Interjú Varga Zsolt Ivánnal, a Bojtorján történetei rendezőjével
Egy eszes izmos harmincas, aki tettre kész, de szertelen, és gyakran túlzásokba esik – így jellemezhető Bojtorján, Varga Zsolt Iván rajzfilmrendező főhőse, akinek csetlését-botlását az abszurdumig nagyítva követhetjük végig a mai hétköznapokban. A Magyar Média Mecenatúra Macskássy-pályázatán támogatást elnyert alkotó a Médiatanács blogjának azt is elárulta, hogy ki lenne Wahorn András női alteregója a film narrátoraként. A történetben egy-egy apró hiba bolhából elefánttá változik, és ez a forrása a humoros, börleszkes elemeknek, legyen szó a férfias kézfogásról, a kutyaidomításról vagy a kánikulai sírásásról.
Az alkotóról dióhéjban
Varga Zsolt Iván a Budapest Animation animációs és vizuáliseffekt-stúdió vezetője, kreatív producere. Édesapja, Varga Csaba rendező, a Varga Stúdió társalapítója révén gyerekkorától kezdve körülvette őt a rajzfilmek, az animáció világa. Ennek is köszönhető, hogy már hatéves korában díjat nyert a Kutya megeszi a napot című alkotásával egy szófiai animációs versenyen. Produceri és vágói munkájának eredményeként 2009-ben az Energikus teknőcök című filmjével megkapta a legjobb reklámfilm díját a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon, illetve ugyanebben az évben a Le a falfirkákkal című alkotásával az Arany Penge versenyen a Társadalmi célú Bronz Szív díjat. Számos hazai és külföldi film vizuális effektjeiért felelt, illetve technikai rendezőként működött közre, köztük az S. O. S. Szerelem (2007), a Kútfejek (2006) című alkotásokban vagy vágóként is a Mr. Bean-sorozat brit animációs változatában (2002). Tagja a Nemzetközi Animációs Filmszövetségnek, az ASIFA-nak.
– Hogyan született meg a film terve, mintázták-e valakiről a főhőst?
– Még édesapám kezdte el (Varga Csaba Balázs Béla-díjas animációs rendező tavaly hunyt el – a szerk.) Pál Balázzsal együttműködésben, a karakterek, a koncepció tőlük származik. Ők fektették le az alapokat. Pál Balázs személye ihlette a főhős, Bojtorján figuráját, aki egyben a film figuraterveit, storyboardját is készíti.
– Milyen készültségi fokon áll a film?
– Építjük a karaktereket, csináljuk az animációs teszteteket. Nekiláttunk a zenének is, még keressük a zeneszerzővel a megfelelő stílust – nem szeretnénk, hogy a zene önálló humorforrás legyen, mert elvonná a figyelmet a látványról. Ezért a börleszkzenét elvetettük, inkább olyan aláfestő zenében gondolkodunk, ami kiemeli a történéseket. A narrátor, Wahorn András is felmondta az első szöveget, de még sok munka áll előttünk. Ha beindul a gyártás, várhatóan augusztus végére el tudunk készülni.
– Miért éppen Wahorn Andrást szemelték ki narrátornak?
– Nem szerettünk volna színészt, akinél esélyes, hogy őt a nézők esetleg más, korábbi szerepekkel azonosítják. Mindenképpen egyedi hangot kerestünk, akinek ez nem egy szerep az ezer másik közül, hanem egy különleges projekt. Andrást olyan választásnak tartom, akinek a hangja és karaktere összetéveszthetetlenné teszi a rajzfilmben szereplő Professzor figuráját a narrátori szerepkörben. Úgy jelenik meg a filmben, hogy aki tudja, ki ő, az felismeri, de aki nem, annak is egyedülálló figuraélményt nyújt az orgánuma és közvetetten az élettapasztalata révén. Egyébként ha női narrátor mellett döntöttünk volna, akkor talán Somát kértük volna föl – ő is olyan karizmatikus egyéniség, aki meghatározta volna a film hangulatát.
Részlet a filmből
– Milyen animációs technikát használtak a megjelenítéshez?
– Digitális papírkivágással dolgozunk. Fontosnak tartom megemlíteni az animátorok munkáját, akiken múlik, hogy kellően részletgazdagon keltsék életre a filmtervet.
– A humoros filmek egyik kulcsa az időzítés. Van-e külön technikája, szakmai titka annak, hogyan lehet jól ültetett poénokat kivitelezni?
– A lényeg a ritmus és a mértani pontosságú vágás, amiben jól jön számtalan Mr. Bean-epizód vágásának a tapasztalata. Jó referenciák a gyerekek is, nekem is van négy, akik gyakran tesztelnek – ha ők nevetnek, a film leköti a figyelmüket, akkor jót csináltunk.
– A történet kapcsán eszembe jutott egy sötétebb árnyalatú irodalmi párhuzam. Mennyiben érez rokonságot Gogol A csinovnyik halála című elbeszélésével, illetve más, rajzfilmes alkotásokkal?
– A kisember, a kispolgár figurája valóban nálam is központi, de a Bojtorján történetei jóval könnyedebb, inkább svejkes vagy gusztávos, ha már hasonlítani kell valamihez. De az az igazi, ha megtaláljuk az önálló, humoros filmnyelvünket, ami remélem, sikerülni fog.
A filmbéli karakterek
– Mit volt a legnehezebb megoldani a film eddigi munkálatai során?
– Ez nem dumafilm lesz, tehát a szereplők között nem lesz párbeszéd, hanem csak a narrátor fog néha megszólalni. A film túlnyomó részében Bojtorján akciózik. Itt a figurának nincs más eszköze arra, hogy kifejezze magát, mint a mozgás, mivel soha nem szólal meg, úgyhogy pantomimszinten kell működnie – talán ez okozza a legnagyobb kihívást.
– Mennyire volt nemszeretem feladat a pályázás?
– Régen az animációs műfaj jól működött Magyarországon, de az utóbbi időben valahogy sokan befelé forduló, egyébként általában rendkívül színvonalas alkotásokat próbáltak létrehozni, amik nem nagyon találtak utat a közönséghez. A mostani támogatások esélyt adnak arra, hogy ismét versenybe szállhassanak új animációs filmek. Korábban pályáztunk az MMKA-hoz is, tehát van összehasonlítási alapunk. Az a rendszer elég átláthatatlan volt számunkra, a Médiatanács kiírásai és elbírálási gyakorlata viszont világos, és van bizalmunk benne. Személy szerint nagyon örülök, hogy összejött a bojtorjános tervünk, és remélem, hogy a sorozatból minél több rész fog megvalósulni.
– Akkor elképzelhető, hogy ismét bizalmat szavaznak a Médiatanács Macskássy-kiírásának egy újabb jelentkezéssel?
– Igen, hogyne. Beadás alatt vannak olyan filmterveink, amelyek sikeres magyar kortárs szerzők műveit adaptálják.
Varga Zsolt Iván egyik reklámfilmes munkája
