Médiatanács-blog

Interjú Gurmai Beáta animációs rendezővel

A Magyar Média Mecenatúra program a Macskássy Gyula animációs pályázat keretében Gurmai Beáta Borka és a varázsruha című rajzfilmtervét is támogatta. A legkisebbeknek szóló mese nagyszerűen ötvözi a modern és a tradicionális elemeket és olyan élethelyzeteket vonultat fel, amelyekkel egy kisgyermek is nap mint nap találkozhat. Borka a varázsruháját a dédnagymamájától örökölte, a ruhán lévő csudafa ágai pedig ezer varázslatot rejtenek. Egy tapssal elő tudja hívni közülük azokat az állatokat, akik átsegítik őt a nehéz helyzeteken.  Arról, hogy mik ezek a nehéz helyzetek, és hogy mi inspirálta Borka alakját, Gurmai Beátával beszélgettünk, aki a filmet közösen rendezi Horváth Molnár Pannával, az idei KAFF (Kecskeméti Animációs Filmfesztivál) legjobb elsőfilmes rendezőjével.

– Honnan származik a Borka és a varázsruha ötlete?

– „Hivatalból” figyelve a piacot – a rendező 4 gyermek édesanyja (a szerk.) –, azt tapasztaltam, hogy a gyerekek számára készített animációs filmek terén komoly igény van a megújulásra. Öröm, hogy beindult az M2 és a nézettségi mutatói jók, és az is öröm, hogy a Médiatanács támogatásával új animációs filmek készülhetnek. A Magyar Média Mecenatúra program pályázatára egy filmes barátunk hívta fel a figyelmemet, akkor már ott motoszkált bennem két történet: a Borka és a Csoda-család-fa.

A karakter, vagyis Borka megszületésének apropója az, hogy vettem a lányoknak egy kokeshi fababáról szóló, nagyon trendi, és emellett nagyon igényes mesekönyvet, amelyben érzékenyen elegyítik a hagyományos és a modern japán képi világát. Arra gondoltam, miért ne lehetne ezt megcsinálni magyar mintát alapul véve.

– Hogyan alakult ki Borka karaktere és a varázsruha motívum?

– Elkezdtem kidolgozni a történet lecsupaszított vázát. Egy kislány, egy család, hétköznapi problémákkal: a kislány fél a sötétben, veszekszenek a szülei, testvérei születnek, akikre féltékeny, meghal a nagypapája, stb. Ha nagy szavakat akarok használni, a témáim: konfliktuskezelés, kommunikáció, veszteségkezelés, szorongás, stb. A Borka történetszövése szándékaim szerint attól egyedi, hogy a megoldás mindig a családból érkezik. Borka a hagyományokat jelképező védőburok, a ruha segítségével talál megoldást a problémáira. A varázsruha ugyanis, – amikor nagy szükség van rá – segít. A ruhán lévő fa a családfát, a kötődést, az ősi tudást jelképezi. A ruhán szereplő stilizált motívumok a magyar szimbólumrendszerből valók, ahogyan a ruhából előbújó, epizódonként különböző, hímzett állatok is, akik a történetek során Borkát segítik.

Mindez nagyon elvontan hangzik, de a valóságban egy kíváncsi, kicsit hisztis, de rendkívül szerethető Borka figura formálódik. A tudatosan nehezebb témaválasztást humorral, a család intim pillanataiba bepillantást engedő jelenetekkel és vizuális gagekkel, zenével akarjuk oldani. Az adott epizódban felmerülő konfliktus megoldásában Borka mindig szerepet vállal, a konfliktus megoldásának hogyanjára a segítő állaton keresztül az ősök által felhalmozott tudás adja meg a választ.

A veszekedő szülők epizódjában például Borka varázslat közben az ősöket látja banális, veszekedős helyzetekben. Az ükmama és ükpapa veszekedésén még elképed, a dédszülőkénél, kicsit megcsóválja a fejét, a nagyszülők perpatvara pedig már nevetésre készteti. Megnyugodva látja, hogy a szülei veszekedése miatt nem ő a hibás, ráadásul ő az, aki segít megoldani a problémát. Mindegyik múltbeli „veszekedős jelenet” felkínál egy megoldást és ő ezek közül a minták közül választja ki a szülei veszekedését megoldó „kulcsot”, a rendrakást és reggeli készítést, hogy azután az asztal alól kukucskálva várja a hatást. Az eredmény nem marad el: a szülei önfeledten nevetnek a néhány perce még komolynak tetsző, csip-csup veszekedés abszurditásán.

