Interjú Petényi Katalinnal és Kabay Barnával Stigma című filmjükről
Beszélni egy kényes témáról. Felkutatni megannyi dokumentumot a téma hiteles bemutatásához. Küldetést teljesíteni egy film elkészítésével, ami gyereknek, felnőttnek, érintettnek és szemlélődőnek egyaránt feloldozást jelenthet. Ez Petényi Katalin és Kabay Barna Stigma című filmje, amelyben a Tőkés család kálváriáját mutatják be. Tőkés László erdélyi református püspök húgát, Esztert az 1980-as években elvette egy köztiszteletnek örvendő orvos, hogy aztán jelentéseket írjon nejéről, annak édesapjáról és testvéreiről a Securitaténak. A Médiatanács által támogatott dokumentumfilm az igazság nyomába ered, hogy szabaddá tegye azt, akinek a birtokába kerül.
Az alkotókról dióhéjban
Petényi Katalin művészettörténész, filmrendező. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának művészettörténet-magyar szakán végzett. Férjével, Gyöngyössy Imrével, valamit Kabay Barnával megannyi értékes játék- és dokumentumfilmet készítettek. Számos nemzetközi díjat kapott, mint pl. a Cinema per la pace olasz életműdíjat. Több, a Médiatanács által támogatott film elkészítésében közreműködött íróként és rendezőként, úgymint a Kulák volt az apám, a Bakonyi juhászasszony vagy a Stigma.
Kabay Barna filmrendező, forgatókönyvíró és filmproducer. 1973-ban szerzett diplomát a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán. 1972-től 1976-ig a Magyar Televízió rendezője, 1974-ben az MTV Kísérleti Stúdiójának, 1980-ban pedig a Társulás Stúdiónak egyik alapítója. Számos nemzetközi díjat kapott, többek között a német állami díj és a Grimme-díj arany fokozatának birtokosa. 1983-ban készült Jób lázadása című, Gyöngyössy Imrével közösen rendezett filmjét, amelynek producere is volt – társíró Petényi Katalin – az Egyesült Államokban a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjra jelölték.
– Miről szól a Stigma? Mit szerettetek volna bemutatni az elkészítésével?
Petényi Katalin: Filmünkkel hiteles képet akartunk nyújtani az emberi kiszolgáltatottságról, helytállásról és árulásról, Ceausescu diktatúrájáról, melynek áldozatai és kiszolgálói közül sokan még közöttünk élnek. A Stigma egy trilógia része. Arról szól, hogy a román titkosszolgálat hogyan férkőzött be az emberek otthonába, hogyan tett tönkre életeket.
– Miért lett a trilógia harmadik része éppen a Stigma?
Kabay Barna: Tőkés László püspök úr látta a sorozat első részét, a Hitvallók és ügynökök című filmünket, és meghívta egy külön vetítésre. Sikeres, ugyanakkor megrázó vetítés volt, aminek köszönhetően elkészült a trilógia második része, a Szigorúan ellenőrzött életek, ami többek között Márton Áronról, és a Tőkés családról szólt. Ekkor ismertük meg azt a történetet, ami a Stigma alapjául szolgált, vagyis hogy hogyan épített be a Securitate egy embert a Tőkés családba úgy, hogy az elvette feleségül Tőkés István teológiai professzor lányát, Tőkés László püspök testvérét. A család sem vette észre azt, hogy ügynök van a közvetlen közelükben egészen addig, amíg 2009-ben meg nem kapták a Bukarestből kikért dossziéikat és a róluk szóló jelentéseket.
– Még belegondolni is hátborzongató, hogy valakiről egy családtagja jelentett.
Petényi Katalin: Igen, éppen ezért egy megrendítő drámán keresztül mutatjuk be, hogy a Securitate hogyan jutott be az emberek legbensőbb szféráiba. Rendkívül fontos volt, hogy Tőkés Eszter őszintén elmondta a múltját, beszélt nekünk a mai napig tartó stigmáról – vagyis az újra és újra vérző sebről – amit a titkosszolgálat ejtett a családon.
– Milyen forrásokból dolgoztak még az interjúkon kívül?
Kabay Barna: Két történészcsoporttal dolgoztunk együtt Magyarországon és Romániában. Nagyon fontos volt számunkra hogy a történészek kizárják a feltételezéseket és az esetleges tévedéseket, hiszen mi bizonyított tényekkel akartunk foglalkozni.
Kabay Barna a film forgatásán Tőkés Eszterrel beszélget
– Mit tartalmaztak a bukaresti jelentések?
Kabay Barna: Egy nagyszerű orgonaművész és köztiszteletben álló orvos beházasodott a Tőkés családba. Lényegében a legelső napoktól kezdve jelentett. A fő célpont természetesen Tőkés László egykori református tiszteletes és édesapja, Tőkés István teológiai professzor voltak. A Stelian fedőnevű ügynök a család minden hétköznapi eseményéről beszámolt.
