A Duna Televízió az elmúlt napokban kezdte vetíteni Erdélyi János Jó boroknak szép hazája Erdély című ismeretterjesztő filmsorozatát. Az első részben az alkotók – Erdélyi János és Ambrus Lajos – az erdélyi borászat meghatározó egyénisége, báró dr. Csávossy György előtt tisztelegnek, aki írásaiban Erdély-Hegyalja, Nagyenyed, Gyulafehérvár és Csombord borait is népszerűsítette. A második rész Küküllő mente és Beszterce környékének borvidékeit mutatja be. A harmadik epizódot – Szilágyság és Érmellék – január 22-én 15.30-kor tűzi műsorára a Duna TV.
A forgatáson Erdélyi János szemben, háttal Csávossy György
Az alkotóról dióhéjban:
Erdélyi János eddigi pályafutása során mintegy negyven dokumentumfilmet rendezett. Az alkotót az Ez zárkózott ügy című 1984-ben, Zsigmond Dezsővel együtt forgatott filmje tette ismertté, amely a gyöngyöshalászi tanácselnök leváltása körüli helyzetet elemezte. A filmet nagy botrány kísérte, be is tiltották. A Vérrel és kötéllel című, az ’56-os mosonmagyaróvári sortűz áldozatairól szóló filmje 1990-ben elnyerte a Filmszemle fődíját. A falusi emberek sorsát több filmjében megörökítette, többek között forgatott az évszázad árvizével küzdő tiszaiakról is. Hitvallása szerint legtöbb filmje, bár első pillantásra a hatalmi versengés kisemmizettjeiről szól, valójában erkölcsi győzteseket mutat be. 1992-től kezdve másfél évtizeden át a Magyar Történelmi Film Közalapítvány kurátora volt. 2005-ös indulásától kezdve szerkeszti másodmagával az egyetlen kereskedelmi tévében látható rendszeres dokumentumfilm-műsort, a Hír TV Vetítő című adásait. Kőszegen él, és szülőfaluja közelében, Kissomlyón szőlészkedik.
– Honnan jött az ismeretterjesztő film ötlete? Saját szőlője van. Innen ered a téma iránti szeretete, érdeklődése is?
– Szülőföldemen, a Kis-Somlyó hegy lábánál, Egyházashetyén telepedett le a kiváló író, Ambrus Lajos, a Kortárs főszerkesztője. Bő tíz évvel ezelőtt döntöttünk úgy több társunkkal, hogy megmentjük a Nagy-Somlói Borvidék e kis vulkanikus hegyét, és megkezdjük az őshonos szőlők újratelepítését. Furmintot, Juhfarkot, Olaszrizlinget, Hárslevelűt, Sárfehéret telepítettünk. Ambrus mára a hazai borkultúra egyik legjelentősebb reklámozója lett írásaival, az ő ötlete volt, hogy még a magyar borszeretők körében is ismeretlen erdélyi borászattal foglalkozzunk. Az pedig nyilvánvaló, hogy az erdélyi borászat újkori története úgy kezdődik, hogy mit tett Dr. Csávossy György.
– Melyek a a film és az erdélyi borászat leghíresebb helyszínei? Minden borvidéket bemutatnak?
– A film négy részes, Erdélyi-Hegyalja után a talán legcsodálatosabb termőhely, a Küküllő mente és környéke következik, aztán egy még kevésbé ismert területre, a bakator egykori hazájába, Szatmárba, az Érmellékre látogatunk, végül pedig a vörös Aszújáról egykor ismert Arad megyében található Ménesen keressük a legjobb kadarkákat.
– Az első részben Nagyenyed, Gyulafehérvár és Csombord borainak bemutatása mellett az erdélyi borászat meghatározó egyénisége, dr. Csávossy György előtt is tisztelegnek. Mit tudhatunk meg az író munkásságáról, életéről a filmből?
– Gyurka bácsi az utolsó erdélyi reneszánsz emberek egyike. Közel a 90-hez végigkóstoltuk vele a legjobb borokat, közben meghallgathattuk tőle a múzsáihoz írt legszebb verseit, mert hát ő tudja, két fontos dolog van az életben, a nő és a bor.
– Milyen borokat kóstoltak?
– Hazánkban a borértő, borszerető ember gyakran fintorog, ha édes, vagy félédes fehér borról esik szó. Természetesen az éghajlati hatások miatt is, de nem utolsó sorban Csávossy doktor munkásságának és ízlésének köszönhetően Erdélyben csodálatos félédes királyleánykákat kóstoltunk, de ittunk nagyszerű félédes olaszrizlinget is. Sajnos Arad-Ménesen idén sem sikerült vörös Aszút szüretelni, de a szamorodni jellegű ménesi kadarisszima kitűnő.
– Mit gondol, mennyire ismertek hazánkban az erdélyi borok?
– Magyarországon az erdélyi borokat alig ismerik, talán csak az Arad-Ménesi borvidék borásza, Balla Géza tudott betörni a magyar piacra. Azt gondolom, hogy van néhány olyan kezdeményezés, olyan borászat, akiknek az elkövetkezendő években lesz lehetőségük arra, hogy az igényes magyar borfogyasztókhoz eljussanak, ilyen például a krasznabélteki Nachbil borászat.
– Dokumentumfilmesként mennyire tartja fontosnak a műfaj támogatását?
– Ez a kor az áldokumentumok, a valóságshow-k kora. Ez a nézői igény számomra nem azt jelenti, hogy az embereknek a hazugságra van igénye, hanem azt, hogy igenis látni akarják mások életét, osztozni akarnak mások örömében, fájdalmában. A múlt héten vetítettük le a legutóbbi, A nyomsávon című dokumentumfilmemet Kőszegen. Négyszázan voltak a bemutatón, de sokan nem tudtak eljönni. Adtam a szomszéd néninek egy DVD-t, aki odaadta megnézni két harminc év körüli Kőszegen élő fiának. A gyerekek döbbenten mondták az anyjuknak: „Ti a vasfüggönyről soha nem meséltetek nekünk!” Az emberek vágynak a múltjuk és a jelenük megismerésére, és végre sok dokumentumfilm készül és köztük sok jó dokumentumfilm. Ezért lenne fontos, hogy a közszolgálati televízió odafigyeljen arra, hogy olyan időpontokban sugározza a friss alkotásokat, amikor a legtöbben láthatják azokat.
