A szolidaritás-modell alapján a német fogyasztók a jövőben készülékek helyett lakásonként ún. közszolgálati hozzájárulást fizetnek – ezzel a családok jól járhatnak, a tévé nélküli háztartások viszont nem. A konvergens médiaszolgáltatások korában a szakértők szerint elengedhetetlen a közszolgálati média finanszírozási reformja.
2013. január 1-jétől a készülék-üzembentartási díjat (Rundfunkgebühr) felváltja a közszolgálati hozzájárulás (Rundfunkbeitrag) Németországban. Az ún. szolidaritás-modell új és korszerű alapokra helyezi a német közszolgálati médiarendszer finanszírozását –jelentette ki Michael Bobrowski, a Szövetségi Fogyasztóvédelmi Egyesület (Verbraucherzentrale Bundesverband – VZBV) szóvivője.
A 15. médiaszolgáltatásról szóló szabályozást módosító tartományközi szerződés értelmében a készülék alapú díjszabás helyett lakásonként kell majd megfizetni a közszolgálati hozzájárulást, függetlenül attól, hogy hány készülék van használatban, illetve hányan laknak ott és veszik igénybe azokat. A technológiai fejlődés tette szükségessé a változást, hiszen, amikor már egy okostelefonnal lehet rádiót hallgatni és számítógépen tévét nézni, nehéz a készülékek funkciója alapján a díjat megállapítani. A befizetendő hozzájárulás összege lakásonként legfeljebb 17,98 euro havonta, ha valakinek több lakás áll a tulajdonában, mindegyik után köteles a díjat megfizetni.
A VZBV szerint nagy szükség volt erre a reformra, minden hátrányával együtt. Vannak, akiket rosszul érint ez a modell, mert egyáltalán nem, vagy csak egy készülékkel rendelkeztek, és most rájuk is terhet ró a hozzájárulási rendszer, a háztartások többségének azonban anyagi megkönnyebbülést jelent, széles körben teremt lehetőséget a szociális alapon történő mentességre is, így méltányosan osztja el a terheket és kevesebb ellenőrzéssel jár.
Egy passaui ügyvéd, Ermano Geuer azonban indítványt nyújtott be a reform ellen az alkotmánybírósághoz. Azt kifogásolta, hogy a törvénymódosítás következtében sérül az egyenlő bánásmód elve. Adatvédelmi szempontból is érte bírálat az új szabályozást. A bejelentő adatait ugyanis automatikusan továbbítják a tartományi médiahatóságokhoz.
A német közmédia-finanszírozási megoldás alapvetően az üzemben tartási díjra épül, és példaként szolgált az uniós tagállamok, köztük Magyarország számára is. Az üzemben tartási díj megállapítása szövetségi szinten történik. 1975-ben, a tartományi kormányok miniszterelnökeinek határozata alapján létrehozták a KEF-et (Kommission zur Ermittlung des Finanzbedarfs), a pénzügyi szükségleteket megállapító bizottságot. A 16 független szakértőből álló szervezetbe minden tartomány egy-egy tagot delegál, mégpedig úgy, hogy valamennyi érintett szakterület képviselve legyen, ez a bizottság jogosult ugyanis a díj megállapítására. Az üzemben tartási díjnak Németországban két törvényben meghatározott funkciója van, egyrészt a közszolgálati műsorszolgáltatás ellátásának biztosítását kell részben fedeznie, másrészt a közszolgálati médiaszolgáltatás fejlesztésére használható fel. Az üzemben tartási díjat felváltó közszolgálati hozzájárulás is a fent említett célra jött létre, és mértékét is a KEF jogosult megállapítani. A díjak összege bejelentőnként eltér, a 17,98 eurót azonban nem haladhatja meg lakásonként. Eltérő szabályok vonatkoznak a különböző szolgáltató egységekre, mint például szállodákra, kórházakra, idősek otthonára, felsőoktatási intézményekre stb.
Magyarországon a 2002-ben megalakult kormánykoalíció kampányígéretének megfelelően de facto megszüntette az üzemben tartási díjat. A kormány a 1110/2002-es kormányhatározatban „átvállalta” a nézőktől a háztartásonként akkor havi 740 forintban megállapított összegű díjat. A médiatörvény módosítását mellőzve – amely kétharmados parlamenti jóváhagyást igényelt volna – az állam nem szedte be a díjat. Ennek következtében 2002 júliusától a Magyar Televízió Zrt. költségvetését – bevételi szükségletéhez képest jelentéktelen reklámbevételeitől eltekintve – az állam fedezte.
2007. április 1-jétől a műsorszolgáltatási díjat egy szűk érintetti körben (meghatározott közületektől) az APEH szedi be fogyasztási adóként, és tíz százalék kezelési költség levonása mellett fizeti be azt a Műsorszolgáltatási Alapba. A Kormány az APEH által beszedendő üzemben tartási díjat az alapnak megelőlegezte.
Az új médiaszabályozás az üzemben tartási díj helyett közszolgálati hozzájárulásról rendelkezik. Az Mttv. 136. § (4) értelmében a Magyar Állam évente közszolgálati hozzájárulást fizet a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap részére a lineáris audiovizuális médiaszolgáltatások (televízió adás) vételére alkalmas készüléket használó háztartások számát alapul véve. A közszolgálati hozzájárulás mértékét az Mttv. 4. számú melléklete állapítja meg. A közszolgálati hozzájárulás mértéke a 2012. évben négymillió magyarországi háztartással, és háztartásonként havonta ezerháromszázötven forinttal számolva összesen 64 800 millió forint.
A magyar szabályozás eredeti koncepciója tehát követte a német készülék alapú üzemben tartási díjra épülő megoldást, majd ezt a modellt váltotta fel nálunk a németeket megelőzve az új médiatörvénnyel bevezetett modell, a háztartásonként megállapításra kerülő közszolgálati hozzájárulás, azzal a különbséggel, hogy ezt Magyarországon az állam biztosítja.
