Interjú Morvay Gáborral, aki Nagy Lajos emberekről írott állattörténeteiből merít ihletet
„A kígyó borzasztó hosszú állat.” Így kezdődik Nagy Lajos Képtelen természetrajz című szatirikus karcolatgyűjteményének „A kígyó” című darabja, amelyet a Schibik József–Morvay Gábor alkotópáros a Médiatanács animációs filmes támogatásának köszönhetően készíthetett el. Az XX. század elejének abszurd humorú írója éppen ma, február 5-én lenne 130 éves. Ennek az apropóján, blogunk felkérésére osztja meg az olvasókkal a film kulisszatitkait Morvay Gábor. Az alkotó már négy korábbi epizódban is megelevenítette a novellafüzér állati hőseit, aki a Macskafogó gyártásvezetőjeként igazán birtokában lehet a közönségsiker receptjének.
Az alkotóról dióhéjban:
Morvay Gábor producer 1954-ben született, 35 éve foglalkozik rajzfilmekkel. Geológiai szakközépiskolát végzett, majd hét évig a Filmlaborban dolgozott diszpécserként. 1977 és 1998 között a Pannónia filmstúdióban volt gyártásvezető, közben megszerezte az Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület mozgóképgyártó képesítését. Egyik első produkciója a Pumukli-sorozat volt. Legnagyobb sikerének az 1986-ban készült legendás Macskafogót tartja. 1995 óta saját vállalkozását, a Studio Ex-ist animációs műhelyt vezeti, amely többek között részt vállalt az Oscar-díjra jelölt Famous Fred című film kidolgozásában, valamint a stúdió animátorai Jankovics Marcell Ének a csodaszarvasról művének elkészítésében is. A Képtelen természetrajz A kígyó című epizódjának rajzfilm-adaptációjában elsőként vállalt társrendezői feladatokat. Öt lánygyermek édesapja.
– A kínai asztrológusok szerint februártól beköszönt a kígyó éve. Ez a magyar animációs életben is így van, önnek köszönhetően. Miért pont a kígyó került sorra a Képtelen természetrajzból? Talán kivitelezési nehézségek számítottak? Nehezebb kígyót jól rajzolni, mint elefántot, vagy tyúkot, amik a korábbi epizódokban szerepeltek, de könnyebb, mint például tigrist vagy lovat, amik más Nagy Lajos-karcolatban szerepelnek?
– A történetekből indultunk ki. Schibik József a film animációs „lelke”, ő válogatott először a 48 novella közül, és kiderült, körülbelül 35-öt ebből szívesen képernyőre is vinnénk. A sorrendet a személyes ízlés határozta meg, illetve az, hogy melyik történet kínálta magát a legegyszerűbben a rajzfilmes adaptációra. Amelyikhez a legkönnyebben tudtunk filmes gegeket asszociálni, az készült el legelőször. Jóskával (Schibik Józseffel) egymást inspiráltuk, egyikünk ötletéből merített a másik, aki azt még tovább gondolta és így tovább.
Kép a filmből – A Médiatanács támogatásával készülhetett el A kígyó.
– Ön a Macskafogó gyártásvezetőjeként talán elárulja nekünk, mi egy hatásos animációs film titka. Mi kell hozzá ön szerint, hogy egy rajzfilm közönségsikert arasson?
– Kétségtelen, hogy ha bőven áll rendelkezésre pénzügyi forrás, az megkönnyíti a siker útját. De ez nem elég. Jó történet nélkül nincs igazi eredmény. Minden az írónál, a sztorinál kezdődik, ha az nem fogja meg az olvasót, a rajzfilm-rendező nem tehet csodát. A Képtelen természetrajznál éppen ez, ami nagyszerű: olyan történetek, amelyek magukkal ragadnak. Emlékszem, engem középiskolás koromban elvarázsoltak az írások, de az osztálytársaimat is: egy-egy Nagy Lajos-kötet ugyanis remek Rejtő Jenő-cserealapot képezett, ami igazán nagy szó volt akkoriban.
