„Megérné közeledni egymás felé”

2013.10.08. 10:05 :: Sajtoiroda

Interjú Zámborszki Ákossal, aki filmjében a magyarokról faggatta a határainkon túl élő többségi nemzetek tagjait

Románia, Szerbia, Szlovákia: három állam, ahol jelentős magyar kisebbség él. Tagjaikkal az anyaország szoros kapcsolatot ápol. Arról azonban kevés híradás szól, mit gondolnak az országok magyarlakta területein élő románok, szerbek és szlovákok rólunk, magyarországi és nem magyarországi magyarokról. Vajon a bennük élő kép valóban sztereotípiákból áll össze? Zámborszki Ákos háromrészes ismeretterjesztő filmje, amely a Médiatanács támogatásával készült el, meglepő válaszokat ad a kérdésre. A rendezőt a nehézségekről, a tanulságokról és a film jövőjéről kérdeztük.

Az alkotóról dióhéjban:

Iphone8 035.jpg

Zámborszki Ákos vajdasági születésű tévés és filmes szakember, a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció és szociológia szakán végzett. Az MTV-nél ismeretterjesztő és magazinműsorok szerkesztője. Rendezője többek között az Angi jelenti, az Öveges 33 és a Prizma című műsoroknak. Az Utolsó előadás című, saját forrásból elkészített 88 perces dokumentumfilmje kategóriájában elnyerte a 41. Magyar Filmszemle díját 2010-ben.

Miért gondoltad úgy, hogy időszerű lenne a szomszéd nemzetek magyarfelfogásáról filmet készíteni?

– Igazából nem is én találtam rá a témára, hanem a téma talált meg engem. A Dracula & Partners produkciós iroda kért fel, mert ők szerettek volna a szomszédainkról forgatni. Elmondásuk szerint azért engem kerestek meg, mert tetszett nekik az Utolsó előadás című dokumentumfilmem, amit egy Magyarországon vándorló német lovas cirkusz tagjairól készítettem. Ráadásul zentai születésű vagyok, így a vajdasági területen jó helyismeretem van. Igaz, tartottam is kissé attól, hogy a szülőföldemen is forgassam a filmet, hiszen így saját érzéseimet, véleményemet is jobban le kellett tisztáznom, mint ahogy addig azt kényelmesnek gondoltam.

Arra törekedtünk, hogy amennyire lehet, a napi eseményeket kerüljük. A cél az volt, hogy  politikamentessé és személyessé tegyük a mondanivalót. A történelmi vonatkozásokat is csak annyira érintettük, amennyire az megkerülhetetlen volt egy-egy magánvélemény megértéséhez.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a megszólaltatni kívánt emberekkel?

– Sok-sok kutatással. Találtunk egy rátermett műsorvezetőt, riportert, Galán Angélát, aki a Szlovákmagyarok című dokumentumfilmjével már bizonyította, hogy értő módon közelít a kérdéshez, és hamar megnyitja az embereket. Mivel Budapesten született és Pozsonyban nevelkedett, mindkét oldalt jól ismeri. Ő sokat segített a kapcsolatteremtésben, nemcsak Szlovákiában, hanem Romániában és Szerbiában is. Egy-egy országba többször is visszatértünk forgatni. A vegyes házasságokban élők nézeteit különösen fontosnak gondoltuk, hiszen ők testközelből alkothatnak véleményt arról, milyenek is szerintük a magyarok.

Iphone1 006.jpg

A pozsonyi koronázási ünnepi játékok megítéléséről is szó esik a filmben

Mennyire volt nehéz őszinte szóra bírni a megszólalókat?

– Ez nagyon érdekes, mert előzetesen úgy gondoltam, hogy sokat kell majd küzdenünk ezzel. Az emberek azonban látták az őszinte, értékítélettől mentes érdeklődést, a párbeszédre törekvést, és elég könnyen kimondták, amit tényleg gondoltak. Nem sokszor hangzik el például higgadtan a magyar kamerának, hogy az illető meggyőződése szerint Mátyás király román volt. Ilyenkor azt próbáljuk megfejteni, miből jutott erre a következtetésre, hiszen így tudjuk meg, vajon az ő gyerekeinek lesz-e esélyük más forrásokra támaszkodni.

Mit gondolsz, a román, szerb vagy szlovák közszolgálati vagy kereskedelmi média vállalkozna a filmsorozat levetítésére?

– Bízom benne, hogy igen. Jó a felvetés, mert nemzeteink így még egy lépéssel közelebb kerülnének egymáshoz. A valós ismeretek elengedhetetlenek az előítéletek csökkentéséhez. Úgy tapasztaltam, hogy a magyarlakta területeken több a negatív vélemény, ahol viszont nincs magyar kisebbség, például Bukarestben vagy Belgrádban, ott nem tudnak mit kezdeni az indulatokkal és jobbára érdektelenség uralkodik a magyarokkal kapcsolatban, ugyanakkor gyakran nyitottabbak is.

PC034160.jpg

Zámborszki Ákos operatőrként is dolgozott a forgatások során

Mi volt számodra a legnagyobb tanulság a forgatás során?

– Az, hogy milyen mérhetetlenül sok a sztereotípia és a tévhit, ami mindkét részről fennáll, és hogy valójában milyen keveset tudunk egymásról. Nagy tanulság számomra az, hogy a félelmeink nem valósak, beleértve a saját magamat gúzsba kötő előítéleteket is. Remélem, hogy a film a maga eszközeivel segíteni tud a falak lebontásában. Megérné közeledni egymás felé, mert hiányzik a kommunikáció. Fontosnak tartom, hogy a szomszéd szemével is lássuk magunkat.

Művészemberként a Médiatanács-pályázat elbírálását mennyire érezted bürokratikusnak?

– Mi betartottuk a pályázati feltételeket, és ők is maradéktalanul teljesítették a határidőket, a kiírásban vállaltakat.  Nem érzékeltem, hogy bárki korlátozná a művészi szabadságomat. A Médiatanács a pályázati kiírásban rögzítette az elbírálási szempontokat, a támogatás megítélése után már csak az adminisztratív részletek miatt kerültem velük kapcsolatba, és az is gond nélkül zajlott.

A Szomszédaink című háromrészes dokumentumfilm-sorozat október 29-31. között, 11.05-kor lesz látható az M1 műsorán, az ismétlést pedig ugyanezeken a napokon 23.30-tól tekinthetik meg az érdeklődők.

A rendező 2010-es filmszemle-kategórianyertes dokumentumfilmjének előzetese a Circo Soluna vándorszínházról

komment

Címkék: dokumentumfilm Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Zámborszki Ákos

A Médiatanács blogról

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogja. A Médiatanács tagjai: Karas Monika elnök, Budai László, Hankiss Ágnes, Szadai Károly és Meszleny László.

Weboldal a médiatörvényről

Ugrás a www.mediatorveny.hu-ra

Mecenatúra – Pályázati tükör

mecenatura_uj_310x222.jpg

A Médiatanács a Facebookon

  

Mecenatúra a Facebookon

                 

A Médiatanács YouTube-csatornája

Iratkozz fel YouTube-csatornámra
süti beállítások módosítása