A színvonalas ismeretterjesztő filmek készítését ösztönző Kollányi Ágoston-pályázat első fordulójának egyik nyertese Vízler Zsolt. A rendező a múlt század elején felállított lovasképző központ nemzetközi hírű szakembereinek állít emléket. A motorizáció térnyerése előtt a hadseregben kulcsszerepet játszottak a lovas hadosztályok, és tagjainak kiképzésére minden országban kiemelt figyelmet fordítottak. Magyarországon is törekedtek a legmodernebb elvek átvételére. A bécsi és olasz mintára kialakított, a területi adottságok miatt Örkényen működtetett lovastiszt– és lovaglótanár-iskola egyúttal a magyar olimpiai keret felkészülési helye is volt. Az itt tanító és itt végzett lovasok később a modern lovassport mai elitjének számító USA, Nagy-Britannia és Hollandia lovaséletében meghatározó alakok lettek. A filmsorozat terve 14 millió forint forráshoz jutott a 225 milliós keretből. A támogatás a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának részét képezi.
Az alkotóról dióhéjban
Vízler Zsoltot a magyar nézők legtöbbje az RTL Klub egyik magazinműsorának szerkesztő-riportereként ismerhette meg. Kilenc év alatt több mint négyszáz színes riportot, összeállítást készített, törekedett a társadalmi kérdések minél teljesebb bemutatására is. Korábban a Magyar Televízió Telesport műsorának volt a lovas szakriportere. Munkája mellett versenyszerűen lovagolt a díjugrató szakágban. Első dokumentumfilmjét 2011-ben forgatta állatvédelmi kérdésekről.
– Mi az, ami annyira megragadta önt egy múlt századi, alig másfél évtizedig működő intézmény sorsában, hogy dokumentumfilmet szenteljen neki?
– Az a sajnálatos tény, hogy itthon jóval kevésbé ismerik az emberek az örkényi lovastábor tanárainak, végzett hallgatóinak eredményeit, mint ahogyan azt megérdemelnék, és ahogy azt külföldön számon tartják. Büszkének kellene lennünk arra, hogy Magyarországon az 1930-as években olyan nemzetközi színvonalú lovas tudásközpontot hoztak létre, amely méltó versenytársa lehetett az akkori neves lovastanárképző iskoláknak, Saumurnek vagy Bécsnek. Örkénytábor történetének feldolgozása eddig fehér foltnak számított a magyar médiában. Bár a lovaglótanár-képző szellemisége egyértelműen máig jelen van itthon és külföldön egyaránt, de sokan nincsenek ennek tudatában. Remélem, hogy a sorozatom hozzájárul ahhoz, hogy felismerjük az iskola hatását, jelentőségét a hazai és a nemzetközi lovaséletben. Meggyőződésem, hogy az intézmény általában is növelte Magyarország presztízsét, tehát, modern szavakkal élve, marketingeszköznek sem volt utolsó.
– Miért szűnt meg, ha valóban ilyen sikeres lovasközpont volt?
– A második világháború után a felgyűlt magyar lovas szellemi tőke és a képzett lóállomány ebek harmincadjára jutott. A ’45 utáni kormány nem volt érdekelt abban, hogy a korábbi értékeket megőrizze, ápolja és gyarapítsa, a lovaglást elavult úri passziónak tekintették, fejlesztését nem támogatták. Az Örkényben tanító lovastisztek sem számíthattak arra, hogy szakmájukat továbbvigyék, a fáradságos munkával kiképzett lovak nagy része pedig elpusztult a viszontagságokban. Az oktatókat – akiknek nagy része életében nem fogott fegyvert – háborús bűnösnek nyilvánították, mert a K. u. k. hadsereg alkalmazásában álltak.
Némethy Bertalan örkényi lovaglótanár. Profilt hoztak létre neki a Facebookon | Forrás: lovasnemzet.hu
Az itthon maradt nagy tudású lovastanárok közül volt, aki a csepeli vasöntödében segédmunkásként, redőnyszerelőként vagy sertésgondozóként jutott munkához, többen pedig hadbíróság fenyegetése ellen külföldre menekültek. Így azonban legalább elvitték a magyar lovas– és lóképzés hírnevét a határainkon túlra.
