Ha talán nem is mindenki, e blog olvasói biztosan tudják, hogy az új médiatörvény július 1-től már alkalmazható az internetes és nyomtatott sajtótermékekre is. A reakciókat látva, most megpróbálunk tisztába tenni néhány dolgot az új szabályozással kapcsolatban.
Abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy a nyomtatott és az internetes sajtó a médiaszolgáltatásokhoz hasonlóan részt vesz a demokratikus nyilvánosság működésében. A beavatkozás elsődleges indoka a nyilvánosság alapvető „játékszabályainak” betartatása, annak demokratikus működése érdekében.
Tehát nem az a kérdés, hogy szabad-e korlátokat állítani a sajtóval szemben, hanem, hogy ezek kellően „szűkre szabottak-e.” A kritikák némelyike külön szót emel az internet szabadságáért. Ezek egyrészt figyelmen kívül hagyják, hogy az internet eddig is szabályozás alá esett (a teljes internetre vonatkozik természetesen a polgári és a büntető törvénykönyv, illetve az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény). Bár sokak szerint az új média szabadnak született, és semmiféle cenzúrát, fegyelmező hivatalt nem tűr, ennek elfogadása esetén például az internetes pedofília elleni küzdelmet sem lenne értelme folytatni.
És, talán mindenki megelégedésére, mostani bejegyzésünk kulcsmondata következik: Továbbra sem vonatkozik a sajtótermékekre a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége, és a törvény egyetlen szakasza sem ró tevőleges kötelezettséget a sajtóra, vagy az újságírókra.
A törvény csak nagyon szűk körben határoz meg minimumszabályokat a legalapvetőbb jogokat sértő tartalmakkal kapcsolatban. Ezek egyebek mellet az emberi méltósággal, az emberi jogokkal, a gyűlöletbeszéddel és a kiskorúak védelmével kapcsolatos sértő tartalmú megjelenések lehetnek majd, amelyeket a jogelőd médiahatóság, illetve korábbi bírósági döntésekből kiindulva értelmez a jövőben a Médiatanács is.
És most akkor nyugodtan tegye fel a kezét, aki a fenti bekezdésben foglaltak bizonyos mértékű korlátozásával nem ért egyet!
Fontos tudni azt is, hogy bár a törvény lehetőséget ad arra, hogy a szabályok érvényesülését a hatóság hivatalból vizsgálja, de a tévékre, rádiókra vonatkozó szabályok megtartását elemző műsorfigyelő osztály július elsejével nem egészült ki „lapolvasó” vagy „netolvasó” osztállyal és nincs is erre vonatkozó terv. Sőt a médiatanács a szabályok betartatását szakmai szervezetekre kívánja bízni társszabályozó szerződések alapján, amelyek közül az Index és Origo portálokat magában foglaló szakmai szervezettel már meg is történt a megállapodás megkötése. További tárgyalások közelednek a lezáráshoz a sajtópiac nagy részét lefedő további szervezetekkel.
Zárásképpen pedig álljon itt még egy sor a netes tartalmak kommentelésével kapcsolatban. Ahogyan eddig, ezután is a szolgáltató dönti el, hogy hozzá lehet-e szólni cikkeihez, vagy nem. Csak néhány példát említenénk: szabad a hozzászólás a mandiner.hu-n és a 168 óra weboldalán, de például a hvg.hu és az Index nem minden esetben enged hozzászólást a híreihez.
