Interjú Bakos László szerkesztő-riporterrel, aki a Thorma János-vándorkiállítás eseményeit örökítette meg
„A honvágyat úgy hergeli, hogy szinte életveszélyes; gyönyörű” – hangzik el egy Németországban élő magyar látogató értékelése abban az online filmben, amelyet a kiskunhalasi Halas Televízió készített a Thorma János Múzeum kezdeményezésére indított vándorkiállításról. Ez a film az első, amely a Médiatanács online filmeket finanszírozó Neumann János-pályázatán támogatást nyert. A félórás alkotás a Thorma János festő halálának 75. évfordulója alkalmából rendezett kiállítássorozatot dolgozza fel, a részleteket Bakos László szerkesztőtől tudtuk meg.
Az alkotóról dióhéjban
Bakos László 1997 óta dolgozik a Halas TV-nél Kiskunhalason szerkesztőként, riporterként. Leginkább hírjellegű műsorokkal foglalkozik, híradós műsorvezető, de készített referencia- és reklámfilmeket is. Legutóbbi nagyobb szabású munkájaként a halasi csipkét bemutató hungarikumfilm szerkesztőjeként, műsorvezetőjeként működött közre.
– Nem megszokott, hogy egy vándorkiállítást kamerával követnek végig, és film készül az eseményekről. Honnan jött az ötlet?
– A kiállítást szervező kiskunhalasi Thorma János Múzeum keresett meg minket, a városi televízió munkatársait, hogy örökítsük meg ezt a különleges kezdeményezést. Mi örömmel vállaltuk a feladatot. Ebben nagy segítségünkre volt a Médiatanács Neumann-pályázata, amelyre a múzeum alapítványával közösen jelentkeztünk.
– Három ország hét városában járt a tárlat Nagybányától Stuttgartig. Milyen különbségeket tapasztaltak abban, ahogy a különböző országok fogadták a kiállítást?
– A legkedvesebb fogadtatást talán Kiskunhalason és Kecskeméten tapasztaltuk, de a legnagyobb érzelmi töltetű megnyitó a nagybányai volt. Mindenesetre az biztos, hogy minden városban jó benyomásokat szereztünk, és ismert látogatókból sem volt hiány, Münchenben például Habsburg György is részt vett a rendezvényen.
– Lett hosszabb távú hatása a vándorkiállításnak? Okozott változást Thorma János értékelésében?
– Thorma János egyike azoknak a nagybányai festőknek, akikre eddig nem hárult megfelelő figyelem. A művészettörténészek szerint a fő oka annak, hogy nem lett befutott, az, hogy határon kívül rekedt, hiszen bár Kiskunhalason született, életének nagy részét főként Nagybányán az ország mostani határain kívül élte le. Jelenleg elsősorban mint festő-tanár ismert, pedig saját jogán is nagy művész volt. Remélhetőleg a kiállítás segített megismertetni művészetével a nagyközönséget szerte Európában. Ebben ez a film is játszik némi szerepet, hiszen minél több felületen adunk hírt egy eseményről, annál nagyobb az esély, hogy annak üzenete eljut az emberekhez, és a festőt újra felfedezi magának a nagyvilág.
Íme a teljes film, amely nemcsak a Halas Média honlapján, hanem a Magyar Média Mecenatúra Pályázati Tükör oldalán is megtekinthető.
Van egy közvetett, konkrét hozadéka is a tárlatnak: Bay Miklós műgyűjtő és felesége kísérte és segítettea kezdeményezést,és az ott kötött szakmai kapcsolatok hatására úgy döntöttek, hogy Kiskunhalasnak adományozzák a több száz millió forintot érő festménygyűjteményüket. A kiskunhalasi múzeumban a tiszteletükre külön galériát hoznak létre, amely az ő nevüket viseli.
– Mi volt a legnagyobb nehézség a forgatásokkor?
– Az időhiány. Nagyon rövid idő állt rendelkezésre egy-egy városban. A megnyitókon a hivatalos rész rögzítése után villámgyorsan kellett megtalálnunk és felkérnünk, meggyőznünk a szereplésről azokat az embereket, akik érdemben tudnak nyilatkozni a kiállítás kapcsán, legyenek azok művészettörténészek, műgyűjtők, diplomaták vagy politikusok. Szerencsére mindenhol sikerült megoldanunk ezt a feladatot annak ellenére, hogy ketten alkottuk a kinti stábot. A filmet nem csupán krónikának szántuk, hanem magát a festőt is be kívántuk mutatni röviden, amennyire azt a keret megengedte.
– Mi lett a legkedvesebb emléke a film kapcsán?
– Az a jó hangulat, ami mindenhol uralkodott. Érződött, hogy szívesen fogadják a tárlatot, hogy értékelik a képek szépségét, művészi értékét. A Bay házaspárral kialakult kapcsolatunk igazán nagy adomány, örülök, hogy velük mehettünk végig ezen a vándorkiállításon.
– Kinek ajánlja a filmet?
– Aki érdeklődik a művészet iránt, aki magyarnak, hazafinak tartja magát. Kiderül a festő életpályájából, hogy úgy is lehet valaki hű az elveihez, a magyarságához, hogy közben a többségi társadalommal is megérteti magát – hiszen Románia legmagasabb kitüntetését is megkapta, 4-500 román festőnövendéket tanított, miközben bátran nyúlt olyan hazafias témákhoz, amelyek az ő korában tabunak számítottak – így született a Talpra, magyar!, illetve az Aradi vértanúk című két leghíresebb festménye is. A kiállítás, és vele a film arra is törekszik azonban, hogy ne csak a hazafit mutassa be, hanem a tájat, a női nemet előszeretettel megörökítő impresszionista művészt is. A filmben igyekeztünk felhívni a figyelmet azokra a jobb sorsra érdemes helyszínekre is, amelyek több törődést igényelnek; a nagybányai művésztelep jelenlegi állapotában például rendkívül leromlott.
Thorma János nagybányai házának udvarán is forgatott a stáb