– Ki az a három emblematikus örkényi lovas, akinek a munkásságát feldolgozza egy-egy epizódban? Miért éppen őket választotta?
– Némethy Bertalan az Egyesült Államok díjugrató válogatottjának edzője lett, és 25 éven át sikert sikerre halmozott. A saját módszeréről írt könyvét évtizedeken át bibliaként forgatták a lovasok és oktatók, amely napjainkig is érvényes ismereteket ad át. A ’84-es olimpián a csapatarany mellé egyéni arany– és ezüstérmet is nyertek.
Endrődy Ágoston az angol lovastusacsapat edzője lett, az 56-os olimpián ők is elsőséget szereztek szakágukban. Az Adj esélyt a lovadnak! című műve szintén a nemzetközi lovas szakirodalom egyik alappillérévé vált. Hazslinszky-Krull Géza ’59-ben távozott Hollandiába, ő alapozta meg – szinte a semmiből – a holland díjlovaglás szakmai fejlődését, amely mára a világ élvonalába tartozik. Endrődy egyébként az angol királynő főlovászi, Hazslinszky-Krull pedig a holland királyi udvar főlovászi címét is viselte.
Hazslinszky-Krull Géza örkényi lovaglótanár piaffe-ot (helyben ügetést) mutat be | Forrás: radixforum.com
A három rész tehát három világszintű lovast és egyúttal három lovas szakágat is bemutat. Azért épp rájuk esett a választásom, mert ők azok, akik világszerte elterjesztették az Örkénytáborban felhalmozott tudást. Hozzáteszem, nemcsak a „húzónevekről” érdemes azért megemlékeznünk. A filmsorozatban is hangsúlyozzuk, hogy az említetteken kívül számos edző, tehetséges hallgató öregbítette az intézet hírnevét, így például – a teljesség igénye nélkül – Platthy József, Bodó Imre, Visy István.
– Hogyan értesült a pályázati lehetőségről? Mire használja fel a Médiatanács által megítélt pénzügyi támogatást?
– A producerem, Németh Gyula hívta fel rá a figyelmemet. Egyrészt ötletekben nem szenvedek hiányt, másrészt lovas vagyok évtizedek óta, és magamba szívtam az örkénytábori szemléletet. Így a személyes érdeklődésem és a pályázati közszolgálati célok szerencsésen egybecsengtek. Ennek köszönhetően érhettem el sikert a kiíráson. A téma komoly kutatómunkát kíván meg, hiszen az igazi főszereplőket nem tudom megszólaltatni, elhunytak már. Sok külföldi forgatást tervezek, aminek a finanszírozásában a kapott támogatás nagy hasznomra lesz. Floridában, Saratogában Némethy Bertalan ma élő hozzátartozói egyikével készülök interjúzni, és nyilatkozik a Némethy-tanítvány George Morris, a világ egyik legelismertebb díjugrató edzője, többszörös olimpikon is.
Mivel csupán néhány hete derült ki, hogy pályázati forráshoz jutottam, most van előkészítés alatt a londoni nyilatkozók megszervezése. Hollandiában pedig többek között a királyi udvar képviselőjével is folynak egyeztetések. Mindezek lebonyolításához jelentős segítséget ad a most elnyert összeg. Fontos könnyebbség a menedzsmentünk számára az is, hogy a pénz nagy részét előfinanszírozásban folyósítják. Az itthoni költségvetés egy részét az az összeg teszi ki, amelyet a Nemzeti Filmarchívumból megvásárolható, korabeli filmhíradós felvételekre fordítunk. Szerencsére több anyagot is forgattak Örkénytáborról,az ott folyó lovasversenyekről.
