Interjú Fülöp József producerrel
Tízrészes animációs filmsorozatot készítenek kortárs gyermekversekből és -dalokból a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Animáció Tanszékének elmúlt években diplomázott hallgatói. Az NMHH Médiatanácsának Macskássy-pályázatán elnyert forrásból többek között Lackfi János, Müller Péter Sziámi, Tóth Krisztina és Varró Dániel művei is megelevenednek; az első rész a gyereknapon volt látható az m2-n. A feldolgozásokat a 2008-ben a mese.tv, illetve az egyszervolt.hu oldalán közzétett Versfilmek folytatásának szánják az alkotók, amelyeket szintén MOME-s diákok készítettek. A vállalkozásról a sorozat producerével, Fülöp Józseffel beszélgettünk, aki a MOME tanszékvezetője is.
Az alkotóról dióhéjban
Fülöp József 1964-ben született, és az Iparművészeti Főiskolán diplomázott 1991-ben. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Intézetének igazgatója és az általa alapított Animáció Tanszék vezetője, vizuáliskommunikáció-tervező, illusztrátor, animációs filmrendező. Art directorként televíziós csatornák, animációs stúdiók (Minimax, Varga Stúdió, Stúdió Baestarts, stb.) programjainak és vállalati arculatának kialakítását vezette. Rendezőként animációs reklámfilmeket, egyedi rövidfilmeket és interaktív tartalmakat állított össze. Animációs sorozatok karaktereit tervezte, illusztrátorként nemzetközi magazinoknak (pl: Readers Digest, Playboy, DU) készített munkákat. Az EADIM (European Academy of Digital Media) tagja.
– Miért most lett időszerű, hogy folytassák a Versfilmek sorozatot?
– Az együttműködésünk az egyszervolt.hu oldallal 2008-ban kezdődött, de ez 2012-ben megrekedt, ekkor jelentkeztünk a Médiatanács kiírására. Szívesen dolgozunk velük együtt, mert a gyermekek iránti elkötelezettségük, célközönségük jól kiegészíti az MOME-s egyetemi oktatás művészeti szemléletét. A Macskássy-pályázaton viszont önállóan indultunk, és célunk ezzel a sorozattal az, hogy módot adjunk animációs mesterdiplomásainknak önálló projektek kialakítására, amelyek arra is alkalmasak, hogy kortárs irodalmi műveket népszerűsítsenek. A friss szemlélet mindkét vetületben megjelenik: fontos, hogy nemcsak a versek kortársak, hanem az animációk is.
– Milyen szempontok alapján döntötte el, hogy kiket kér fel rendezőnek?
– A felhívást közzétettük az egyetemi fórumokon, így dőlt el, kik vesznek részt a kezdeményezésben. Elsősorban a végzős hallgatókat céloztuk meg, azért, hogy pályakezdőként olyan megjelenési lehetőséghez jussanak, ahol a kreativitásuknak szabad teret nyithatnak, erre garancia a védett egyetemi környezet. Számukra az is vonzó lehetett, hogy olyan produkción dolgozhatnak, amely sok nézőt vonzhat magához.
Részlet Végső Ágota animációjából, amely Lackfi János Dorottya legyőzi a hisztit című versét dolgozza fel.
– A feldolgozandó verseket a rendezők ajánlották, vagy volt már egy alapelképzelése, hogy mely művekkel lenne érdemes foglalkozniuk?
– Ebben a projektkreatív producere, Domonyi Rita dramaturg, illetve Falvai Györgyivolta segítségünkre. Olyan irodalmi művekre esett a választásuk, amelyek színvonalasak, népszerűek és filmesítési jogaikat gond nélkül meg tudták szerezni. A költők általában lelkesen és bizalommal fogadták a felkéréseket, örültek, hogy az alkotásaik ilyen módon is befogadhatóvá válnak. Barak László, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Lackfi János, Magyar László András, Miklya Zsolt, Müller Péter Sziámi, Tóth Krisztina és Varró Dániel is azok közé tartozik, akiknek a gyerekversei ihletet adtak hallgatóinknak.
– A tavaly őszi Kiskakas Animációs Filmnapokon már láthatóak voltak a filmek. Milyen visszajelzések érkeztek?
– Az a rendezvény speciális volt abból a szempontból, hogy oda eleve az animáció iránt különleges érdeklődést tanúsító látogatók érkeznek, akik nagy adagban, hosszan, sokféle animációt szeretnek, képesek végignézni. Nekik nagyon tetszettek a bemutatott művek. Ugyanakkor az ottani kínálatban érthető módon nem a fő helyen voltak kiemelve a versadaptációk, ezért tervezzük, hogy májusban egy külön megszervezett, önálló miniszemlén, premieren népszerűsítjük az elkészült animációkat, ahol a megérdemelt figyelmet könnyebben megkapják.
Részlet Horváth-Molnár Panna animációjából, amely Magyar László András Majom című versét dolgozza fel.
– Az egyszervolt.hu-n kívül milyen más felületeken lehet megnézni a filmeket?
– Az m2 vállalta, hogy műsorra tűzi a műveket, és nemzetközi fesztiválokra is eljuttatjuk őket, remélem, minél nagyobb sikerrel, például a jövő évi kecskeméti animációs fesztiválra is benevezzük a filmeket.
– Van kedvence az feldolgozott alkotások közül?
