Nem alkalmazott szankciót a Kiss 100 rádióval szemben a brit kommunikációs hatóság, az Ofcom. A rádió reggeli műsorában egy betelefonáló olyan szavakat használt, amelyekkel megsértette a hatóság műsorszolgáltatási kódexének csúnya beszédre vonatkozó rendelkezéseit.
Az Ofcom hallgatói panaszra járt el a Kiss 100 rádióval szemben, amelynek reggeli műsorában egy betelefonáló bántó, csúnya szavakat használt. A kortárs és örökzöld zenéket játszó rádió reggeli műsorában a műsorvezetők arra a kérdésre keresték a választ, hogy tartoznak-e pénzzel a hallgatóknak, és ha igen, mennyivel.
Az egyik betelefonáló a kérdésre azt a választ adta, hogy 300 fontot adott kölcsön egy barátjának, de még nem látta viszont a pénzt. A műsorvezető ekkor megkérdezte tőle: „Le szeretnéd ordítani a fejét, mi?” A kérdésre a betelefonáló azt válaszolta: „Ja… ! Te p.,,csa, add vissza a k…tt pénzemet!” A műsorvezetők a betelefonálót azonnal kikapcsolták a műsorból és az esettől rögtön elhatárolódtak: „Óóó, bocs srácok! Egy idióta van a vonalban! Tiszta bolond!”
Az Ofcom eljárásának elején azonosította, hogy a vizsgált esetben a Műsorszolgáltatási Kódex 1.14. pontjának megsértése jöhet szóba, mely szerint „A legdurvább/csúnyább beszéd nem sugározható […] akkor, amikor azt gyermekek kifejezetten hallhatják.”
A hatóság meghallgatta az ügyfelet, aki előadta, hogy ennél a típusú műsornál mindig elbeszélgetnek a betelefonálóval arról, hogy mit fog pontosan mondani, mielőtt beadják őt élő adásba. Ez itt is megtörtént, a műsorvezetők megtartották az előbeszélgetést, és figyelmeztették a hallgatót, hogy nem káromkodhat, és nem beszélhet másokat sértő módon. Semmi nem adott okot arra, hogy kételkedjenek a telefonáló szavában. Ennek ellenére hangzott el az inkriminált mondat.
A műsorvezetők elmondták azt is, hogy a műsort követően beszéltek a betelefonálóval, aki „őszinte megbánást tanúsított, és kínosan érezte magát”, és azt mondta, hogy abban a pillanatban „nem volt igazán magánál”. Végül a médiaszolgáltató jelezte, hogy a rádiónál kialakított gyakorlat eddig mindig biztosította, hogy soha ne kerüljön káromkodás a műsorba.
Az Ofcom megállapította, hogy a vitatott mondatban elhangzott szavak kimerítik a „legdurvább beszéd” kategóriáját. Azt is rögzítette, hogy a durva beszéd olyan időpontban – 6.30-kor – hangzott el, amikor azt valószínűsíthetően sok gyermek hallhatta. Utóbbit tényállítást a hatóság 2010-es iránymutatására alapozta, melyben – a közönségmérések eredményeképpen – megállapítja, hogy hétköznapokon a 6.30–9 óra és a 15–19 óra közötti intervallum tekinthető a gyermekek által leginkább hallgatott időszaknak.
A hatóság mindemellett figyelembe vette egyrészt a médiaszolgáltató által kialakított, fent ismertetett gyakorlatot, ami azt mutatta, hogy a rádió gondosan jár el, hogy megelőzze a csúnya beszéd adásba kerülését, másrészt a bevezetett eljárás hatékony eszköznek bizonyul, mivel eddig nem fordult elő hasonló eset. Harmadrészt pedig pozitívumként értékelte a műsorvezetők gyors reakcióját, a bocsánatkérést és a cselekmény elítélését.
A Médiatanács hasonló esetben hatósági felügyelete körében [Mttv. 182. § ba) pont] eljárva alkalmazza a médiatörvény gyermekek és a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseit (Mttv. 9-11. §§). Emellett figyelembe veszi az általa kibocsátott ún. klasszifikációs ajánlásban foglaltakat is. Az ajánlás a kiskorúak védelmében alkalmazott korhatár-besorolásnál irányadó részletes szempontokra, az egyes műsorszámok közzététele előtt és közben alkalmazható jelzésekre, illetve a minősítés közlésének módjára vonatkozó hatósági jogalkalmazási gyakorlat fő elvi szempontjait határozza meg.
Noha a médiatörvény kijelöli a jogkövetkezmények alkalmazásának kereteit [185. § (2) bek.], de ez nem jelenti azt, hogy maga a szankcionálás mechanikusan történne. Az elvi kereteken belül ugyanis a Médiatanácsnak – hasonlóan az Ofcomhoz – van mérlegelési lehetősége. A médiatörvény ugyanis megköveteli, hogy a hatóság a jogkövetkezmények alkalmazásánál „a fokozatosság és az arányosság” elvét vegye figyelembe. Ez azt jelenti, hogy a médiatörvény olyan döntést vár el a Médiatanácstól, amely igazodik a jogsértés súlyához, illetve ismétlődéséhez, valamint figyelembe veszi az eset összes körülményét és a jogkövetkezmény által elérni kívánt célt.
Szintén hasonlóságként értékelhető, hogy van olyan kutatás, amely rögzíti a magyar gyermekek médiafogyasztási, ezen belül pedig rádiófogyasztási szokásait. A Kid.comm2 kutatási jelentés többek között a 8-14 éves, iskoláskorú gyerekek kommunikációs és médiafogyasztási szokásait és attitűdjeit tárta fel 2011-ben.