– A gyerekkori lelkesedés a karcolatok iránt hogyan bukkant elő újra, már animációs alkotóként?
– Először csupán új könyvillusztrációkra gondoltunk. Réber Lászlónak nagyszerűek képei, úgy éreztük azonban, hogy egy, inkább a karikatúra alapjain álló lazább megközelítésnek is lenne helye a könyvpiacon. Sajnos kiderült, hogy a jogok már el vannak adva, de már készen voltak hat állatka rajzai. Nem akartuk, hogy veszendőbe menjenek, valamit kellett kezdeni velük. Felvetődött, hogy a Sajdik-grafikákhoz hasonlóan ezeket is műtárgyakként kellene kivitelezni, de ez elég drága lett volna. Ekkor jutott eszünkbe az animációs irány. Pályáztunk az MMKA-nál (Magyar Mozgókép Közalapítványnál – a szerk.), és három részt el tudtunk készíteni. A negyedik, a „tyúkos” részt már a magunk örömére csináltuk meg. A kígyóra pedig a megváltozott támogatási rendszerben a Médiatanácstól kaptunk pénzt, és elbírálás alatt áll a következő, a disznóról szóló epizód is.
Egy korábbi epizód: Az elefánt - http://www.studioexist.hu/
– Schibik Józseffel közösen dolgoznak, miként osztják meg a munkát? Hogyan alakult ki az önök alkotópárosa?
– Jóska feladata a képes forgatókönyv elkészítése. Ennek láttán kezdődhet a gegelés, amit együtt találunk ki egymást inspirálva. Az animációt ő irányítja, az én feladatom a narrátor és a hang.
– A novella keletkezési idejét, a húszas éveket kívánják megidézni a stílusban. Milyen animációs technikát alkalmaznak ehhez? Hogyan egyensúlyoznak a szöveg sötét, szatirikus humora és a könnyedebb, karikatúra jellegű megközelítés között?
– Nem szerettünk volna a szöveg fölé kerekedni. Szerintem az animációnak itt nem kell konkurálnia a szöveggel, a szerepe az, hogy grafikai aláfestést nyújtson a kor hangulatának megidézéséhez. A kevesebb több. A lényeg, hogy a humor kitűnjön. A korábbi epizódokban monokróm technikát használtunk, de a Médiatanács által szervezett konzultáción kaptunk egy ötletet arról, hogy egy plusz szín beemelése még élőbbé tenné a filmet. Kipróbáltuk, működött, meg is fogadtuk a tanácsot.
Kép a filmből – „Érdekes lenne még egy kis rövid sárga kígyó, rövid kecskeszakállal”
Olyan film megalkotása lebegett a szemünk előtt, amelyikből akár úgy is lehetne idézni, mint annak idején a Macskafogóból, és ahol az animáció természetesen támasztja alá Nagy Lajos nagyszerű szövegének mondanivalóját.
– Volt esetleg más észrevétel, amit megfogadtak a Médiatanácstól a készülő művel kapcsolatban?
– Igen, egy geg is tőlük ered, amikor a szöveg a repülő kígyóról beszél. Ők egy plusz csavarra tettek javaslatot, és ezt szintén beletettük a filmbe. (A filmben 4p 23 mp-től látható – A szerk.) Mint alkotó, nagyra értékelem, hogy az animációs bírálóbizottságban olyan tagok is ülnek, akik közvetlenül belelátnak a szakmába. Azok, akik például a korábbi MMKA-pályázataim zsűrizését végezték, természetszerűleg nem tudnak olyan kritikával segíteni a munkámat, mint egy aktív animációs szakember, és ott nem is volt konzultáció sem. A pontosabb elvárásoknak köszönhetően pedig a kiadott anyag minősége is javul. Jókor jött maga a pályázat is, hiszen korábban évekig nem volt animációra kiírt támogatási lehetőség.
– Önnek van-e olyan észrevétele a mecenatúra-rendszerrel kapcsolatban, amit szívesen megosztana a Médiatanács-blog olvasóival?
