„Tényleg veled is megtörténhet”

2013.01.22. 10:16 :: Sajtoiroda

 

Interjú Madarász Isti rendezővel, aki ifjúsági kalandfilmet készít a Magyar Televízió számára

Raftingoló végzős gimnazistákról szól az a személyes élmények alapján megírt, fordulatos tévéfilm, amely tavaly májusban kapott támogatást a Médiatanács tévéfilmes pályázatán. A  rendező-forgatókönyvírónak, Madarász Istinek jó szeme volt a színészválogatásnál, hiszen a film egyik főszereplőjévé a HBO Terápia filmsorozatában ismertté vált Sztarenki Dórát tette meg, aki akkor még szinte felfedezetlennek számított.

Az alkotóról dióhéjban:

iPodisti.jpgMadarász István 1976-ben született Miskolcon. Autodidakta módon kezdett filmezni, gimnazista kora óta készít rövidfilmeket saját forgatókönyveiből. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett. 2000-ben tűnt fel rendezőként először, amikor a Morális bypass című kisfilmje több amatőr filmszemlét megnyert, majd bejutott a Magyar Filmszemle versenyprogramjába is. A majdnem kétmilliós nézettséget elérő Budapest – get engaged című imázsfilmje után felkérést kapott, hogy elkészítse Magyarország soros európai elnökségének hivatalos imázsfilmjét, Hungary – World of Potentials címmel, amely a bemutatás napján a 7. legnézettebb videó lett a Youtube portálon. Számos forgatókönyv, kisfilm, reklám- és videoklip után A legyőzhetetlenek című alkotása lesz az első tévéfilmje.

– Milyen élmény hatására kezdtél hozzá a Legyőzhetetlenek filmedhez?

– Egy céges vadvízi evezős túrát kellett megörökítenem videósként, és amikor levetítettem a kész anyagot, rájöttem, ez már önmagában kitesz egy fél akciófilmet, – és érdemes lenne vele komolyabban is foglalkozni. A másik lökést az adta, hogy olvastam egy cikket raftingoló fiatalok balesetéről. A környezet, a zubogó víz, a zord sziklás hegyek veszélyes hely, ahol bármi megtörténhet. Ha valaki nem tartja be a szabályokat, könnyen bajba kerülhet. Még akkor is, ha semmi különösebb rosszat nem tesz, csak éppen sérthetetlennek hiszi magát, és többet vállal, mint ami az ésszerű kockázatokba belefér. A cím is ezt a gondolatot fejezi ki.

A legyőzhetetlenek című tévéfilm teaserje (rövid filmelőzetese)

– Volt-e neked személyesen halálközeli élményed?

– Olyan megesett már velem, hogy féltettem az életemet. Barlangászni voltunk egy csapattal, és a vezető egyszer csak azt mondta: azt hiszem, eltévedtünk. Na akkor halálfélelmem lett egy pillanat alatt, de aztán szerencsésen kijutottunk. Az az érdekes, hogy amíg meg nem oldódott a helyzet, borzasztó volt, de utána hamar el lehet felejteni az akkor átélt érzéseket, és élünk tovább, mintha mi sem történt volna. Pedig komoly veszély nem várt helyzetekben is szinte bármikor felbukkanhat. Az okos ember utána tanul az esetből.

Volt egy jelenet egyébként, ami aztán kikerült a filmből, de egy hasonló, szintén személyes élményemből fakadt, és számomra máig meghatározó. Sok évvel ezelőtt az öcsémmel elmentünk egy éjszakai autózásra Miskolcon, de a fényszórókat lekapcsoltuk, Úgy gondoltuk, ez olyan vagány dolog. Az egyik kanyar után azonban az út közepén, a semmiből egy ló bukkant fel, ott állt, mint egy szobor. Alig tudtunk megállni, de sikerült, a ló is és mi is megúsztuk. Az élmény azonban belém égett. A jelenetet végül azért vettük ki, mert rövidíteni kellett a történetet, ugyanis a forgatókönyv eredetileg mozifilm alapjának készült.

– Mennyire érezted veszteségnek, hogy mozifilm helyett „csak” tévéfilmre van lehetőséged?

