Interjú az elsőfilmes Kapitány Frigyessel, a Gyurmók című animációs sorozat rendező-operatőrével
Kamaszoknak szóló, abszurd humor dominál a klasszikus történetmesélés felett az idei Kecskeméti Animációs Filmfesztivál (KAFF) legjobb térbeli animáció díját elnyerő Gyurmók című sorozatban, amelyben egy gyermekszoba asztalfiókjában lakó öntörvényű gyurmafigurák kelnek életre és keresnek kalandokat öt epizódon át. A filmsorozat vasárnap délutánonként az M2-n látható. A Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának Macskássy Gyula-pályázatán támogatást nyert sorozat kitalálója, alkotója, Kapitány Frigyes a Médiatanács blogjának nyilatkozott.
Az alkotóról dióhéjban
Kapitány Frigyes 1995-ben született Budapesten. Családjából hozza a vizualitás iránti szeretetet, édesapja Kapitány Iván rendező, operatőr, édesanyja Koronczai Andrea grafikus. A budapesti Eötvös József Gimnázium humán-angol tagozatán végzett, ahol a művészi ambíciókkal rendelkező diákokat különösen ösztönözték a kibontakozásra; az ottani házi filmfesztiválokon is eredményesen szerepelt. Ősztől a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőr szakán Kende János és Medvigy Gábor osztályában folytatja tanulmányait. Óvodáskorától érdeklődik a filmezés, a stop-motion animáció iránt. Azóta számtalan animációt, kisjátékfilmet, rajzfilmet készített autodidakta módon – de részt vett a Pannónia rajzfilmstúdió nyári képzésén is. Már gyerekkora óta fejleszti ötletét, a gyurmából készült „gyurmófigurákat”. A filmes alkotók közül különösen nagy hatással volt rá Terry Gilliam.
– Hogyan fogadta a hírt, hogy díjnyertes lett a Gyurmók a KAFF-on?
– A fesztiválon sajnos nem tudtam részt venni, de már annak is örültem, hogy a filmet beválogatták a versenyprogramba. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy máris díjazták az első komoly munkámat. Erről egyébként elsőként nem is hivatalos úton értesültem. A sorozat első epizódját a fesztivál utolsó napján az M2-n vetítették először, aminek kapcsán egy blogposzt a Gyurmók Facebook-oldalát behivatkozva írt a díjról – innen tudtam meg, mi is történt. Őszintén, nem is számítottam rá; engem már az elégedetté tett, hogy a köztévé befogadta a sorozatot, és szerepelhet az M2 műsorán.
– Miért éppen gyurmafilmmel kezdte filmes pályafutását?
– Kiskoromtól fogva foglalkoztat a filmezés és az animáció hobbiszinten. Sok próbálkozásom volt már a Gyurmók előtt is. A gyurmófigurák már régóta megvannak, és filmes szempontból hálás karakterek: amilyen egyszerű lények, olyan kifejezőek, ha jól vannak mozgatva, mert egy egész világ tud működni bennük. Sikeres műfaj lehet ez, gondoljunk csak Sebaj Tóbiásra vagy a Wallace és Gromitra.
– Június 28. óta vasárnaponként láthatóak a sorozat egyes részei az M2-n. Milyen visszajelzéseket kapott eddig?
– Csak pozitívakat. Meg is ijedtem kissé – nem mintha arra számítanék, hogy rosszat mondjanak róla –, hogy ez máris ennyi embernek tetszik. A szívemnek legkedvesebb és jó értelemben vett fura érzés, hogy profi animációs szakemberektől is csak támogatást, biztatást kaptam.
Jelenet a Ha harc, hát legyen harc! című epizódból
– A gyurmók kalandjait öt epizódban meséli el a Médiatanácstól kapott támogatás révén. Van kedvenc epizódja?