– A mese a tradicionális mellett modern elemeket is hordoz majd. Miért kell ezeket vegyíteni?

– Nagy tragédiája a mai embernek, hogy nem tudja áthagyományozni, a fiatalabbak, pedig nehezen képesek befogadni a népmesékben is leülepedett, a régiek számára evidens alapigazságokat. A tradicionális-modern mese instant segítséget, megoldókulcsot nyújt mindehhez. A modern történetet és a modern képi megfogalmazást megfelelőnek tartjuk, és igyekszünk elkerülni, hogy didaktikusak legyünk. A szöveg nem lesz hangsúlyos, a képek, a színek, a hang és a ritmus lesznek fontosak, hogy rabul ejtsék ezt a korosztályt.

– Miért fontos a tradíció beleszövése a történetbe, vagy a család értékként való bemutatása?

– A családfa motívum a felmenőkről a fiatalabb generációkra áthagyományozott tudást jelképezi. Mi már nem élünk úgy együtt, mint ahogyan régebbi generációk együttéltek. Már alig tudunk valamit ük- és szépszüleinkről, pedig fontos lenne. Borka családi történetei pedig azért is fontosak, mert a gyerekek kifejezetten szeretik hallani, megérezni, hogy egy nagy egész részét képezik, annak megmutatása pedig, hogy a nagy egészen belül hol helyezzék el magukat, további fogódzót jelent számukra.

A történet számukra megfogalmazott üzenete így szól: „A varázslat benned van!”

A mese a szülők számára is hordoz üzenetet, ők maguk ugyanis – fogódzók és élő hagyományok nélkül – hajlamosak saját bizonytalanságuk következményeként a gyermekeket iránytű nélkül hagyni, döntési helyzetekbe kényszeríteni, szorongásaikat alábecsülni vagy éppenséggel túlreagálni.

A konfliktuskezelő és kommunikációs mintákkal rendelkező – egyfajta védőburokban felnövő - gyermek lesz képes arra, hogy egészséges felnőttként megtalálja a helyét a közösségben.

A szülők számára megfogalmazott üzenet a mesében tehát így szól: „Ha megmutatod a gyermekednek, ha érezteted a gyerekeddel, hogy van helye a családban és hol van a helye, ha védőn beburkolod őt a tradícióval, akkor a varázslat benne lesz”.

– A Macskássy Gyula pályázat támogatásából most csak a pilot epizód készül el. Terveznek még további részeket?

– Igen, szeretnénk, ha a Borka sorozat lenne, 4-5 éves gyermekek részére, egyszerű, általuk is nap, mint nap átélt történetekkel. De vannak további terveim is. Úgy gondolom, hogy készíteni kellene az említett témákat, problémákat körüljáró óvodai nevelési programot, a családi életre nevelési program „kistestvérét”. K. Németh Margit klinikai szakpszichológussal, egyetemi tanárral beszélgettünk erről, aki szakmailag nagyon fontosnak tartja az elképzelést. De ez már egy másik történet…

– Fontosnak tartja az animációs műfaj támogatását?

– Igen, nagyon fontos. Például ezzel a pályázattal egy mesesorozat első, 5 perces epizódja készülhet el.  Bízunk a történet erejében és a rengeteg belefektetett munkában, ezért reméljük, hogy készülhetnek majd továbbiak is. Ugyan a műfaj költséges, de időtálló. A régi, 20-30 éve készült rajzfilmeket ma is sikerrel vetítik. Ez azt jelenti, hogy ha a Borkán több generáció nő majd föl, akkor megtérül a befektetett pénz és energia. És nem csak anyagi értelemben. Ha Borka segíteni tud néhány szorongó kisgyereknek, ha másokat megnevettet, már nem dolgoztunk hiába.

Gurmai Beáta/Cornides Ági: Világszám