– Én nagyon örülök, hogy öt év után ismét van tévéfilmgyártás, mert így van gyakorlási lehetőség. Amikor külföldi produkciókat hoznak Magyarországra, a magyar filmesek szinte minden szakmában megmutathatják tudásukat, de a rendezők értelemszerűen kimaradnak ebből. Persze mindenki mozifilmet akar készíteni, de azt is figyelembe kell venni, hogy egy átlagos mozifilmből 5-6 tévéfilm is kijön. Ezért, mondhatjuk, nagy rajongója lettem a tévéfilmes pályázatoknak. Igaz, a száz percesre tervezett forgatókönyvet a szerényebb költségvetés és a tévéfilmes formátum miatt meg kellett húzni durván ötvenöt percre, de legalább elkészülhet, és ez az, ami igazán számít. Nekem elsőfilmesként ez lesz a filmes iskolám, az első alkalom, hogy élesben kipróbálhatom magam. Hálás vagyok a producereimnek, az MTVA-nak és a finanszírozó testületnek, a Médiatanácsnak is, hogy bizalmat szavaztak nekem. Remélem, hogy a végeredmény igazolja a várakozásokat.

A legyőzhetetlenek című tévéfilm alapjául szolgáló kreatív koncepció néhány percben bemutatva

Nagyszerű stábom volt, nemcsak a színészek, hanem a technikai csapat is fantasztikus munkát végzett. Ráadásul gyakorlatilag három rendező is volt a csapatban, hiszen Szabó Simon, az egyik főszereplő is rendezett már filmet, Dyga Zsombor rendezőasszisztens is egy kifejezetten rutinos rendező és persze jómagam.  Marosi Gábor operatőr szintén „öreg róka” a szakmában, úgyhogy az ő tanácsaikból sokat tanultam.

– Hol tart most a film?

– Túlvagyunk a forgatáson, amit Szlovéniába szerveztünk, a Szocsa folyóra, 14 napig voltunk ott és még négy napot Magyarországon is dolgoztunk. Szervezési okok miatt szeptemberre csúszott a forgatás, és már elég hideg volt a víz, de a szereplők, a stáb mind nagyon lelkesek voltak. Néha például már nekem kellett erősködnöm, hogy egy órányi mozdulatlan vízben fekvés után tartsunk egy kis melegedőszünetet. Jó volt a hangulat, sokszor előfordult, hogy a szünetekben a csapat tagjai is a vízbe ugráltak.

DSC_0192.JPG

Pillanatkép a forgatásról

A körülmények ugyanakkor hatékonyságra is ösztönöztek, a koncepciónak készen kellett lenni, a szeszélyes természeti környezetben felmerülő problémákra pedig hamar megoldást kellett találnunk. Például nem zárták le a folyót a kedvünkért, és amikor a hajós balesetet vettük fel, állandóan meg akartak állni segíteni a raftingos turisták, hiába látták a kamerát és a többi filmes felszerelést. Messze voltunk a kiépített területekről, ezért nem vihettünk magunkkal sok eszközt, hiszen azokat saját magunknak kellett cipelni sokszor akár félórás gyalogtúra alatt a helyszínig.

Jelenleg vágás alatt van az anyag, és biztatónak látom a készülő végeredményt. Sok bonyolult snittet is felvettünk, és jól sikerültek, az akciójelenetek is tévéfilmhez képest ambiciózusak.

– Az ifjúsági filmek egyik nehézsége, hogy sok jól játszó tizenévest kell találni. Nektek mennyire ment ez könnyen?

– Valóban sok munkát igényelt a válogatás a négy fiatal főszerepre. Sok színitanodával, színiiskolával vettük fel a kapcsolatot tehetséges fiatalok után kutatva, hiszen olyan embereket kerestünk, akik 18 év körülinek látszódnak. Nem is néztük az adatlapjukat, csak az érdekelt, a képernyőn hány évesnek látszódnak. Volt, aki a valódi koránál akár 5-6 évvel fiatalabbnak vagy éppen idősebbnek tűnt, ami ebben a korosztályban különösen nagy különbség. Az egyik színész, a balettos múltú Sztarenki Dóra esetében utólag kaptunk egy megerősítést, mert ő a HBO Terápia sorozatával kiugrott, mi viszont már a sorozat sugárzásának a kezdete előtt mellette döntöttünk. Nagyon jól megoldotta a kéréseinket, egyedül arról kellett leszoktatni, hogy túl szépen mozogjon a vízben, amikor a balesetet vettük föl. A két szintén fontos felnőtt karaktert a Kontrollból már ismert Mátyássy Bence, valamint Szabó Simon alakította.

DSC_0267.jpeg

A Legyőzhetetlenek forgatásán Szlovéniában

– A főszereplő karakterek éppen a felnőtté válás küszöbén állnak. Mennyiben érinti ezt a témát a film, és mennyiben foglalkozik a puszta kaland következményeivel?