– Mindegyiket másért szeretem, de talán a KAFF-díjnyertes rész, a Van köztünk egy színest kiemelem a történet tanulsága miatt. Egyszerű ötletből indult, tanulságos és szép is. A gyurmaalapanyagokat úgy csomagolják, hogy egy adagban a fehér gyurmából arányaiban sokkal több van, mint kékből vagy pirosból. Arra gondoltam, hogy ennek az epizódnak az lesz az kiinduló helyzete, hogy mi történik, ha a sok fehér gyurmaalak közé bekerül egy színes figura is. (Az epizódot a végkifejlettel most vasárnap meg is lehet nézni az M2-n – Médiatanács-blog)
– Elég kevés animáció szól a tizenéveseknek. Hogyan választotta ki, milyen történeteket mesél el az öt részben?
– A sztorik gyerekkorom óta alakulnak, ez egy egész világ, ami a fejemben folyamatosan fejlődik. Amikor eldöntöttük, hogy pályázunk a Médiatanács kiírására, először csak epizódcímeket kellett beadni. Arra törekedtünk, hogy jól csengő címek legyenek, amik mögé oda lehet tenni egy-egy érdekes történetet. A konkrét szinopszisok folyamatosan, a konzultációk alatt is tökéletesítve formálódtak. A lényeg az volt, hogy rövid, vicces, frappáns részek legyenek, amikbe ugyanakkor többrétegűen, sok finomságot bele lehet rejteni. A hozzám hasonló korúaknak vagy kicsit fiatalabbaknak szántam a filmet, mert a legjobban a saját generációmat ismerem; olyanoknak, akik értékelik a rövid, humoros és frappáns animációkat.
– Mi volt a legnagyobb technikai nehézség, amivel szembesült, és amivel a tervezéskor esetleg nem számolt?
– A szűkös határidő. Ugye öt részt kellett készítenünk a támogatásból, és nem gondoltam, hogy egy-egy jelenet felvétele ilyen professzionális szinten milyen időigényes munka, ráadásul megcsúszhat, kiszámíthatatlan lehet. Ez elég nagy stresszel járt, főleg, hogy mellette iskolába jártam, egyéb elfoglaltságaim voltak. A forgatásokról azonban összességében jó élményeim vannak, éreztem, hogy tényleg nagy kaland, amikor minden vagy majdnem minden flottul ment.
Pillanatkép a forgatásról
– Neves színészeket nyert meg a szereplők szinkronhangjaiként: Rudolf Pétert, Kálloy Molnár Pétert, Szabó Győzőt, Debreczeni Csabát, Lengyel Tamást. Mennyire álltak könnyen vagy nehezen kötélnek?
– Szerencsém volt, mert édesapám révén nem voltam ismeretlen számukra, és örömmel elvállalták a felkérést. Úgy láttam, nagyon élvezték a munkát, nem is kellett igazán semmit mondani instrukcióként, egyből ráéreztek a film hangulatára és a karakterekre.
– Mi a véleménye a Médiatanács animációs pályázati rendszeréről?
– Személy szerint nagyon jónak tartom, hogy fiatal korom ellenére esélyt kaptam a testülettől, bevallom, nem tudom, milyen más forrás finanszírozta volna a tervet. Sokat tanultam így az animációról és magáról a filmezésről. Hasznos tanácsokat is kaptam a konzultációkon, például, hogy szükségem lesz egy szakmai mentorra. Varga Csabát kerestük meg először, és büszke vagyok, hogy egy ekkora animációs mogul nyitott volt a felkérésre. Váratlan halála miatt azonban új mentort kellett találnunk, és szerencsére Papp Károly „Kása” személyében végül egy szintén nagyszerű szakember segítette a sorozat megszületését. A Médiatanács támogatásával sok színvonalas film készül: épp a napokban láttam a Petőfi TV-n a Sina és Koré című animációt, ez is mutatja, hogy a testület meglátja a lehetőséget a fiatal alkotókban, ami szerintem nagyszerű dolog.
Az alkotó és mentora munka közben
A sorozat még hátralévő darabjai az M2-n:
Gyurmók – Van köztünk egy színes – július 19., vasárnap, 15:25
Gyurmók – Kell egy vezér! – július 26., vasárnap, 15:20,
augusztus 2., vasárnap, 15:20