1932-es híradórészlet az Örkénytáborban folyó munkáról
Természetesen számos magyar lovas szakember is megszólal a filmben, például a többszörös fogathajtó világbajnok Lázár testvérek, akiknek Máchánszky Gyula örkényi lovaglótanár volt a lovasoktatójuk. Sok segítséget kapok az iskola szellemiségét ápoló Magyar Királyi Lovagló és Hajtó Tanárképző Emlék Egyesület vezetőjétől is.
– Milyen filmes eszközökkel kívánja élővé tenni ennek a ma már csak emlékekben élő szellemi műhelynek a világát?
– Valóban nehéz kézzelfoghatóvá tenni egy olyan iskolát, amelynek sem a tanárai nem élnek, sem az épületei nem állnak már. A tanítványok, a leszármazottak azonban a beszélgetésekben érzékeltetni tudják, milyen is lehetett Örkénytáborban tanulni, tanítani. Ők képesek közvetíteni azt a légkört, amely naggyá tette az ottaniakat. A már említett archív felvételek szintén segítik majd felidézni az ott folyó munkát, sőt, fennmaradt egy részletes, élethű makett is. Canon 5D-s HD kamera-fényképezőgépet használunk, amely különleges hangulatot teremt és minőségi felvételek elkészítésére ad lehetőséget.
Endrődy Ágoston örkényi lovaglótanár, az 1936-os berlini olimpia military versenyének egyéni 5. helyezettje | Forrás: Zabla és kengyel blog
A háromrészes sorozat több szempontból is hármas tagozódású. A három karizmatikus személyiség három különböző befogadó országban ért el sikereket, háromféle lovas szakágban (díjugratás, díjlovaglás, lovastusa összetett verseny). Az epizódokban három idősíkot elevenítünk fel: Örkénytábor idejét, azaz 30-as, 40-es éveket, a széthullás és a külföldi tanítás időszakát a II. világháború után, valamint a jelenkort, így látható, hogy ez a páratlan intézmény milyen maradandó hatást gyakorolt a mai lovasokra is.
– Kiknek szánja a filmet, milyen az ön számára az ideális néző? Mikortól és hol lehet megnézni majd a filmsorozatot?
– Szeretnék egyensúlyt teremteni: egyfelől olyan részleteket is be kívánok mutatni, amelyek a lovasszakmabelieknek is újdonságot jelentenek, másfelől úgy tervezem feldolgozni a történetet, hogy az a lovak, a lovaglás iránt érdeklődőknek, a hobbilovasoknak is élvezetes legyen. Olyan nézőket is szeretnék a képernyő elé ültetni, akiknek felkelti a figyelmét, hogy milyen sorsra jutott magyar történelmi múltunk egyik sikeres kezdeményezése, akiket érdekel, milyen kalandos életutak állnak a nemzetközileg elismert eredmények mögött. Az első bemutatót a Magyar Televízió vállalta, így minden magyar néző találkozhat majd a dokumentumfilmmel. Mivel a forgatások csak most kezdődnek, a film várhatóan 2013 végére készül el. Arra számítok, hogy 2014-ben vetíti majd először a közszolgálati csatorna.
– Önnek több évtizedes lovas múltja van, a versenyzésbe is belekóstolt. Ha a 30-as években élt volna, és lehetősége lett volna, jelentkezett volna-e Örkénytáborba?
– Óriási megtiszteltetésnek éreztem volna, ha felvételt nyerhettem volna. Már a felvételi követelmények is olyan magasak voltak, hogy máshol azokat külön kaszkadőrprodukcióként értékelték, itt azonban csak beugrónak számítottak. Ilyen volt például az az elvárás, hogy a jelöltnek egy hét méter magas, szinte függőleges falú meredélyről kellett lelovagolnia. A szakmai ismeretek mellett kitűnő fizikai állóképességre is szükség volt, mert a hallgatóknak napi hat lovat kellett lovagolniuk. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hallgatók világszínvonalat kaptak nemcsak a lovastudásban, hanem szakmai alázatban is. Az örkényi stílus védjegyévé vált a lovasoknak: a tanítványokat később is világszerte fel lehetett ismerni egységes lovaglási módjukról.