– Igen, javaslom a pályáztatóknak, hogy szervezzenek egy filmszemlét az eddig támogatott filmekből, mert nagyon hasznos lenne. Nem csupán azért, mert egy újabb megjelenési lehetőséget kapnának az alkotások, hanem mert a rendezők, producerek is sokat tanulhatnának abból, hogy egyben látnák, milyen jellegű filmek nyerik el a támogatásokat.
– Örömmel mondhatom, hogy a munkatársaink éppen egy ilyen szemle előkészítésén dolgoznak, amelyet kora őszre terveznek. Visszatérve a kígyós filmjéhez: Reviczky Gábor a narrátor, Jávorka Ádám a zeneszerző. Hogyan kerültek bele ők ebbe a munkába?
– Reviczky Gábort egyszerűen felkértük a feladatra, mert úgy gondoltuk, hogy illene a hangszíne az sorozathoz, és ő örömmel elvállalta. Jávorka Ádámra pedig a Magyar Iparművészeti Egyetem hallgatóin keresztül találtunk rá, akik a Studio Ex-istben dolgoztak a diplomafilmjükön. A némafilmes hagyományokat kívántunk feleleveníteni a zongora hangzásvilágával, és telitalálatnak tartom a megkomponált filmzenét. Sőt, nemcsak a zenét, hanem a zaj, zörej- és hangeffekteket is a zongora segítségével oldottuk meg.
Egy korábbi epizód: A medve – A film zenéje itt is a húszas évekbe repíti a nézőt-hallgatót. - http://www.studioexist.hu/
– Ön fél a kígyóktól? Van valamilyen kígyós élménye? Ha valaki megnézi a rajzfilmet, elmúlhat a fóbiája?
– Nincs fóbiám, de nem is nagyon találkoztam kígyókkal eddig. Gyerekkoromban egyszer egy kirándulásból egy lábatlan gyíkot vittem haza, amit beletettem egy kartondobozkába, de reggelre nyoma veszett, mondhatni, lába kelt. Nem hiszem, hogy a film megnézése után bárkinek a kígyóiszonya megváltozna, de nem is erről szól a film. Habár egy állat a főszereplő, de az emberi tulajdonságokat állítja pellengérre az író, képtelenül, de örökérvényűen, időtállóan. A Képtelen természetrajzhoz a magam eszközével képet teszek hozzá, hogy – szándékom szerint – még élvezetesebbé tegyem a művet.
– Hol lesz látható a film? Tervezi-e, hogy fesztiválokra nevezze?
– A televíziók közül az MTV és a Duna TV vállalta a bemutatást. A hazai animációs és rövidfilmes fesztiválokra is mindenképpen el szeretném vinni, így például a kecskeméti animációs szemlére, a szolnoki képzőművészeti filmfesztiválra vagy a marosvásárhelyi rövidfilmszemlére. Ez utóbbi különösen kedves számomra, mert úgy gondolom, hogy több napon keresztül csak animációt nézni könnyen terhessé válhat, és a rövidfilm mint kategória változatosabb filmek seregszemléjét eredményezi, így összességében könnyebben fogyasztható a fesztiválanyag egésze is. Sajnos a nemzetközi megmérettetés nehézkesebb, mert nagyon nehéz jól lefordítani Nagy Lajos humorát. Nagyon sok rész külön magyarázatot igényel, ami elvenné a tömörségét, az ütősségét. De talán egy-egy fesztiválon, feliratozással elképzelhető a megjelenésünk.
– Marad-e a már bevált állattörténeteknél a későbbiekben?
– Igen, több ötletemet is szeretném megvalósítani. Ilyen például a nyolcvanas években megjelent Sajdik-állatmesék, a Hát milyenek a kutyák?, Hát milyenek a koalák? stb. sorozat darabjai alapján készített animációs filmek vagy Csukás Istvánnak egy gyerekeknek szóló környezetvédelmi szemléletű, állatkertes története is megfilmesítésre vár.