– A két kérdést nem lehet egymástól elválasztani, sőt a film törekszik is arra, hogy bemutassa, hogy egy halálközeli élmény, egy drámává fajuló kaland hogyan viszi rá a résztvevőket az érett viselkedésre. Így a megélt baleset, a helyzettel való megbirkózás fontos lépcsőfokká válik a felnőtté válásukban.

– Van-e személyes párhuzam? Te milyen élményhez kötöd a saját felnőtté válásodat?

– Én talán igazán még nem is nőttem fel, én még kicsit úgy érzem, sérthetetlen vagyok. Lehet, hogy ez a film is terápiás jelleggel készül számomra, hogy szembenézzek azzal, esetleg nem is vagyok annyira sebezhetetlen.

– Mit vársz, a televízió a médiatörvény által meghatározott korhatár-kategóriák közül melyikbe fogja sorolni a filmet?

– Én a tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott kategóriába tenném. Van a filmben egy-két feszült pillanat, de például a balesetkor a sérülést közvetlenül nem mutatjuk. A szinopszis például tartalmazott egy kígyós jelenetet is, amit csak abban az esetben akartuk, hogy a film része legyen, ha valóban életszerűen meg tudjuk oldani. Kiderült, hogy az élőkígyós statisztálást nem tudjuk kivitelezni, de még műkígyóval is sokat kísérleteztünk. Még egy tesztet is lebonyolítottunk, vettünk a játékboltban egy műanyag gumikígyót és a kameraasszisztensünk kertjében rángattuk, hogy kiderüljön, hogyan mutatna a képernyőn. Végül elvetettük az ötletet, nehézkesnek találtuk, helyette most vadméhek támadnak. Keveset kell markolni, de azt jól. Másfelől meg az értékeléskor a világszínvonalhoz kell magunkat mérni, az abszolút érték számít, nem a „mihez képest”.

– Milyen filmes terveid vannak ezután?

– Van két szinopszisom a talonban, az egyik egy erdélyi novella, egy kísértethistória, a másik egy klasszikus irodalmi mű, egy modern Gólyakalifa története. A Legyőzhetetleneknek is szívesen leforgatnám a második részét, a stábbal már ki is találtuk, hogy egy drótkötélpályás katasztrófa lenne az alapja, de ennek igazán még nem jártam utána, hiszen az az első, hogy az mostani filmet jól készítsük el.

– Szerinted mi lehet az oka, hogy kevés az ifjúsági film?

– Eleve kevés a zsánerfilm, a magyar piacot inkább a szerzői filmek uralják. A zsánerfilmeken belül is jobbára romantikus vígjátékok készülnek, talán egy-két thriller. Úgy látom, hogy a rendezők általában súlyos témákat keresnek, pedig a közönségnek nemcsak erre, hanem élményre van szüksége. A közönségfilmnek viszont kevesebb értéke van a hazai szakmai körökben, mint a fesztiválsikereknek.

DSC_0102.JPG

A Szocsa folyó szolgált a gimnazisták vadvízi evezéséről szóló kalandfilm helyszínéül

Én szeretem azokat a műfajokat, amelyek nem olyan kézenfekvőek. Az első filmem például egy keresztény akciófilm volt. A Faludi Akadémia jezsuita képzőintézetének médiarészlege kiírt egy filmes pályázatot, amelyen a nyolc boldog mondás egyikét kellett a középpontba állítani. Én azt választottam, ami szerint: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” Rögtön láttam a vallási okokból üldözött főhős lövöldözős akciófilmjének a lehetőségét.

– A legyőzhetetlenekre visszatérve: elmennél újra raftingolni?

– Bármikor. Sőt, már a stáb is átesett a tűzkeresztségen. A forgatás végén gyakran csónakkal mentünk haza.

komment · 1 trackback

Címkék: film Médiatanács Madarász Isti

A Médiatanács blogról

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogja. A Médiatanács tagjai: Karas Monika elnök, Budai László, Hankiss Ágnes, Szadai Károly és Meszleny László.

Weboldal a médiatörvényről

Ugrás a www.mediatorveny.hu-ra

Mecenatúra – Pályázati tükör

mecenatura_uj_310x222.jpg

A Médiatanács a Facebookon

  

Mecenatúra a Facebookon

                 

A Médiatanács YouTube-csatornája

Iratkozz fel YouTube-csatornámra
süti beállítások módosítása