Érdeklődéssel olvastuk a Népszabadságban Varsányi Gyula Központosított mecenatúra című írását, amely az NMHH Médiatanácsának új támogatási programjáról, a Magyar Média Mecenatúra programról is beszámol. A cikk apropóját az Uránia Nemzeti Filmszínházban megrendezett konzultációnk adta. Az írás ugyan csak kisebb részben elemzi a Magyar Média Mecenatúra programot, érintőlegesen ismerteti a szakmai közvélemény által egységesen üdvözölt változtatásokat, a pályázók helyzetét megkönnyítő reformokat, ugyanakkor felvet néhány kérdést, amelyekre érdemes reagálnunk.
A Magyar Média Mecenatúra program két nagyobb egységből áll: a médiaszolgáltatók rezsiköltségeit és a műsorgyártást támogató pályázatokból, illetve a filmkészítés (ismeretterjesztő, dokumentum-, animációs film, tévéjáték és forgatókönyvírás) támogatásából.
A Magyar Média Mecenatúra program keretösszege több mint 2 milliárd forint 2012-ben, a konzultáció konkrét témáját jelentő, most kiírt dokumentum-, ismeretterjesztő és animációs filmes pályázatok esetében pedig 645 millió forint. A Médiatanács támogatási rendszerének, így filmes pályázatainak megújításáról már több mint egy éve folytat egyeztetéseket a pályázókkal és a filmszakmai szervezetekkel. A cikkben is említett szakmai fórum már a sokadik ilyen alkalom volt. Célunk egy olyan átlátható és egyszerű pályázati folyamat kialakítása, amely jelentősen megkönnyíti a filmkészítők munkáját, és ahol az adminisztráció nem vonja el az alkotói munka elől az erőt és energiát.
Sajnos a múlt terhes öröksége nem kíméli a filmszakmát sem. Sok filmes került nehéz helyzetbe amiatt, hogy a régi, átláthatatlan rendszerben az írott szabályokon túli és sajnos sokszor azokat felülíró rendezőelvek teljes szakmai, anyagi és morális csődbe sodorták a Magyar Mozgókép Közalapítványt (MMKA), így a filmes támogatási rendszer működésképtelenné vált, és sok esetben az elnyert támogatások sem kerültek kifizetésre. A Magyar Média Mecenatúra program esetében minimum-elvárásunk a közpénzek átlátható és számon kérhető felhasználása. A fentiek okán a jogelőd szervezet, az ORTT támogatási gyakorlatára építkeztünk, mindent megtartva abból, ami jól működött, hiszen ott nem fordult elő – szemben a példaként felhozott MMKA-val –, hogy a kiosztott támogatásokból nem készültek filmek, fedezetlenül nem lépték túl a kereteket, valamint a pénzügyi elszámolások is rendben megtörténtek.
Amikor megkezdtük a törvények számunkra kijelölt keretei közötti munkát, meghatároztuk azokat az alapelveket, amelyektől semmilyen esetben sem térünk el. Legfontosabb alapvetéseink között volt, hogy minden esetben a szakmai konzultációk eredményei jelölik ki számunkra a követendő utat; apró lépésekben haladva, a szakmai a javaslatokat időről-időre, kiírásról-kiírásra igyekszünk beépíteni a pályázati rendszerbe. Olyan ösztönző támogatási szisztémát alakítottunk ki, amely az alkotói szabadságot nem korlátozza, és egyben segíti a szerzőket, hogy közpénzből létrejött műveik valóban eljussanak a nézőkhöz, és szerencsés esetben nemzetközi karrierbe is kezdhessenek.
Nem tisztünk minősíteni a korábbi gyakorlatot, de az, hogy közpénzből készült alkotások a dobozban, fiókban maradtak, és sok esetben soha semmilyen kapcsolatba nem kerültek az azok létrejöttét finanszírozó adófizetőkkel, a nézőkkel, az nyilván megváltoztatandó.
Az sem fenntartható, hogy az értelemszerűen mindig szűkös keretösszeg egyfajta filmes hitbizományként, a támogatók részéről pedig hűbérbirtokként volt kezelve. Ezért a Médiatanács komoly és megkérdőjelezhetetlen szakmai múlttal és jelennel rendelkező szakembereket kért fel a bizottsági munkára.
A múltban egyáltalán nem létezett változtatásaink: a nyilvános filmes egyeztetések, a bevezetett bizottsági konzultáció intézménye, a nyílt beadású pályázatok rendszere, a hamarosan induló, az alkotásokat már a megvalósítás első szakaszától bemutató weboldalunk is e célok megvalósítását szolgálják.
A Magyar Média Mecenatúra program a filmesek kérésére a korábbi egy helyett 2012-től már évente három alkalommal biztosít pályázati lehetőséget a dokumentum- és ismeretterjesztő filmesek valamint az animációval foglalkozók számára. Szintén a filmesek kérésére az szinopszisok és pályázati jelentkezések első körét minden esetben ingyenessé tettük, valamint az egész támogatási rendszert illetően 50 százalékkal csökkentettük a pályázati díjakat.
