Interjú Széles Tamás filmrendezővel
Október 19-én, december hónap bemutatásával indult a Magyar Televízió műsorán Az élő örökség című sorozat, amely a hónapok régi elnevezéseit ismerteti, és az azokhoz kapcsolódó népi és egyházi hagyományokat, ünnepeket mutatja be a nézőknek. Az érdeklődők szombatonként az m1-en 12 részen keresztül ismerhetik meg az év hónapjainak hagyományos sorolását, jellemzőit. Az alkotást beválogatták A Kisközösségi Televíziók és Filmműhelyek XII. Mozgókép Szemléjére is, amelyet Lakiteleken rendeznek meg a héten. A film a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának ismeretterjesztő filmes pályázatán nyert 9,9 millió forintos támogatást 2011-ben.
Az alkotóról dióhéjban:
Széles Tamás Vácon született, újságírói pályafutását a Pest Megyei Hírlap külsős munkatársaként kezdte 1986-ban. Tudósító, szerkesztő-riporter, főszerkesztő, televíziós szakember.
1998 óta a Debrecen Televízió ügyvezető igazgatója. 2000 óta vezető szerepet tölt be a Helyi Televíziók Országos Egyesületében, amelynek 2006 óta elnöke. Újságírói tevékenységének elismerésére 2011-ben Táncsics Mihály-díjat kapott.
1996 óta több dokumentum- és ismeretterjesztő sorozatot, portréfilmet és gyerekfilmet is készített.
– Miért tartotta fontosnak, hogy bemutassa a hónapokhoz kapcsolódó hagyományainkat? Egyáltalán mennyire ismeretlenek ezek a mai emberek számára?
– Gyermekkorom egyik nagy élménye kapcsolódik a Kincses Kalendáriumhoz. Nagyszüleimnél mindig szívesen lapozgattam a kiadványt, és már akkor lenyűgözött az a hihetetlen népi bölcsesség, ami a jeles napokhoz kötődött. Az azonban már akkor feltűnt, hogy nem minden jeles napot éltünk meg a családban, az ismeretségi körünkben. Pedig a kalendárium oldalai izgalmas szokásokról árulkodtak. Ma pedig már azt érzékelhetjük, hogy az őseink hagyományainak még kevesebb szerep jut. Sőt, egyes szokásokról meggyőződésem, hogy a legtöbb fiatal már nem is tudja, mit jelent, milyen tartalmat takar.
A hagyományok őseink örökségei, ezért kötelességünk megélni és megőrizni őket. Ez a filmsorozat arra buzdít, hogy minél többen fedezzék fel újra a hagyományokat, és tegyék életük részévé. Az embernek ugyanis szüksége van az év során sarokpontokra, amelyek eligazítják, pihenésre, és szorgos teendőkre ösztönzik.
– Milyen események kapcsolódnak az év jeles napjaihoz? Vannak még hagyományőrző ünnepek?
– Az évkör számos izgalmas szokást tartogat. Ezek mind természeti megfigyelésekhez, vallási tartalmakhoz kapcsolódnak. Ünnepeinket elsősorban az egyházi események határozzák meg. Gondoljunk csak a legismertebbekre: karácsony, húsvét, pünkösd. Ezek mellett azonban még számos vallási kötődésű szokás él a vidéki emberek hétköznapjaiban, amelyek meghatározzák a közösségek viselkedését és feladatát az adott hónapokban. Gondoljunk csak a víz- és házszentelésre, a húsvéti pászkakészítésre, vagy az új kenyér megáldására. Sajnos utóbbiakról már egyre kevesebb ember tud. De érdemes beszélni arról is, hogy egy-egy jeles nap hogyan alakult ki. Ennek bemutatása volt az egyik célja a filmsorozatnak, hogy nézőink megismerjék a jeles napokat, azok kialakulását, hátterét.
Valamennyi hónap izgalmas pillanatokat rejt, ugyanakkor megjegyzendő, hogy a teljesség igénye nélkül készült el a sorozat, hiszen egy-egy rész csupán 13 perces – ez gátat szabott a bővebb kifejtésnek. Alkotásunk földrajzi szempontból is behatárolt terület hagyományait mutatja be. Kelet-Magyarország, a Partium és Erdély egyes településein forgattunk, az ott megélt szokások jelennek meg a filmsorozatban. Ezeken a vidékeken még élnek a hagyományok. Sajnos már nem minden az egykori Kincses Kalendáriumban feljegyzett szokás eleven, éppen ezért a forgatókönyv írásánál meghoztuk azt a döntést, hogy kizárólag az élő, még bemutatható hagyományokat dolgozzuk fel. Így a filmben autentikus történeteket, az érintett személyek elbeszélése alapján feldolgozott, élő hagyományokat láthat a néző.
– Melyik részt láthatták a nézők először a tévében?
– A filmsorozat a decemberi hagyományokat mutatta be elsőként. Ennek az az oka, hogy a népi kalendáriumban, szokásrendben az év decemberrel kezdődött.
– Milyen eszközökkel tudja egy ilyen film bemutatni az egykori magyar kalendáriumokat?
– Az ismeretterjesztő filmnél a legfontosabb a hitelesség, éppen ezért arra törekedtünk, hogy autentikus közösségek szokásait mutassuk be. Jó példa erre a tojásfestés hagyománya. Azt gondolom, hogy ezt a szokást talán mindenki ismeri. De talán azt már kevesebben tudják, hogy az asszonyok miként, milyen háttértartalommal (például a színek milyen sorrendben, és miért kerülnek a tojásra) adták át egykor, és adják át még egyes településeken ma is a díszítés tudományát. Kevesen ismerik talán azt, hogy miért a tojás a jutalma a fiúknak a locsolkodást követően. És azt talán még kevesebben tudják, hogy mi az a „kutymálás”. Nos, ilyen izgalmas információkat tartogat „Az élő örökség” filmsorozat mind a 12 része.
– A film meghívást kapott Lakitelekre, A Kisközösségi Televíziók és Filmműhelyek XII. Mozgókép Szemléjére is.
– Nagy öröm számunkra, hogy a zsűri méltónak találta a filmsorozatunkat arra, hogy a szemlén bemutassa, és talán díjazza is. Izgatottan várjuk a zsűri döntését. (A szerk.: A fesztivált november 6. és 8 között rendezik meg Lakiteleken, a filmet 89 pályamunka közül választották be a 22 legjobb közé. Program: http://www.lakitelek.hu/nepfoiskola/images/stories/docs/2013/XIII_Filmszemle_program.pdf)