Tőkés Eszter megosztotta velünk emlékeit, sajnálatos módon azonban a másik főszereplő, vagyis a besúgó Stelian, máig tagadja a történéseket. A rendszerváltáskor átköltözött Magyarországra, és itt dolgozott egy budapesti kórházban. Szerettük volna őt is megszólaltatni, hiszen rengeteg eszköz volt annak idején, amivel embereket meg tudtak nyerni a titkosszolgálati munkára.
Nyilatkozott is nekünk, amit filmünkbe bevágtunk, azonban a film elkészülte után egy e-mailben visszavonta az interjú közlési jogát.
– Mivel indokolta ezt a döntését?
Petényi Katalin:Nem indokolta semmivel. Csak kijelentette az e-mailben, hogy nem járul hozzá a közléshez. Ekkor már készen volt az egész film, így újra kellett vágni, keverni, fényelni.
– Mit gondoltok, mi volt az az információ ebben a nyilatkozatban, ami arra késztette őt, hogy visszavonja az utolsó pillanatban?
Kabay Barna:Én úgy gondolom, hogy nem az interjú tartalma volt az indok, hanem ő saját maga gondolta úgy, hogy sokkal jobb, ha továbbra is azon az állásponton marad, hogy ő nem azonos Steliannal, vagyis a jelentésekben szereplő ügynökkel. Az interjú egyébként nem egy szokásos beszélgetés volt, hanem a bukaresti CNSAS tól hivatalosan megkapott archívumi dokumentumokat és végzést mutattuk meg neki. Ezek több helyen és teljesen nyilvánvalóan igazolják, hogy Stelian és Barta Tibor személye azonos.
– Mit reagált Barta Tibor ezekre a papírokra?
Kabay Barna: Mindig valami más történetbe kezdett, kitért.
Petényi Katalin:Furcsa és nagyon zavart volt a beszélgetés.
– Szerintetek mi motiválja őt arra, hogy tagadjon?
Kabay Barna: Én nagyon sajnálom, hogy ő nem nyílik meg és nem mondja el az igazi történetét.
Petényi Katalin és Kabay Barna a Stigma forgatása közben
– Lehetséges, hogy nem kényszerítésre, hanem meggyőződésből volt besúgó? Ez megmagyarázná azt, hogy mit rejteget.
Kabay Barna: Nagyon nehéz kérdés. Én úgy érzem, hogy ő lassan már elhiszi azt a fiktív történetet, amit kitalált. Az tény, hogy nagyon megnyerően és rafináltan játszotta a szerepét, hiszen az egyébként intelligens, érzékeny, odafigyelő Tőkés család sem jött rá a csapdára. Stelian tehát nem akármilyen ügynök lehetett.
– Eszter, vagyis a feleség szemszögéből mutatjátok be a történetet. Ez számomra azt jelenti, hogy az emberi oldalt akartátok kiemelni. Jól látom?
Kabay Barna: Minket elsősorban az emberi dráma érdekelt: az, hogy ez az asszony gyanútlanul belement egy második házasságba, amiről 24 év után ilyen dolgok derültek ki.
Petényi Katalin:Azt hozzá kell tenni, hogy ’89-ben, amikor a forradalom kitört, akkor Stelian elment Magyarországra. De akkor már megromlott a házasságuk. Az a döbbenetes egyébként, hogy Stelian részt vett a jótékonykodásban is. Az az ember, aki mindent lejelentett, ingyen gyógyította a betegeket és gyógyszert juttatott el azokhoz, akik rászorultak. Éppen ezért a mai napig sokan nem tudják elhinni róla, hogy informátor volt, hiszen olyan sokat segített másokon.
– A rendszerváltás óta felnőtt egy generáció, amely a legcsekélyebb mértékben sem élte meg a szocializmust. Mi az, amit ebből a filmből mégis a legfiatalabbaknak is mindenképpen meg kell hallaniuk?
Kabay Barna: Azt gondolom, hogy a film legfontosabb mondanivalója, a mottó, ami mindvégig vezérelt bennünket az, hogy „Azt igazság szabaddá tesz benneteket” János evangéliumából. És természetesen meg kell ismernünk a múltunkat, szembesülnünk kell saját magunkkal, hiszen erre épül a jelen és a jövő. Az elhallgatás hosszú távon nem működik.
Petényi Katalin: A megtisztuláshoz szeretnénk ezekkel a filmekkel hozzájárulni. És felmutatni értékeket, azoknak a sorsát, akik tiszták tudtak maradni. János evangéliuma mindmáig újra és újra igazolódik.
– A film elkészülését a Médiatanács az Ember Judit-pályázaton támogatta. Mi a véleményetek a pályázati rendszerről?
Kabay Barna: Ez a pályázati rendszer nagyon jól működik. Az az egyetlen továbbfejlesztési javaslatom van, hogy jobban promotálhatnák az elkészült alkotásokat a vetítések előtt. És nem szabadna ennyire eldugni ezeket a filmeket a késő esti vetítési sávokba.
Petényi Katalin: Fontos lenne, hogy minél több emberhez eljussanak ezek a nagyon is kvalitásos filmek, amelyeket a Médiatanács támogat.