Az adminisztrációs folyamat már most is jóval egyszerűbb és átláthatóbb, mint az elmúlt 20 évben bármikor a hasonló típusú pályázatokkal foglalkozó szerveknél. Előre meghirdetett, tehát mindenki számára tervezhető, számon kérhető programunk szerint 2013-tól képesek leszünk átállni a teljes online pályáztatásra, amely jelentős könnyebbséget hoz majd a pályázóknak. A kötelező igazolások egy részének a beszerzésével sem kell majd időt tölteniük, hiszen azokat a pályáztató szerv az államigazgatás egyéb alrendszereiből képes lesz lehívni. Mindez nemcsak a pályázók anyagi és adminisztrációs terheit csökkenti, hanem gyorsabb folyamatot és kiszámíthatóbb munkát is eredményez, nem is beszélve arról, hogy pályázati körönként egy kisebb erdő menekülhet majd meg.
Varsányi Gyula cikke több olyan, minimum vitatható állítást is megfogalmaz, amelyekre feltétlenül reagálni szükséges.
A szerző szerint „a jelenlegi finanszírozási rendszer központi média-megrendelésen alapul, a független filmes kezdeményezéseket sehol nem támogatják”. A tények, a fent leírtak, és a neten is olvasható pályázati kiírások szövege ezt tételesen cáfolja, azaz jókora csúsztatás a köznyilvános pályázatokat megrendelésnek minősíteni. Mint ahogy biztosan remélhető, hogy az elkészülő alkotások és maguk az alkotók is rácáfolnak majd az őket ugyan áttételesen, de ugyanakkor elég direkten „nem független filmesnek” minősítő újságírói vélekedésre. Mindezt erősíti, hogy a sokszínűség, a „kisebbek” védelme érdekében került be a kiírásba, hogy egy produceri iroda „csak” három pályázatot nyújthat be. Persze a cikk szerzője ezt is olyan előre eltervezett, irányított intézkedésnek tekinti, amely „oda vezet, hogy föl kell számolni” többek között a valóban nemzetközileg is elismert Kecskemétfilmet. A téma iránt minden bizonnyal elkötelezett Varsányi úr is tudja, hogy az említett stúdiók nehézségeit korántsem a Médiatanács okozta, és a törvény keretei között kiírt támogatási rendszerünk nem is teszi lehetővé produceri irodák normatív támogatását. A Médiatanács nem üzleti vállalkozásokat támogat, hanem értéket képviselő egyedi alkotások létrehozását.
Nem fedi a valóságot az a cikkben szereplő állítás sem, hogy „egycsatornásra szűkült a mecenatúra”, hiszen a Médiatanács pályázati rendszere mellett maga a cikk – önmagának ellentmondva ezzel – is többször felemlíti az Andy Vajna nevével fémjelzett Filmalapot, ahol akár egész estés alkotói műveket, dokumentumfilmeket is támogatnak. A közszolgálati televízió programkínálatát tekintve pedig – szerencsére és remélhetőleg emelkedő számban – egyre több általuk megfinanszírozott, műfajilag hasonló, „független filmes” alkotás látható.
Kis színesként említjük, hogy a szerző a pályázatainkat bemutató szakmai konzultációnkról írva megjegyzi, hogy oda az újságírókat nem hívták, de azt már nem, hogy teljesen nyílt, nyitott szakmai konzultáció volt, amelyen szemmel láthatóan – a kamerákkal és fényképezőgépekkel felszerelt kollégák jelenléte, valamint az ott elhangzottakat idéző cikkek sora bizonyítja– végig jelen voltak a sajtó tisztelt képviselői.
Nyilván terjedelmi okokból nem olvasható a filmes támogatások rendszerét bemutatni hivatott és már sokszor idézett cikkben – amely pedig vélhetően érdekelheti az olvasókat vagy a téma iránt elkötelezetteket –, hogy elhangzott a konzultáción, hogy még ebben az évben elindul a kisjáték- és kísérleti filmeket, valamint az online felületen is megjelenni képes, értékes kulturális alkotások támogatása a Médiatanácsnál. Elhangzott továbbá az is, hogy a Médiatanács magára vállalta, hogy közvetíti az elhangzott felvetéseket a Filmalap vezetői felé, valamint további konzultációt kezdeményez a Kecskemétfilm vezetője által felvetett, az előző támogatási rendszerek kiegyensúlyozatlansága és kiszámíthatatlansága okán félbe maradt alkotások sorsát, illetve a méltán világhírű magyar animáció lehetőségeit illetően.
A szerző szándékai avagy terjedelmi okok miatt nem volt megemlítve az sem, hogy tisztelegve nagy alkotók munkássága előtt, szellemiségüket az új pályázati rendszerbe idézve Kollányi Ágoston, Ember Judit, Macskássy Gyula, Huszárik Zoltán, Egri Lajos, Fehér György és – az online pályázatok esetében – Neumann János neveit kapták pályázataink. (Fölösleges körök elkerülése végett megjegyezzük, hogy családjaik, jogutódjaik hozzájárulása után.)
Végezetül még egyszer szeretnénk megköszönni a szerzőnek hogy figyelemre méltatta a Magyar Média Mecenatúra program elindulását, és reméljük, nem haragszik meg a tények felsorolása miatt.
Továbbra is törekszünk kiírásról-kiírásra fejleszteni rendszerünket, minden jó szándékú észrevételt örömmel fogadunk – Varsányi úrét is, és az objektív kritikákból igyekszünk tanulni. Nyitottan és szakmai alázattal próbálunk minél jobb pályázati rendszert felépíteni, tudva persze, hogy a tökéletes elérhetetlen ebben az esetben is.
