.: – Én éppen a Médiatanács 2014-ben megjelent Egri Lajos pályázatán nyertes A forradalmár és a főherceg címen beadott filmtervünkkel foglalkozom. A történet Rómer Flóris és Habsburg József főherceg barátságát dolgozza fel, Baráth Katalin a forgatókönyvíró. Az elkészült forgatókönyvvel elindulunk majd a Fehér György televíziós játékfilmgyártási pályázaton is.