– Jó kérdés, nehezen tudnék egyet kiemelni a tíz versadaptáció közül, mert mindegyik nagyon közel áll a szívemhez. Ha mégis választanom kellene, Magyar László Andrásnak a Majom című versét mondanám, amit Horváth-Molnár Panna dolgozott fel. Már maga a vers is sajátságos hangulatú, a narrátor és a címszereplő interakciója izgalmas dramaturgiát eredményez, ráadásul a vége korántsem hepiend. A hozzá készített animáció nagyon szépen erősíti mindezt,szubjektív látásmódja és képi humora megkapó.
Egy másik mű, amit említenék, Bakos Barbara animációja, amely Kiss Judit Ágnes A kék őzek című versét dolgozza fel. Ami erről először eszembe jut, hogy gyönyörű, melankolikus a film, és egyedi látványvilággal dolgozik. Az adaptáció különlegessége, hogy Béres Ilona szavalja a verset benne, és az ő orgánuma még további különleges ízt és szépséget kölcsönöz az összeállításnak, amivel érdemes megismerkednie a most felnövekvő generációknak is.
Részlet Bakos Barbara animációjából, amely Kiss Judit Ágnes A kék őzek című versét dolgozza fel.
– Ön egyetemi vezetőként, animációs producerként és rendezőként többféle szempontból is folyamatosan tapasztalatot szerez a magyar animációs szakmáról. Ennek tükrében mi a véleménye a Médiatanács animációkat támogató pályázatairól, a bennük megfogalmazott célokról?
– Fontos szerepet játszanak a médiatanácsos kiírások a magyar animációs szférában, olyan hiányt pótolnak, amelyeket egyébként nehéz lenne kitölteni. Az elmúlt húsz-huszonöt évben mindig is szükség volt pályázható állami támogatásokra, mert csak piaci alapon ez a művészeti ág sem tud prosperálni. Jó, hogy idén az önálló epizódokat vagy kis sorozatokat támogató Macskássy-pályázat mellett megjelent a Dargay-pályázat is, amelyen a már bizonyított művek folytatásainak finanszírozására lehet jelentkezni.
A célokat tekintve örülnék, ha a médiatanácsos pályázatokban nagyobb hangsúlyt fektetnének a kortárs animációsrövidfilmek támogatására is. Ez az attitűd nagyon fontos, mert a Macskássy-pályázatok indulásánál mintha ez kissé háttérbe szorult volna. Természetesen az is lényeges, hogy a tömegek szórakoztatása is kiszolgálható legyen színvonalas művekkel, mert a Médiatanács szerepvállalása előtt csak az egyedi művészfilmek kerültek előtérbe, és a sorozatok ritkán kaptak esélyt. A Dargay-pályázat viszont éppen ez utóbbit erősíti, amelyet példaértékűnek tartok. Ritkán esik meg, hogy egy állami kulturális döntéshozó szerv ilyen rugalmassággal és érzékenységgel legyen képes reagálni egy művészeti ág körül változó feltételekre, trendekre.
Részlet Vácz Péter animációjából, amely Lackfi János Parabola című versét dolgozza fel.
Meg kell találni az egyensúlyt, a rövidfilmek és a sorozatok egyaránt fontosak.
Ugyanakkor az lenne a szerencsés, ha az animációs szakmában dolgozók nemcsak az állami támogatástól várnák a lehetőségeket, hanem az csak kiegészítést, könnyítést, katalizáló szerepet látna el a piacon. Az lenne az ideális, ha az elnyert támogatás nem önmagában vett cél, hanem eszköz lenne. Ehhez az is hozzásegítene, ha a szakma szereplői nyitottak lennének az együttműködésre a környező országokkal, ilyen értelemben a nyolcvanas években jól működött az akkor testvérországoknak nevezett régióbeli szocialista államok közötti animációs áramlás, mert új közönséghez, friss szemlélethez és folyamatos koprodukciós lehetőségekhez lehetett jutni. Ehhez persze kell a régiós TV csatornák aktív, megrendelői szerepére is. Egy hasonlóan olajozottan működő, de ideológiamentes rendszer most is jól használható lenne, a belterjesség veszélyét nagyban csökkentené.
Részlet Réthi Gábor animációjából, amely Tóth Krisztina Nagy mara című versét dolgozza fel.
A lényeg, hogy fenntartható és tartósan fennálló alkotóműhelyek jöjjenek létre, amelyek képesek jól menedzselni magukat. A MOME-n ezért is tervezzük egy inkubációs műhely létrehozását, ahol a hallgatók diplomavédés után egy éven át szakmai segítséget kapva, tartalomfejlesztéssel foglalkozhatnak, és arra is lehetőséget kapnak, hogy próbáljanak tartós munkakapcsolatokat, ministúdiókat alakítani. Ez azért is fontos, mert a hazai animációs piacon hiány van animációs producerekből, az inkubációs projektet ilyen irányba is fejlesztjük majd. De fontos kiemelni, hogy az inkubációs tevékenységnek az is a hozadéka, hogy az itt kifejlesztett koncepciók animációs stúdióknak kínálhatnak alkalmat projektek indítására, a fejlesztést készen kapva.
Részlet Horváth-Molnár Panna és Gelley Bálint animációjából, amely Barak László Ki szelet vet című versét dolgozza fel.
Részlet Bakos Barbara animációjából, amely Jász Attila Igazi csata című versét dolgozza fel.
Részlet Bognár Éva Katinka animációjából, amely Müller Péter Sziámi Jó, ha van című versét dolgozza fel.
Részlet Bognár Éva Katinka animációjából, amely Varró Dániel Nyúl tavaszi éneke című versét dolgozza fel.
Részlet Gellár Csaba animációjából, amely Miklya Zsolt Karima-álom című versét dolgozza fel.
